Kifejezetten ennek az előadásnak a kedvéért állította össze a rendező-koreográfus, Bozsik Yvette ezt a csapatot, ezért nem voltatok összeszokva, mint egy jól bejáratott társulat. Milyen így a közös munka?
Majdnem minden színész azt mondja, hogy mindig nézi a színpadon játszó kollégákat a takarásból. Ez nem így van. Én sok színésszel dolgoztam már együtt, és nem nézik egymást, csak minden interjúban elmondják, hogy “rajongva nézem a kollégákat a takarásból”. Általában én se szoktam nézni a kollégákat a takarásból, de most igen. Annyira jó nézni, hogyan próbál együtt például Haumann Péter és Básti Juli, annyira izgalmas és annyira jól csinálják, hogy hülyeség lenne közben mást csinálni, itt maradok és őket nézem.
A darab elején Clifford Bradshaw, az általad játszott szereplő melegként mutatkozik be, de végül mégis szerelem bontakozik ki közötte és a Marozsán Erika által alakított Sally Bowles között. Mit szóltál, hogy ezt a szerepet kaptad a darabban?
Régen sokszor láttam a filmet Liza Minellivel, de mostanra már szinte semmire nem emlékeztem belőle. Erre, hogy Cliff meleg, erre egyáltalán nem. Persze még kicsi voltam, amikor láttam, és nem nagyon volt fogalmam ezekről a dolgokról. Bozsik Yvette viszont már úgy keresett meg a szereppel, hogy ez egy félig meleg, félig “egyenes” fiú lesz. De ez nekem csak jó, mert egy színésznek mindig izgalmas, ha egy meleget kell eljátszania, vagy mondjuk egy fogyatékost, egy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív hőst, vagy valami más szélsőséges karaktert.
Ahhoz képest most a próbán nem játszottad különösebben szélsőségesen ezt a szerepet...
Mert nem is kell. Jó sok meleg embert ismerek, és az életben sem folyton selypítenek vagy csinálnak így a kezükkel [affektálósan legyint], meg nekem sem volt semmi kedvem melegparódiát játszani. Ehelyett örülök, hogy ez nem egy jópasi- vagy sármőr-szerep, nem a tőlem megszokott szerepkör.
A múlt héten is volt egy bemutatód a Radnóti Színpadon, a Cabaret-nak pedig december 30-án lesz a premierje. Hogy fér bele ebbe a karácsony?
Itt a Centrál Színházban december 20-án kezdtük a főpróbahetet, 23-án van egy dupla próbánk, és így 24-én kell még ajándékokat találnom. Hétköznaponként általában minden nap reggel 9-kor elindulok otthonról és este 11-re érek haza, nem tudok mikor ajándékot venni. Huszonnegyedike környékén kell mindent összehoznom, de ez karácsonyfa-vásárlás szempontjából jó, mert ilyenkor már jól lehet alkudni. [nevet]
És még erre jönnek rá a Cabaret utolsó próbái...
Ha jó a munka, ebben az időszakban az ember agya folyamatosan az előadáson pörög. Ebben csak az a rossz, hogy az ember sosincs ott, ahol éppen van, még karácsonykor sem, mert közben azon jár az agya, hogy mit hogy kéne csinálni. De ez mindig így van, nincs vele baj.
Ha már az időbeosztás témánál tartunk: egy színész egy este hétkor kezdődő előadás előtt vagy után vacsorázik?
Előtte azért nem jó, mert tele hassal nem lehet koncentrálni. Öt előtt érdemes enni. Előadás után nagyon megéhezik az ember, de akkor nekem már nem szabad ennem, mert könnyen meghízok. Ha elkezdek vacsorázgatni előadások után, ha este 11-kor mindig nekilátok enni, két hét után meglátszik rajtam.
Konditerembe jársz?
Igen, azt muszáj, de nemcsak a színészeknek, hanem mindenkinek. Kell valami fizikai tevékenység, egy kis mozgás.
2011-re milyen terveid vannak? Láthatunk majd a moziban is?
Máraitól a Kalandból fogunk filmet forgatni januárban Marozsán Erikával és Törőcsik Marival. Aztán nyáron Debrecen mellett egy tanyán fogok forgatni. Már nagyon régen készül a film, agrárthriller a műfaja. Nagy Zsolttal harcsabajszos, gumicsizmás csirketenyésztők vagyunk benne, aztán amikor jön a járvány, elmegyünk bankot rabolni. Nagyon jó humora van a forgatókönyvnek, és két olyan sutyerák a főszereplő, akiknek még a beszéddel magával is komoly gondja van...
