Winona Ryder arca évek óta a bulvárlapok egyik legkedveltebb témája: a most 42 éves színésznő nagyon későn kezdett (volna) ráncosodni, de azonnal botoxoztatni kezdett, úgyhogy a ruhákkal és sminkkel is hangsúlyozott kortalansága az arca minden részére jellemző volt. Tavaly tavasszal kezdtek megjelenni az arról szóló hírek, hogy egy ideje leállt a vonásokat tinilányosan tartó idegméreggel, állítólag azért, mert a pályatársnői arcát elnézve rájött, hogy nem akar bizarr arckifejezésű múmianővé válni. Ja, és mellesleg szívesen szerepel még filmekben, ahhoz viszont kell a mimika, ami nem működik, ha az ember arca méregtől béna.
Ha tehát ezzel számolunk, legalább két éve nem botoxoztat, így az arcának volt ideje elkezdeni olyanná alakulni, mint egy átlagos, negyvenes nőé. (Ha nem is számolunk ilyen nagyvonalúan, egy szakértő oldalán azt olvastuk, az ilyen injekciók hatása legalább három, legfeljebb hat hónapig tart.) A róla az utóbbi időben készült fotók alapján viszont egészen úgy néz ki, hogy talán az egészre nem is lett volna szüksége, mert rosszabb napjain is legfeljebb egy komolyabb éjszakai életet élő, késő huszonéves nőnek néz ki. Ha nem hiszi, nézze meg alábbi galériánkat, amelybe pályafutása első éveiről, illetve az elmúlt időszakból válogattunk néhány fotót.
A US Weekly magazin nemrég kétoldalas összeállítást közölt a témában (jó, ez főleg két óriási fotóból állt), az ő plasztikaisebész-szakértőjük szerint ha a botoxszal le is állt a színésznő, más beavatkozásokra azért befizetett. Úgy vélik, az orra kicsit hegyesebb lett, az arccsontjai pedig jobban kiemelkednek – csakhogy ezek egy nő életkori változásaival járó, teljesen természetes folyamatok. Azt is megjegyzik, hogy az ajkai hangsúlyosabbak, mindezt egy olyan kép mellett, amelyen vérvörös rúzzsal látható.
Ő maga mindenesetre a következőket mondta a kinézetéről tavaly: „Érdekes, hogy az Interview-fotózásról egyből egy premierre mentem, rajtam maradt a smink, és egy barátom szólt, hogy többen azt mondták, plasztikáztattam, ami, mellesleg, mint rájöttem, teljesen normálisnak számít a forgatásokon. [...] Nem mintha tagadni akarnám, de tudod, már vannak árulkodó jelek a homlokomon – amelyekre igazából büszke vagyok ám –, és érdekes, hogy az emberek erre ösztönösen azt mondják, »ó, talán kezdhetnél velük valamit«, én meg erre »most tényleg?«.”