Andrew Groothuis a Rhodes Island-i Newport egyik szállodájában zongorázgatott, három évvel ezelőtt. A bár, de szinte az egész hotel üres volt, amikor Bill Murray megérkezett két nővel. Négy órát töltöttek a bárban, a hölgyek számokat kértek, Murray pedig a zongorának támaszkodva énekelt nekik, közben folyamatosan Martinivel töltögette újra mindenki poharát. Egy idő után csatlakozott a portás és a pultos is, Murray pedig mindenkinek állta a számlát, sőt, állítólag akkora borravalót adott, amennyi az esti fogyasztásuk volt. Groothuis még azt is írja, hogy búcsúzásképp Murray annyit mondott neki: „Nézd, nem túl jó a névmemóriám, de az arcokra mindig emlékeszem. Ha legközelebb látsz, és bármire szükséged lenne, csak köszönj oda, hogy helló."
A Hawaii-n élő Crystal Instagram-fotóval illusztrálja történetét. „Egy hónapja találkoztam vele Hawaii-n. Kétperces farkasszem-versenyt tartott a kisbabámmal, ami akár telepatikus beszélgetés is lehetett kettőjük között. Utána még egy közös fotót is csináltuk együtt. Imádom, ahogy Bill berakta a koktélernyőt a füle mögé" – írja a nő a hozzászólásában.
Michael Dustin Harrison sztorija olyan, hogy ha ezt Murray mondjuk a népligetnél játssza el, biztosan agyonverik. „New Yorkban vártam a vonatra, amikor valaki mindenféle előjel nélkül egyszerűen az ölembe ült. Elképesztően felhúztam magam, hogy mégis mit képzel magáról, aztán csak utána vettem észre, hogy ez Bill Murray. Imádom ezt az embert" – lelkendezik Harrison a Facebookon.
Egészen sajátos viszonya van Murraynek az autogramokkal, minden ötödik történet arról szól, hogy valaki megkéri, hogy írja alá, ő viszont valami sokkal jobbat talál ki. „Az egyik egyetemi tanárom meglátta őt az utcán New Yorkban, és odarohant hozzá a jegyzetfüzetével autogramért. Azonban Bill elutasította a kérést, mert szerinte ez már rég kiment a divatból. Aztán pár pillanat múlva megszólalt, hogy manapság foglenyomatot adni az új menő, majd egész egyszerűen beleharapott az egyik papírlapba és elment" – írja John Reddinger, de Dienna Jadallah története is figyelemre méltó. „Egy bárban találkoztunk vele a barátnőmmel, majd tequilázni kezdtünk. Utána megkértük, hogy csináljon velünk közös fotót. Erre annyit mondott, hogy csütörtökönként nem fotózkodik, de szívesen ad mindenki egy nagy ölelést."
Murray imád csak úgy odasétálni idegenekhez, ez történt Patty Finken Leydellel is. „Az O'Hare reptéren várakoztam, amikor egyszerűen megjelent előttem és megkérdezte kérek-e egy tölcsér fagyit. Nagy meglepetésemben csak bólogatni tudtam, ő meg közben azt magyarázta, hogy a fagyis nagy rajongója, ezért kapott tőle kettőt is, de nem tudja megenni a másikat. A kollégáim azóta sem hiszik el, amit láttak."
Minden bizonnyal a Like lányzenekar (nem a magyar X-Faktoros) a világ legmázlistabb együttese. Négy éve adtak egyszer egy koncertet valami házibuliban, ami tele volt nem várt problémákkal. Az énekes-gitárosnak állandóan leesett a gitártartó hevederje, s a rendőrség is megjelent a bulin. Na, de ott volt Bill Murray a közönségben, aki azonnal segítségükre sietett. Először besétált a zenekar tagjai közé, hogy összekapcsolja a hevedert, majd szolidan leült a sarokba a csörgővel a kezében, és beszállt zenélni, csak úgy magától. Közben elkezdtek bekiabálni az emberek, hogy itt vannak a rendőrök, Murray meg siettetni kezdte az énekest, hogy akkor gyorsan kezdjenek el játszani, mielőtt lefújják a bulit. A dal felénél tényleg megérkezett a hatóság, Murray pedig szépen odasétált hozzájuk, és elkezdett csörgőzni az arcukba. Végül megbeszélte velük, hogy még egy utolsó számot hadd játszanak el, ahol már állva nyomta minden idők legjobb csörgőszólóját.