Süvítő szél és télies hőmérséklet fogadta azt a kb. 1500 Republic- és Cipőszerető embert, akik elzarándokoltak a kistarcsai temetőbe a március 11-én elhunyt énekes temetésére. Bódi Lászlót nemcsak rajongói búcsúztatták, hanem pályatársai, jóbarátai is megjelentek, közülük többen beszédet mondtak. Megjelent Halász Judit, Koncz Zsuzsa, Balázs Fecó, Leskovics Gábor, Benkő László, D. Nagy Lajos, Horváth Charlie, Szigeti Ferenc, Bochkor Gábor és Várkonyi Andrea, illetve természetesen a zenekar tagjai (a Velvet nekrológját itt olvashatja).
A temető kapuinál már egy órával a ceremónia kezdete előtt többszáz ember várakozott, őket a polgárőrök nem engedték be negyed 3-ig. Ezután azonban folyamatosan duzzadt a tömeg, ami körbefolyta a ravatalt, és Cipő Republic-hallal is ellátott vörös sírkövét.
Antall István, az MTVA rádiós szerkesztője mondta az első gyászbeszédet, dícsérve Bódi színpadi jelenlétét. "Úgy szóltál, hogy először a gerincünk kezdett bizseregni" – mondta, majd Cipő "ketyegő vekker"-ére is kitért. Elmondta, a zenekar és Cipő kapcsolata mennyire szoros volt, "nélkülözhetetlen társak voltak egymásnak". "A produkció lejött a színpadról, mikor te fennmaradtál, és fenn is maradsz" – tette hozzá Antall, aki szerint Cipőről leperegtek az okvetetlenkedők, hiszen ő volt a "legbékésebb szabadságharcos". Mondandója végén elejtett egy szójátékot: "Bódi László Cipőnek is ünneplő volt".
Bródy János jóval akadozóbban, könnyeket nyelve mondta el, ami kikívánkozott belőle. "Mindig megmaradtál egy csodálkozó és védtelen gyereknek" – mondta, elmesélve megismerkedésüket a sárvári fiatal költők táborában. Ady Endrét idézve hozzáfűzte, Cipő "szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák". Bródy szerint Bódi nehezen viselte el a gyűlölködést és rosszindulatot. Azonban így is fontos "sziget volt a rockzene hullámzó tengerében". "Sok-sok ezer fellépés után olyan turnéra indultál, ahonnan még nem tért vissza zenész" – alkotott hasonlatot.
Boros Csaba basszgitáros a Republic nevében búcsúzott, bár állítása szerint még mindig nem fogta fel a történteket. Szerinte csak Cipő testétől vett búcsút a – kérésre sárga rózsákkal megjelent – tömeg, a szellemisége, lelke fennmarad. Ő Anatole France-t idézett: "a jövő csupa múltból áll". Boros után Thürmer Gyula munkáspárti elnök, mint Bódi jóbarátja köszönt el a zenésztől. Ki is fejtette, "barátságunk nekünk kettőnknek szólt, nem a külvilágnak". Elmondása szerint sokat beszélgettek anno, sőt még induló szerzésére is megkérte Cipőt. Ő azonban azt mondta, még nincs itt az ideje ennek.
A beszédek és imádságok után Cipőt végső nyugalomra helyezték, és a sír körül hamarosan mozdulni sem lehetett az odaözönlő, könnyes szemű, sárga rózsát markoló rajongóktól.
Rajongók gyásza
Sok Republic-imádó jött a környékről, egy anya és kamasz lánya a közeli Szilasligetről érkeztek a temetésre. Elmondták, ha Pesten lett volna a szertartás, nem biztos, hogy elmennek odáig, de mivel közel volt, és tisztelik is Cipő munkásságát, eljöttek leróni kegyeletüket. "Szörnyű, hisz velem egykorú volt" – mondta az énekes-dalszerző hirtelen haláláról. Két idős hölgy ugyan elhunyt férjeik sírjához jött ki, azonban ők is tudták, kit temetnek épp. "Majdnem elsírtam magam, amikor olvastam róla" – mondta egyikük, aki szerint unokája nagy Republic-rajongó. Cipő különleges ember volt, nem kell megmagyarázni miért jöttek el – mondta egy ősrepublicos pár. Ők kispesti munkahelyükről kéredzkedtek el a temetésre, főnökük nem gördített akadályt ez elé. A pár nőtagja könnyek között mesélte, hogy ők bizony már a kilencvenes évek első Republic-koncertjein is jelen voltak.