horoszkóp

Győrfi Pál, a mentős, aki celebműsorban tanul táncolni

nsz
2013.02.16. 17:04
A mentőszolgálat szóvivője hezitált, de végül igent mondott a Szombat esti láz felkérésére, például azért, mert így megtanulhat végre táncolni. A próbákat élvezi, de a kondíciója nem tökéletes, előfordult már olyan is, hogy elejtette a partnerét.

Ellötyög a táncparketten, de ha valami zúzósabb zene következik, zavartan pislog, elsuttog egy bocsit a feleségének, és leül az asztalhoz. Ez az egyik oka annak, hogy az Országos Mentőszolgálat sajtószóvivője, Győrfi Pál úgy döntött, elvállalja a Szombat esti lázra érkezett felkérést. Meg nyilván a pénz is, ami nemcsak három gyereknél, hanem amúgy is jól jön, de ezt nem mondta. Azt viszont igen, hogy egy mentősnek univerzálisnak kell lennie. Mert a mentős hordágyat cipel, és ha kell, az autóroncsba mászva köti be az infúziót. Ha úgy hozza a szükség, lecsillapítja az agresszív embereket, vagy épp újraéleszt. Ő meg táncol. „Hát akkor a fene egye meg, akkor megmutatom én is, hogy egy mentős akár a táncparketten is föltalálja magát abban a világban, amiben a versenytársaim otthonosan mozognak. Mert én hiába szerepelek a híradókban, és hiába szoktam hozzá a kamerákhoz, ez egy teljesen más szerep. Nekem is meglepő, hogy mennyire más” – adott már hetedik perce választ arra a kérdésre, hogy akkor miért is döntött úgy, hogy igent mond az RTL II felkérésére.

A negatívumok után le kell lazulni

A 48 éves Győrfi egyébként több okú fickónak vallja magát, így, ezekkel a szavakkal, mi meg nem hivatalos sajtónyilatkozatot kértünk, így hosszan válaszol, mert most lehet. „Ha belefér még az időbe, akkor azt is elmondanám” – mondja tévés rutinnal, és végül is belefér, nincs megszabott műsoridő, csak jusson a cikk végére az olvasó. Így sorolt még érvet az igen mellett, azt, hogy mostanában elég sok negatív dolog történt vele. „Az én munkám mindig tragikus esetekről szól, balesetekről, halálesetekről, nemrégiben halt meg az apukám is, és még ezen kívül is koncentráltan rossz dolgok vettek körül az utóbbi időben, kivéve persze a gyerekeimet meg a családomat. Ezért azt gondoltam, hogy bizony jót fog tenni az, hogy amikor elmegyek próbálni, akkor kikapcsolok, és mozoghatok” – darálta egy levegővel, profi szóvivő módjára. Győrfi egyébként járogat konditerembe, de nemhogy a kitűzött heti kettőt-hármat nem tudja tartani, hanem néha az egyszeri mozgás beiktatása is gondot jelent a munka és a család mellett.

A mentőszolgálattal természetesen egyeztetett, mielőtt igent mondott a táncolósdira. „Eleintre én is tétováztam, hogy összefér-e a munkámmal ez, mert mégiscsak a hitelességre épül a szóvivői szerep, na meg ugye az is kérdés volt, hogy a családommal és a munkámmal össze tudom-e egyeztetni. Na meg, hogy menni fog-e. Mert én mínusz százötven százalékról indulok. Végül, ugye, igent mondtam, tájékoztattam a főnökeimet, és igyekeztem meggyőzni őket arról, hogy azért ez nem egy üres, bohóckodós műsor, hanem valódi teljesítményű verseny, ahol előtte a két hónapos felkészülés során és a műsor alatt is tényleg mindenki igyekszik a maximumot nyújtani” – beszélt az engedélykérésről, amit azzal erősített, hogy a munkája természetesen nem látja kárát az új hobbijának, mert a próbákat este tartják, a fellépések pedig szombatonként lesznek.

Túl nagy volt a felelősség

A szóvivő néhány éve már csak kommunikációs feladatot lát el a mentőszolgálatnál, a mentőzést félretette, de ennek is több oka van. Egyrészt nehezen tudta már összeegyeztetni a szóvivői feladataival, „mert az nemcsak annyi, hogy a híradónak egymondatokat nyilatkozok, levelekre kell válaszolni, rendezvényeket szervezni”, magyarázta, másrészt pedig sokszor felismerték. „Becsöngettünk egy lakásba, amikor kihívták a mentőt, és szabályosan hátrahőköltek, hogy úristen, mit keres itt a tévé. Mert engem, ugye, inkább a tévével azonosítottak. És akkor ott kellett magyarázni mindig, hogy ne ijedjen meg, én szoktam ugyan szerepelni a tévében, de most segíteni jöttem.” Győrfi ugyanakkor hozzátette, nagyon tiszteli az összes mentős kollégáját, hiszen mindannyiannagyon megterhelő munkát végeznek nagyon kevés pénzért, még nehezebb körülmények között. És akkor a mentőautókból kilopott GPS-ekről még nem is beszélt

Harmadrészt a felelősség is sok volt már neki. „Mindenki, aki dolgozik, hibázik. Ez sajnos benne van a pakliban. És én úgy éreztem, hogy mivel én képviselem a mentőszolgálatot a világ előtt, ezért én nem hibázhatok. Nagy volt a nyomás. Mert például hogyha valaki be akar adni egy intravénás injekciót, még a legügyesebb emberek is néha mellészúrnak vagy mondjuk az a véna nem bírja, és kétszer meg kell szúrni. És én úgy éreztem, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, mert akkor azt fogják mondani, hogy ez a nagy mentős, akkor a többi milyen.” Ettől még néha besegít, például ha ő ér hamarabb a helyszínre vagy esetleg túl sok a sérült. Okokat tudott volna még a fentieken túl is sorolni, de végül megállt ennyinél.

Elejtette a táncpartnerét

A próbákat nagyon élvezi táncpartnerével, Práger Kittyvel, rendkívüli teremtésnek, csupa bájnak mondja, de nem sablonból, hanem mert kedveli. „Ha jól érzem, a tánc egy bizalmi viszony, ami abban is megnyilvánul persze, hogy bízik abban, hogy egy emelés esetén nem fogom elejteni. Pedig történt már ilyen sajnos, na de mindegy is” – hagyta maga mögött gyorsan a kellemetlen perceket, és inkább átváltott arra, hogy a Kitty, aki csupa báj, nem kér tőle olyat, amire nem képes. A rendszeres mozgás miatt vannak fájdalmai: kínlódott már a térde miatt is.

Két kisebb gyereke közül a három és fél éves neheztel rá kicsit, hogy nincs otthon annyit esténként, a felesége egyelőre még nem panaszkodott. „Ez az ára, hogy nem tudok ott lenni a fürdetéseknél, pedig a két kicsit megfürdetni igazi élmény. Most is épp azon gondolkodom, hogyan tudnám megoldani a mai estét, hogy kicsit előbb otthon legyek, de még nem tudom. Szerencsére még nem dobtak ki otthonról.”