Állandó jelzőként áll a jövőre harmincat töltő Erdélyi Timea neve előtt a Barátok-közt-Tildája, esetleg ős-Tilda jelző, pedig több mint tíz év telt el azóta, hogy feltűnt az RTL Klub szappanoperájában, amiben mindössze alig több mint két évig szerepelt. Időközben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, éveken át játszott a szegedi színházban, most pedig a Thália Színház társulatához került, és közben szerepet kapott a köztévén futó Hacktion című, M1-en futó sorozatharmadik évadában. Ja, és nyáron meg férjhez ment, de ez nem szakmai érdem. Mindenesetre férje, Szente Vajk is színész. Kapcsolatuk 160 kilométeres, Budapest-Szeged távolsággal kezdődött, de összehozták.
Jobbá teszi a férje
Férje is játszott a Hacktionben, de a sorozatban nem dolgoztak együtt, színházban viszont már volt rá példa. „Annyira jó vele játszani, és annyira jó vele együtt lenni a színpadon is. Sokat mondom neki, hogy a 'te színészeid olyan irigylésre méltóak, hogy veled dolgozhatnak, és te lehetsz a rendezőjük, úgy irigylem őket'” – magyarázta a Velvetnek Erdélyi Timea, aki gyakran munkáját is megbeszéli férjével. „Rengeteget beszélgetünk, és nagyon élvezem, hogy más aspektusból néz rá a dolgokra. Sokszor alátámaszt, megcáfol, de minden beszélgetésünkkel én több és jobb leszek.”
A magánéletét, mint eddig, most is igyekszik óvni a nyilvánosságtól, így arról nem beszél, terveznek-e a közeljövőben gyereket, azt viszont elmondta, a stabil budapesti léttel pörgősebbek lettek a mindennapjai, hiszen míg Szegeden csak a színház volt, addig itt vannak a barátai, a családja, a házassága. És a nővére gyerekei, akikkel rengeteg időt tölt. A Szeged és Budapest közötti ingázás akkor ért véget, amikor a Szegedi Nemzeti Színháztól jelentős állami támogatást vontak meg, az intézmény vezetősége pedig úgy döntött, megválik négy társulati tagjától: közöttük Erdélyi Timeától is. „Letettem azt a terhet, hogy az autópályán töltöm a fél életemet, így igazából megkönnyebbülés volt, bár csodálatos társulattal játszottam” – beszélt a döntésről Erdélyi Timea, aki a Tháliában még nem állt színpadon, majd jövőre. Viszont először nem az anyaszínház társulatával, hanem a szegedi színházéval lép majd fel, egy vendégjátékkal.
Szívesen filmezne is, bár a magyar filmesek helyzetét tekintve erre most nemigen akad lehetősége. A Hacktion mindenesetre nem a klasszikus sorozatgyártással készült, sokkal inkább filmként. „Egészen másképp épül föl, mint egy napi sorozat forgatása, ahol futószalagon gyártódnak a jelenetek, mert a műfaj azt kívánja meg. Nagyon szuper, hogy találkozhatok a magyar filmezés igazi profijaival, és ebbe beleértem a világosítóktól kezdve a kameracsapatot az operatőröktől, a rendezőkön át a díszletezőkig. Mind fantasztikus filmes szakemberek, és nagyon sokat lehet tőlük tanulni.”
Félelmet keltenek benne a krimisorozatok
A közpénzből készült bűnügyi sorozatban Erdélyi Timea kriminálpszichológust alakít. A foglalkozásról nem tudott sokat, mivel nem néz krimisorozatokat. Egyáltalán. „Annyira vérfagyasztóan profin tudják ezeket megcsinálni, hogy bennem félelmet keltenek. A fantáziadús sokirányú gonoszság, brutalitás nekem nem fekszik. De azért egy-két ilyenbe belepillantottam, és akkor körvonalazódott, hogy tulajdonképpen mi is a karakterem munkája, és amikor a híradóban vagy bármilyen műsorban egy valódi kriminálpszichológus nyilatkozik, akkor mindig meghallgatom, hogy mit mond, hogyan nyilatkozik, mert érdekel ez a munkaterület, nagyon-nagyon izgalmas.”
A karaktere, Petra megformálásához nem kaptak erős háttéranyagot, így aztán a szövegkönyvből és saját magából építhette fel a szerepét. Ha pedig kérdése volt, feltette Fonyó Gergely vezető rendezőnek. „Nagyon szeretem, ha irányítanak. Persze nem várom el, hogy centiről centire megmondják, hogy itt vegyem fel és ott tegyem le a poharat, de azt nagyon szeretem, amikor bőséges információt kapok, például egy darab esetén a születésének körülményeiről, a belső motivációról, a lélektanról. Talán ennek a vágya és ennek az élvezete a Színművészeti Egyetemen alakult ki Zsótér Sándor kezei alatt, és ezt nagyon köszönöm is neki.”
A színésznő jobban szereti a nagyobb horderejű feladatokat, a nehezebb szerepeket, ilyen volt számára Balikó Tamás rendezésében a Hétköznapi őrületek vagy a szegedi Három nővér. Ugyan lelkileg jobban megterheli, a szerepet leteszi a színházban, de azért szüksége van időre azután, hogy összemegy a függöny. „Az idő alatt, amíg bemegyek az öltözőbe és átöltözöm a saját ruhámba, lesminkelek, majd lemegyek a büfébe, ahol találkozom a kollégáimmal, akikkel pár percben vagy egy órában megbeszéljük, hogy mik voltak, le tudom tenni ezeket a dolgokat” – mondta.
"Te mást jelentesz"
A Barátok közt-ös tildaságot viszont nem tudja letenni, bármennyire is szeretné. Mindig visszarántják bele. „Több mint tíz év telt el azóta, hogy nem csinálom, iszonyú sok, hihetetlen, hogy egyáltalán ilyen időintervallumot már ki tudok mondani. Van, amikor sokáig tudok úgy létezni, a mindennapjaimban, hogy az embereknek nem tűnik föl. És aztán vannak napok vagy helyzetek, amikben nem tudom, hogy mitől vagyok más, mint mondjuk az azt megelőző napokban, de akkor meg igen, és felkapják a fejüket, észrevesznek. Nincs is ezzel semmi baj, de azért szeretném, ha majd az a sok más munka, amit olyan nagy örömmel, kedvvel és szeretettel csinálok, és amit valójában én választottam magamnak, mint hivatást és életet, egyszer csak előrébb legyen, mint az, hogy egykor a Barátok köztben játszottam.”
Példaként Kulka Jánost hozta, a Szomszédok egykori Magenheim doktorát, aki tizenöt évig játszott a sorozatban, mégis elismert színművész lett belőle. „Nehezebb így, hogy Tildaként azonosítanak. Sokszor találtam magam szembe olyan filmcastingokkal, amikre nem hívtak el, vagy ha elhívtak, akkor rögtön visszautasítást kaptam, hogy igen-igen, persze, tök jó, csak te mást jelentesz. És annyira rossz azt hallani, hogy te mást jelentesz, mert nem a karakteremre gondolnak, hanem inkább arra, hogy az arcomat valamihez kötik. De nem gondolom magam kitaszítottnak, csak azt gondolom, hogy nehezebb, igen, és néha azt érzem, szélmalomharcot folytatok, amikor még mindig azt írják le, hogy a Barátok közt Tildája, mint valami eposzi jelző, ami egyfajta ragacsos mancsként utánam nyúl, és benne tart ebben. És ez rossz. Néha elfáradok, azt gondolom, felesleges az egész, nem vezet sehová, aztán erőt gyűjtök, és megyek tovább.”