Az X-Faktor szombati adásában az eddig viccesen ökörködő Király L. Norbert egy lassú számmal, Kenny Rogers Lady című darabjával hódította meg magának végleg az érte epekedőket. A műsor mentorai viszont nem voltak elájulva a produkciótól.
Gesztinek kifejezetten nem tetszett, szerinte az énekesnek meg kellene maradnia az ökörködésnél. Nagy Feró is jobban szereti Király L. szórakoztató oldalát. Malek Miklós diplomatikusabb volt, az énekes mentora, Keresztes Ildikó meg nagyjából elalélt a produkciótól, és szerelmet vallott az előadónak.
Ízlésektől függetlenül viszont egy dolog kiderült ennek a lassú, a megtört férfiakért lelkesedő nőket elvarázsoló előadásnak köszönhetően. Méghozzá az, hogy Király L. Norbert a magyar Jacques Brel. Nem elég, hogy külsőre meglehetősen sok közöttük a hasonlóság: nagy, elálló fülek, széles vigyor, nagy fogakkal, de ez a szenvedős előadásmód is megvan mindkettejükben.
Jacques Brel volt minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb francia nyelvű előadója. A belga származású Brel a hetvenes évek közepén évente nagyjából kétszáz koncertet adott a világ különböző pontjain, annyi lemezt adott el annyi különböző kiadónál, hogy nagyjából képtelenség elkészíteni a diszkográfiáját.
Brel talán legismertebb száma a Ne me quitte pas című dal, amit Brel elképesztően erősen tudott előadni, arról szól elsőre, hogy egy férfi a szakítás után könyörög a nőnek, hogy ne hagyja el. Brel életrajza szerint viszont éppen ő volt az, aki a dal megszületése előtt elhagyta a feleségét és három lányát. Ráadásul Brel azt mondta a számról, hogy nem a szakítás utáni visszaszerzésről szól, hanem arról, hogy a férfiak milyen gyávák.
A másik legnagyobb slágere az Amsterdam című, amit többek között David Bowie is feldolgozott magának. Igaz, Brel valamiért utálta ezt a számát, és önszántából csak egyszer adta elő koncerten, amikor rögzítették.
Brel előadásmódja nagyon megindító, az ember ránéz, és megsajnálja a rekedten éneklő, szomorúan vigyorgó, erősen izzadó énekest, pedig az életrajza alapján élete messze nem volt olyan tragikus, mint amennyire a számai alapján annak tűnik.
Az ötvenes évek közepétől kezdve a hetvenes évek végéig ő volt a francia nyelvű zene legismertebb alakja, legalább olyan ismert erősen ejtett R hangjairól, mint a nagyon hatásos, jól megírt dalszövegeiről.
Az erős dohányos Brelnél 1973-ban tüdőrákot diagnosztizáltak. Ekkor elvonult Francia Polinézia egyik szigetére. Mivel volt egy pilótaengedélye és egy kisgépe, ezért éveken keresztül légitaxis volt Tahiti és a Marquises-szigetek között.
1977-ben visszatért Párizsba, hogy egy új lemezt vegyen fel, ami még sikerült neki, de a tüdőrákja 1978 nyarára nagyon súlyossá vált. Brel 1978. október 9-én meghalt.