Nemcsak a pénzes üzletemberek és brókerek menekítik a vagyonukat olyan országokba, ahol kevesebb adó sújtja őket, hanem ez jó ideje trend a celebeknél is. A Rolling Stones már az 1970-es években rájött, hogy több pénz marad nekik, ha Franciaországba költöznek, a Forma-1 pilótái Monaco adóparadicsomát imádják, Gérard Depardieu pedig képes volt orosszá vedleni pénze védelmében.

Franciaországban jó nagy port vert fel a 2012-ben megválasztott új elnök, Francois Hollande mégis elbukott terve, miszerint 75 százalékos extraadót vetne ki a magas jövedelműekre. Gérard Depardieu válaszul eldobta francia állampolgárságát, és először Belgiumba költözött, hogy mentesüljön az új adó elő (azóta orosz állampolgár is lett a 13 százalékos ottani szja miatt). Belgium márpedig a magas jövedelmekre kivetett 50 százalékos jövedelemadó miatt nem mondható klasszikus adóparadicsomnak, bár a francia határtól 20 kilométerre fekvő Néchint imádják a francia gazdagok (itt él az Auchan-lánc vezére is). Depardieu-t többen is támadták tette miatt, Jean-Marc Ayrault miniszterelnök eléggé siralmasnak nevezte a színész tettét.

Nem ő azonban az egyetlen celeb, aki vagy magát vagy a pénzét menekíti ilyen helyekre. A forma-1-es pilóták imádják Monacót: itt él az angol Jenson Button, a német Nico Rosberg, az olasz Giancarlo Fisichella és a skót David Coulthard is (Michael Schumacher viszont svájci, ld. lejjebb). Rajtuk kívül itt lakik Novak Djokovic szerb teniszező és Roger Moore színész, illetve a Beatles egykori dobosa, Ringo Starr is ide menekítette 240 millió dollárnyi (53,5 milliárd forintnyi) vagyonát. Ez nem is csoda, hisz Monacóban nincs jövedelemadó, bár 1957 óta a francia állampolgárok nem menekülhetnek ide az adó elől. Egyvalamire kell vigyázni: ha valaki itt dolgozik, akkor viszont nagyon magas (munkáltatói oldalon akár 40 százalékos) társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie.

A britek gatyája is rámegy az adóelkerülőkre

Nagy-Britannia keményen megszenvedi az adóelkerülő celebeket. Az összes adómenekült gazdag évi 25 milliárd fonttal (9 billió forinttal) rövidíti meg az államkasszát – írja a This Is Money. Egy szeptemberi jelentés szerint az adóparadicsomok mellett szívesen stikáznak offshore cégekkel (ahogy a focista Wayne Rooney) vagy épp a vagyon átjátszásával feleségekhez, civil partnerekhez. Sportsztárok trükkösen azt csinálják, hogy külön adóznak a képeik után járó jogdíjakból, mert az alacsonyabb kulcsú, mint amit a fizetésük után kell leperkálni az államnak. Szeretik azt a megoldást is (pl. néhány BBC-s bemondó), hogy ugyan Nagy-Britanniában laknak, de egy adóparadicsomba is bejelentkeznek, így oda érkeznek a bevételeik. A vicc az egészben, hogy egy csomó adóparadicsom brit külbirtok, így London hathatna az ottani függő kormányokra.

Magyar helyzet

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) is megkerestük, tudnak-e arról, hogy hazai művészek, ismert emberek elkerülnék az adózást külföldön. "Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 53. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az adózást érintő bármely adat, tény, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat adótitoknak minősül" – reagált a NAV a megkeresésünkre.

A Huffington Post emlékeztet: Ringo Starr mellett a James Bondok is szeretik elhagyni a szigetországot a pénzükkel. Az 1970-es években Sean Connery előbb Spanyolországba, majd az szja-t, áfát, nyereségadót sem ismerő Bahama-szigetekre vitte vagyonát (bár állította, csak egy független Skóciára vár, hogy hazatérjen), Roger Moore pedig Monacóba. A szintén brit Rolling Stones még 1972-ben tette át a székhelyét Dél-Franciaországba, ami azt jelentette, hogy a két évtized alatti 389 millió dollárnyi bevételük után csak 1,6 százaléknyi adót pengettek le Nagy-Britanniának.

Phil Collins Svájcban lelt menedékre: 1997-ben még azt nyilatkozta, a választásokat megnyerő munkáspárti kormány elől menekült a Genfi-tó partjára, de hiába történt azóta konzervatív fordulat, Collins maradt az adóparadicsomban. Nem csoda, hogy sokan vádolják adóelkerüléssel. David Bowie korábban, 1976-ban választotta Svájcot otthonául, miután 83 százalékos gazdagadót vezettek be. Michael Caine is a '70-es években ment külföldre, de ő hazatért az adó eltörlése után. Svájc népszerűségét a Nyugat-Európában nagyon alacsony adóterhek (kantononként változnak az adószabályok, de egy átlagos 22 százalékos szja-kulcs uralkodik), a külföldiek számára a jövedelemadó helyett választható alacsonyabb adó, az egyének által választható egyösszegű adózás és a kedvező bankfeltételek adják.

A New York Times még 2007-ben foglalkozott vele egy cikkben, hogy az alacsony holland adókat is csípték a celebek. A Rolling Stones tagjai például Hollandiában bejegyzett alapítványokra bízták az egyszer bekövetkező örökösödési eljárás lezavarását, amit ott alig terhel adó. A Stones mellett a U2 is Amszterdamba csatornázta át jogdíjbevételeit, hogy utánuk ne fizessen annyit. Ennek az oka az a sajátosság, hogy a jogdíjakból befolyó pénzeket Hollandia nem adóztatja meg. Virágzó iparág épül arra ugyanis, hogy külföldi személyek átruházzák a szerzői jogaikat egy erre szakosodott holland cégre, amelyik intézi a kapcsolódó ügyeket, cserébe pedig fix díjat számol fel az ügyfélnek.

Mik az adóparadicsomok?

Az adóparadicsomok (angolul tax havens) zömmel olyan apró, néha elszigetelt, kevés más jövedelemforrással rendelkező államok vagy régiók, ahova a nagyon alacsony adónemek miatt más országok tehetősebb emberei a vagyonukat menekítik. Ezzel sokszor mentesülni tudnak az odahaza uralkodó magas közterhek alól, és sok ilyen adóparadicsom a vagyon eredetét se vizsgálja, illetve nagyfokú névtelenséget biztosít. Így nemcsak a pénzüket féltve őrző celebek menekülnek ilyen helyekre, hanem az illegális jövedelmekre szert tevő és azokat kifehéríteni igyekvő bűnözők is. Tipikus adóparadicsomok az európai miniállamok (Ciprus, Liechtenstein, Monaco stb.), illetve a karibi, óceániai és indiai-óceáni szigetországok (Seychelle-szigetek, Bahamák, Nauru stb.), de egyes gyarmatok (a brit Kajmán-szigetek, a holland Curaçao stb.) vagy egyes amerikai tagállamok is annak minősülnek.