Michael J. Foxnál már több mint 20 éve diagnosztizáltak a Parkinson-kórt, azt mondták neki, jó ha tíz éve hátra van a karrierjéből, mert nem fogja tudni kontrollálni a mozgását, a beszédét. A színész nagyjából tíz éve takarékra is rakta a pályáját, de most úgy tűnik, újult erőben van, néhány kisebb sorozatszerep után saját show-t kapott, a Michael J. Fox Show-t amiben a betegségén viccelődhet majd.
Az új műsor apropóján a Rolling Stone készített vele egy hosszú interjút, amiben beszélt mindenről, kezdve a betegsége elfogadásától addig, hogy miért tért vissza a képernyőre.
Azt mondja, ma már, ha lehetősége lenne rá, akkor sem gyógyíttatná ki magát a betegségéből, vagy csinálná vissza a dolgokat, mert a betegségének köszönhetően borzasztó fontos tapasztalatokat szerzett, új irányt adott az életének. Persze, elfogadni nem volt könnyű a helyzetet, miután diagnosztizálták a betegségét, alkoholista lett.
Végül a felesége ultimátumot adott neki, beiratkozott egy rehabra, és már több mint húsz éve nem iszik. “Az absztinenciám olyan öreg, hogy már maga is ihatna” – mondta az interjúban. A dohányzásról is leszokott, de nem pont azok miatt az egészségügyi okok miatt, amik miatt általában le szoktak szokni. Amíg nem tudta kontrollálni a betegségét simán előfordult, hogy kirepült a kezéből a cigi, azt sem tudta hol van, ami elég tűzveszélyes. Amikor néhány év gyógyszeres kezelés után kordában tudta már tartani a betegségével járó rángásait, boldogan újságolta el a barátainak, hogy újra képes dohányozni. Végül viszont teljesen leszokott a cigiről.
A cigi helyett rágózni szokott, az alkoholt viszont egyáltalán nem kívánja. “Van, amikor kiesem az egyensúlyomból, amikor csak motyogni tudok. Van, amikor nekimegyek a falaknak. Olyan is van, hogy nem jut eszembe valaki neve. Mégis minek akarnám alkohollal elérni ugyanezt az állapotot” – csillantotta meg az interjúban azt a fekete humort, amivel igyekszik kezelni a betegségét.
Az interjú alatt volt, hogy hirtelen leromlott az állapota, ekkor bedobott egy gyógyszert, ami néhány órára egyenesbe hozta. Azt mondja, neki már az a természetes, hogy rángatóznak a végtagjai, néha motyogós lesz a beszéde, és igyekszik ezeket kontroll alatt tartani. Már azt is természetellenes állapotnak éli meg, hogy jól begyógyszerezi magát, hogy pár órára nagyon koncentrált legyen.
Az új műsort azért vállalta el, mert ugyan rengeteg pénzt, több százmillió dollárt gyűjtött már össze az alapítványával a Parkinson-kór gyógyítására, de szeretne erőt adni a többi betegnek azzal, hogy megmutatja, nem kell elvonultan élnie valakinek csak azért, mert ilyen betegsége van.
Szerinte sok beteg beleesik abba a hibába, hogy azt mondják, nem akarják, hogy ilyen állapotban lássák őket. Fox szerint ez a feladás, nem szabad feladni, mindig menni kell előre, ezért is döntött úgy, hogy részben a saját életéből készült vígjátéksorozatban elvállalja a főszerepet.
A munkatársai azt mondják, Fox még mindig nagyon jó, vág az esze, ha rögtönzésről van szó. Természetesen vannak helyzetek, amikben nehezebben teljesít, mint mások, például, amikor mozdulatlanul kell lennie, vagy valamilyen precíz dolgot kell csinálnia.
Mint amikor az egyik jó barátja, Denis Leary, többek között a Ments meg című sorozat írója felkérte a Ments meg!-be egy kisebb szerepre, amiben egy kerekes székes férfit kellett alakítania. “Valami komorabbat akart csinálni. Aztán egyből elkezdett viccelődni a kerekes székről: “Remek! Köszi, hogy írtál nekem egy szerepet, amiben totál mozdulatlannak kell lennem!”. Azt mondtam neki: “Meg akarod nyerni azt a kibaszott Emmyt vagy sem?”” – emlékezett vissza Leary arra, hogy beválogatta a sorozatba a barátját. Fox aztán megoldotta, hogy tényleg ne mozogjon akaratlanul a kerekes székben, meg is nyerte az Emmyt 2009-ben.
A saját műsorában jóval testhezállóbb feladatokat kap, de azért itt is vannak kihívások. Az egyik részben például hokiznia kellett. Mindenki meglepetésére egészen jól ment neki a hokizás, bár nagyon aggódtak érte, nehogy elessen egy hirtelen izomrángás miatt.
Fox viszont természetesnek vette, hogy megy neki a korcsolyázás. Azt mondta, a betegségével az a nehéz inkább, amikor mozdulatlanul kell lenni, vagy olyan mozgásformákat kell végeznie, mint a járás. Ha viszont korcsolyázik, a mozgás sokkal folyamatosabb, csúszik is közben, vagyis az agyának könnyebb feldolgoznia az ilyen típusú mozgásokat, mint például azt, hogy betonon tegye egyik lábát a másik után.
Ha van egy kis fölös ideje, olvassa el a Rolling Stone cikkét, egy csomó érdekesség kiderül még belőle. Például az, hogy Fox a forgatásain bevezette, hogy aki káromkodik, az bedob egy kis lóvét egy bödönbe, a befolyó pénzt pedig megkapja a Parkinson-alapítványa. Vagy az, hogy hogyan válogatták be a legnagyobb sikerét hozó film, a Vissza a jövőbe stábjába azután, hogy Farkasembernek öltözve összefutott a film stábjával.