Azt hitte, a költőnők mind szemüveges bölcsészlányok, garbóban és hosszú szoknyában? Pedig van ám Magyarországon egy költőnő, aki magát inkább testverselőnek szereti nevezni, és bikinis, néha pedig meztelen testével adja el magát, illetve verseit. Ismerje meg Viola Szandrát! Jó lesz!

Örül, hogy megismerhette Viola Szandrát?

Totálisan véletlenül futottunk bele Viola Szandra egyelőre kevesek által lájkolt Facebook-oldalába, ahol testverselőként hirdeti magát, egyszál bikiniben. És hogy kicsoda Viola Szandra, azon túl, hogy egy bikinis lány? Hát testverselő. Jelentsen ez bármit is. Ja, és tánckritikus is, aki amúgy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció szakán diplomázott, és most csinálja másoddiplomáját. Sőt, költőként már Bakuban, egy nemzetközi költészeti konferencián is részt vett. 

"Nagy témám az emberi test, amely mind filozófiailag, mind művészileg érdekel. Nem könnyű azonban például az erotikáról beszélni, hiszen gyakran teljes prüdériába, gyakran pedig pornográfiába csúszik bele az erről való kommunikáció. Úgy érzem, nekem művészként az a feladatom, hogy megmutassam az érzékiség helyes használatát, amely valahol a két véglet közti arany középutat jelenti. Ennyiben arisztoteliánus a gondolkodásom" – írta nekünk Viola Szandra, aki így már könnyedén léphet Oravecz Nóra nyomdokaiba.

Főleg, hogy már egy könyve is megjelent, Léleksztriptíz címmel, a könyvet pedig a róla készült aktfotókkal illusztrálták. Sőt, Viola Szandra annyira sokoldalú, hogy még szépségversenyen is indult, méghozzá a 2005-ös Miss Universe Hungary-n.

És ha még ezek után sem érti ezt az egész bikini-dolgot, itt a magyarázat: "Bízom benne, hogy így többen fognak az irodalomhoz visszafordulni, ha kell bikiniben mondok verset, ha kell a meztelen testemre írom fel a költeményeket akár a véremmel is. A lényeg, hogy ne hagyjuk a verset meghalni!"

Ha pedig még a néhol meztelen fotók sem hozták meg a kedvét Viola Szandrához, itt egy rövidke vers tőle, jó szórakozást:

Az metaforikus pajzán buzgóságra buzdítása az férjfiaknak


Kövérdombos, degesz nyár van,
A fák árnyékában felrepedt hassal fekszenek
a gyümölcsök,
éjjelente tágra nyílt virágok
virrasztanak a réteken,
és vagy száz tál csendéletet lehetne rakni
gyümölcsízű nőkből,
s a férfiak peckesen,
ághegyre tűzve üldögélnek, mint rátarti tűlevelek,
mégsem mernek, döfni, szúrni,
gyümölcsnedves húsba fúlni,
a sok, lomb-csador mögött
váró lányördögöt
fáról fűbe hullván (meg)fűzni,
mint lábrakélt vadgyümölcsöt űzni,
s a gyümölcshúsba kukacként fúródni,
azt fehér pókfonállal beszőni,
ej, hagyják a ropogós, friss húst nagymama-lekvárrá főni.

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!