„Figyelj, de most ez nem egy showműsor, Csilla” – utasította el csípőből kolléganője, Tatár Csilla kérését a TV2 reggeli adásában, a Mokkában Kárász Róbert, aztán pár másodperccel később megadta magát, és tánc néven bemutatott egy mozdulatsort, ami egyébként felettébb hasonlított a Dexter laboratóruma című rajzfilmben látottakhoz. Kárász kérdésünkre kifejtette, nem innen sajátította el a módfelett szórakoztató gyakorlatot, és azt is leszögezte, nem tud táncolni. Viszont nagyon szeret. „Talán még egy régebbi mokkás buliban jött elő belőlem valahogy, biztos valamilyen rejtett tartalékból, de az is lehet, hogy egy klipben láttam.”
Mint magyarázta, azért nem akart kötélnek állni kolléganőjének, mert már többször is elugrálta ezt a Mokkában, és bár tényleg röhögni szoktak rajta – ő is magán –, sokadszor előadni ugyanazt a poént nem olyan jó. Ezt ugyan nem mondta, jól dokumentált, hogy előszeretettel csinál hülyét magából a műsorban, ott volt például Liptai Claudia utolsó napja, amikor éneknemtudásáról tett tanúbizonyságot.
Tízmillió? Munkácsy csinálta?
A kényszeredett ugrálás mellett a Stadler Józseffel folytatott beszélgetésre is felkaptuk a fejünket. Az akasztói vállalkozóval Az utolsó vacsora című olajfestménye – amely adócsalási ügyének jelképe lett -, pontosabban annak eltűnése miatt interjúzott Kárász. „Komoly kár, ennek az értéke szerintem ilyen öt- és tízmillió között van” – felelte Stadler arra a kérdésre, mennyit ér az ellopott festmény, mire Kárász hitetlenkedni kezdett. „Nem mondja, miért, ki csinálta, Munkácsy csinálta?” – kérdezett vissza. Stadler persze nem hagyta szó nélkül: „Ha nem is Munkácsy csinálta, önnek a zakó az értéke, nekem lehet, hogy az a zakó, azt mondanám, hogy nem érték, rövid az ujja, ruhával foglalkozom, sok kifogást tudnék benne találni” – vágott vissza a vállalkozó, aki ruhakereskedelmi birodalmát igazgatja Solton.
A műsorvezető persze nem hagyta annyiban a dolgot, „szerintem sok giccs van az ön gyűjteményében, nem akarom megbántani”, így reagált, aztán folytatta tovább a festmények leszólását. Kárász az adás után azt mondta lapunknak, szerinte Stadler nem sértődött meg, mosolyogva hagyta el a stúdiót, ő pedig különösen élvezte a beszélgetést, „fürdőzött benne”, így fogalmazott. „Nagyon szeretem az ilyen jellegű interjúkat, amikor a riportalanyom meg én kicsit ugratjuk egymást, azzal együtt persze, hogy szerintem tényleg undorítóak azok a festmények” – magyarázta Kárász, aki a zakójára tett megjegyzést nem vette zokon, főleg, hogy szerinte az ing ujja volt hosszabb, nem a zakóé rövid.
Farsangra talán felvenné a Stadler-féle inget
A műsor végén, a lekonfban azért még odaszúrt egyet Stadlernek: „Azért figyelted, hogy hogy beszólt nekem a Stadler? A zakómra. Meg az ing ujja hosszú. Egyébként pont a Stadler mondja, aki valahogy föl volt öltözve, na mindegy” – így udvarolt időközben eltávozott interjúalanyának, de azt mondja, nem azért, mert megsértődött. „Naná, hogy reagálunk utólag bizonyos riportokra vagy interjúkra, és vannak olyan szituációk is, amiket a nézők sokszor nem látnak, de azokat is megosztjuk. Fontosnak éreztem, hogy ezt a stadleres beszélgetést ilyen értelemben folytassuk” – mondta Kárász, megjegyezve, olyan csíkos inget, amit ma Stadler József viselt, sosem venne fel, vagy maximum farsangra, és a festményeit sem rakná fel a falra a lakásában.
Kárász egyúttal azt is elmondta, alkalomadtán direkt provokálja az interjúalanyait, mert meglátása szerint a kimért kérdés-válasz egy idő után akár unalmassá is válhat, ő pedig nem erre törekszik. Azt mondja, nem tud olyan esetről, hogy valakit annyira megsértett volna, hogy soha többé nem volt hajlandó betenni a lábát a Mokka stúdiójába, és úgy gondolja, Stadlernek sem fájtak igazán a megjegyzései, hiszen mosolyogva ment el. „Jókedvűen ment el Józsi bácsi, mi pedig visszavárjuk, szeretjük, tiszteljük, és őszintén remélem, hogy megtalálja a tolvajt és a festményt” – tette hozzá.