Mel Gibson és exnője, Oxana Grigorjeva újabb hangfelvételen veszekszenek, a szokásos nyelvezettel: a már szinte gibsoni védjegynek számító trágárságok mellett az egyetlen újabb adalék, hogy a színész nyilvánvalóan biztos volt a dolgában, miszerint ha gyermek-elhelyezésre kerül a sor, könnyedén megszerzi a kislányt – írja a RadarOnline.
A színész-rendező és orosz exnője veszekedéseiről már jópár hangfelvétel látott napvilágot az elmúlt hetekben, ezekből tudható, hogy a keresztényi szeretet nagy hirdetője szívesen nyírta volna ki Grigorjevát akár baseballütővel, akár úgy, hogy rágyújtja a házat (persze csak miután a nő leszopta, mert ennyivel tartozik neki), és hogy gyermekének anyja pénzéhes szuka és szilikoncsöcsű tehén, akit remélhetőleg emiatt majd jól megbasz egy falka nigger. A legújabb darab is hasonlóan választékos: amikor a nő azzal vádolja a rendezőt, hogy a karján ülő kislányukat is megütötte, hónapok óta terrorizálja őt, és orvosi segítségre lenne szüksége, Gibson a szokott gutaütéses stílusában üvölt vele.
A RadarOnline átirata szerint Gibson azt se tagadja, hogy megütötte volna az anyja karján ülő, akkor kéthónapos gyereket. A felvételen Grigorjeva azt mondja: „Megütöttél, amikor a kezemben tartottam a babát, és őt is! Mel, te kezded elveszíteni a józan eszed, gyógyszereket kéne szedned. Ilyen tünetekkel nem tudod felnevelni a gyereket!”, amire Gibson azt vágja a hozzá: „Neked meg egy kibaszott seggberúgásra van szükséged, amiért egy ilyen ribanc picsa vagy, egy pénzéhes kurva!!! A kis pöcs fiaddal!!! A gyerekemet akarom, neked meg úgyse fog hinni senki, szóval baszódj meg!!!”
Grigorjeva már korábban is állította, hogy amikor Gibson januárban behúzott neki, akkor kislányukat, Luciát is eltalálta, és ezt fotóval is tudja bizonyítani. A közlés a gyermekvédelmi hatóságok érdeklődését is felkeltette, a RadarOnline szerint már nem csak a rendőrség érdeklődik, hogyan volt pontosan ez a családon belüli erőszak és bántalmazás, de a gyámhatóság is eljárást akar indítani.
Az akkor kéthónapos kislány arcán lévő zúzódást dokumentáló képet egyelőre még nem tették közzé, bizonyára később fogják kijátszani, főleg azután, hogy az előző adu ászt, a Grigorjeva kicsorbult fogait ábrázoló fotót Gibson stábja azonnal hamisítványnak kiáltotta ki. Sajnos ezen a véleményen volt a nő fogorvosa is: bár azt elismerte, hogy a fogak sérülései valódiak, de a fotón Grigorjeva szája és orra valahogy szerinte se olyan, mint lennie kéne. A színész stábja jelenleg azon dolgozik, hogy a fotóról és a hangfelvételekről is bebizonyítsák, hogy hamisítványok.
Gibson személyiségének árnyoldalait azonban nem csak az egész elmebeteg hangvételű felvételek bizonyítják: a Yahoo Shine magazinja összeszedett pár érdekes „beugratást”, amit a színész az évek során kolléganőivel űzött. A gyűjtemény alapján meglehetősen éretlen és szadisztikus személyiség képe bontakozik ki, a magazin által felkért szakértő, dr. John Sharp, a Bridges to Recovery idegklinika vezető főorvosa szerint legalábbis "ezek a tréfák azt sugallják, Mel élvezi, ha mások szenvednek. Eléggé egybevág azzal, ahogy a hangfelvételeken viselkedik". Egy 1995-ös interjúban Gibson maga is definiálta, szerinte mi a vicces beugratás, bár ez a világ nagyobb része számára valószínűleg inkább az ijesztgetésnek felel meg: "A lényeg, hogy az alany a legrosszabbat higgye, vagy hogy tudd a legmélyebb félelmeit kijátszani ellene".
Jamie Lee Curtist például, aki horrorfilm-színésznőként volt ismert a nyolcvanas években, az 1992-es Halhatatlan szerelem forgatásán azzal szórakoztatta, hogy a Péntek 13-ra való célzással, hokimaszkban, késsel csöngetett be az ajtaján. Nem biztos, hogy Curtis a gyönyörűségtől visított.
1993-ban két meg nem nevezett ismerősét ebédre hívta meg a Warner Broshoz, ahol az ő filmgyártó cége, az Ikon irodái is vannak. Az ebéd végeztével, kifelé menet a főpincér – aki persze a színész beépített embere volt - megállította a társaságot, mondván, át kell tkutassa a nők táskáját, mert arra gyanakszik, "van náluk valami, ami a miénk". A két nő legnagyobb meglepetésére meg is találta náluk a fél ezüst étkészletet, meg értékes só- és borstartókat. Amikor már a rendőrség kihívásával fenyegetőzött, a nők pedig már majdnem zokogtak, Gibson nem bírta tovább, röhögve bevallotta a halálra rémült, semmit sem értő alanyoknak, hogy ő viccelte meg őket.
Renee Russo és Gibson az 1996-os Váltságdíjban házaspárt játszanak, akiknek a fiát elrabolják. Ennek fényében a forgatáson Russóval űzött játék még pszichopatásabb: Gibson megvásárolta a színésznőről 17 évesen készült aktfotókat egy közös ismerősüktől, egy fotóstól, felnagyíttatta őket, és minden nap közzétett egy-egy testrészt – térdet, mellet, ujjakat – a faliújságon. A fotókhoz cetliket is mellékelt „ha újra egyben akarod látni…” szöveggel.
Julia Robertset az 1997-es Összeesküvés-elmélet forgatásán a lerázhatatlan patkánnyal örvendeztette meg: még az első nap adta át a színésznőnek szépen becsomagolva, ajándékkísérő kártyával, mintha egy valódi, kitömött patkány volna, és Roberts ezután képtelen volt megszabadulni tőle. Hiába dobta a szemétbe, a patkány mindig visszatért, amikor pedig már túlságosan megviseltté kezdett válni, gondos kezek újra cserélték. Gibson később maga dicsekedett el a Herald Sunnak: talált egy kisállatboltot, ahol fagyasztott patkányokat árultak, innen szerezte a folyamatos utánpótlást: „Becsomagolva az öltözőasztalán hagytam. Tudtam, mikor nyitotta ki, mérföldekre lehetett hallani a sikítását” – idézte fel, a lap szerint vigyorogva. Roberts valószínűleg nem szórakozott ennyire jól, ő később a CBS-nek azt mesélte erről a forgatásról: „Mindig ideges lettem, amikor a közelemben volt. Tegnap biztos voltam benne, hogy miközben interjút adok, bejön a helyiségbe és csinál valamit a hátam mögött. Próbáltam elhessegetni ezt az érzést, de… ő az egyetlen ezen a világon, akitől tényleg paranoid leszek”. A színésznő érzései megalapozottnak bizonyultak, miután a patkány már megfáradt, Gibson egy érzelmes jelenet közepén élő csótányt nyomott a kezébe.
Helen Hunt a 2000-es Mi kell a nőnek? főszereplője a forgatás idejére már mindezekkel tisztában volt, és előre figyelmeztette a rendezőt, hogy nem jól viseli az ilyesmit. Gibson ezért kénytelen volt új alany után nézni, választása a rendezőnőre, Nancy Myersre esett. Később a Columbus Dispatchnak mesélte el, milyen vicces volt. „Nyomtattattam a biztonságiakkal egy felhívást arról, hogy valami őrültet keresnek, aki mászkál itt és zaklatja a nőket, legyenek óvatosak. Kiraktam, és hagytam, hogy mindenki erről beszéljen, hogy meglegyen az alaphangulat. Aztán elmaszkíroztam magam és rajtaütöttem Nancyn, mint az őrült zaklató. Sikított és felém szúrt a tollával. Aztán végigüldözött a fél stúdión, én meg felrohantam a make up-lakókocsi tetejére és onnan röhögtem, mint valami hiéna… oké, durva tréfa volt, de élveztem”.
2002-ben, két évvel a Passió és néggyel az ittasvezetős-zsidózós balhéja előtt a Katonák voltunk rendezőjét, Randall Wallace-t pécézte ki magának, és ez az átverés már felér egy kiadós személyiségzavarral. Gibson ugyanis ekkor kitalált magának egy Klaus nevű alteregót, aki a legváratlanabb pillanatokban, megafonnal a kezében ütött rajta a rendezőn, durva német akcentussal üvöltözve neki hülyeségeket. Gibson valódi személyiséget is fejlesztett Klausának: „Ő csak éjszaka élt. Sápadt volt, és lehetett valami szexuális devianciája is, mondjuk szerette, ha megkorbácsolják, meg ilyesmik. Ő volt a gonosz hangja, a belső kétségeid megfogalmazója. Ilyen mindenkinek van – az enyém Klaus volt. Szerettem volna, ha valahol a filmben is feltűnik” - írta le később a Daily Recordnak.