horoszkóp

Ave Armani!

2004.09.27. 16:11
Giorgio Armani, a divattervező, akinek a vagyonát ma egymilliárd dollárra becsülik, egy olasz kisváros szegénynegyedében nőtt fel.
Giorgio Armani legújabb parfümje, az Armanimania sajtótájékoztatójára Portofinoban került sor, amit a tenger, a citromfák és a pesto illatával tökéletes helyszín egy parfümbemutatóra. Armani is tisztában volt ezzel: olyannyira, hogy el sem jött saját illatának premierjére. Kedvenc nyaralóját viszont átengedte a nemzetközi sajtó munkatársainak. Belehuppanunk süppedős kanapéiba, koktélt kortyolunk a teraszán, gyönyörködünk a partvidék legszebb panorámájában, beszélgetünk a nővérével, aki napbarnított, elegáns, ahogy illik. Még arra is marad idő, hogy ráérősen végignézzem a polcokon sorakozó könyveket. Közben arra gondolok, hogy engem borzasztóan idegesítene, ha valaki ugyanezt tenné az én otthonomban. Ez a férfi nem fél lelepleződni, élete minden lapja nyitott könyv, persze éppen azon az oldalon, ahová előzőleg a legérdekesebb fejezetet jegyezte.

Egy piknik emlékére

Azt nem lehet mondani, hogy Giorgio Armaninak valamennyi gyerekkori álma valóra vált. Merthogy saját bevallása szerint egyáltalán nem álmodozott. Kisfiúként a háború forgatagában célirányosan soványka étrendjére, olcsó tanszerek beszerzésére és a vasárnapi mozira koncentrált. A férfi, akinek a vagyonát ma egymilliárd dollárra becsülik, egy olasz kisváros szegénynegyedében nőtt fel. Piacenza a legtöbbet bombázott városa volt Olaszországnak, és Giorgio legmerészebb álmai mindössze egy ágyban töltött, háborítatlan éjszakára irányultak. A kisfiú nagyon rosszul tűrte, hogy minden hajnalban felrázzák és az óvóhelyre ráncigálják.

Két meghatározó emlék abból az időből egy életen át elkísérte a ma hetvenedik évében járó férfit. Fogócskázás közben elveszítette két kis barátját, akik egy aknára léptek. A másik egy boldog piknik emléke, amit ő a családi barát csodálatos és szívből irigyelt autójában töltött, míg a többiek a pázsitra terített takarón cseverésztek. Az autó a harmincas évek modellje lehetett, világos ülésekkel. Még ma is orrában érzi a tojásos szendvics, a tavasz és a bőrhuzat illatát. Tán ez az emlék szintén hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi elismert divatguru beszálljon az autóüzletbe. Ma már saját tervezésű Mercedesét vezeti világos bőrülésen.

Véres felismerések

A kitűnő tanuló fiú számára a jogászi vagy az orvosi pálya tűnt kitörési lehetőségnek. Fel is vették az orvosi egyetemre, ahol két évet végzett. Ma legföljebb a páciensei dicsérnék professzionalizmusát, ha nem kapja meg a behívóját. Katonai kórházba küldték a kiképzőosztag helyett. A fiatal medikus itt döbbent rá, hogy nem bírja a vér látványát, és még a kisebb rutinműtéteken is rendszeresen rosszul lett. El lehet képzelni a mama kétségbeesését, mikor fia a leszerelését követően bejelentette, nem hajlandó visszatérni az egyetemre. Kétségbeesése csak fokozódott, amikor Giorgio elárulta, hogy jobb ötlet híján, kirakatrendező lesz. Ez az a foglalkozás, aminek aztán végképp semmi becsülete egy tisztességes milánói családanya szemében.

Bábukra aggatni különböző göncöket, térdelni világ csúfjára nyilvános helyen - egy kirakatban! -, tűpárnával a szája szegletében? Az ilyen és ehhez hasonló őrült ötletek általában kétféleképpen végződhetnek: mesébe illő sorsfordulattal vagy teljes csőddel.

Kirakatkarrier

Giorgio Armani tökéletesen ügyel az apró részletekre, kézben tartja a birodalmát, a napjait, a világsajtót, de élete fontosabb eseményeit az intuíciójára bízza. "Hiszek a sorsban - nyilatkozta egyszer egy interjúban. - őszintén szólva, sohasem foglalkoztatott a divat. Eszembe se jutott volna, hogy valami keresnivalóm van ezen a területen, ha egy váratlan lehetőség oda nem irányít. Szinte beleverték az orromat, hogy nézd, itt életed lehetősége."

Miután leszerelt a hadseregből, egy barátnője beajánlotta a La Rinascente nevű felkapott áruházhoz, ahol a kirakatoktól a kereskedelmi osztályig minden részlegen megfordult. Az így szerzett tapasztalatokkal felvértezve gondolt egy merészet, és jelentkezett az akkor már jónevű Cerruti céghez. Akkor már pontosan tudta, mit akar: divatot teremteni. Látszólag csak egy-két kilométer választotta el a külvárosi munkásteleptől. De minden reggel, amikor munkába indult, fényévnyi távolságot kellett megtennie, hogy a fényűző elegancia világába érjen.

Nincs Oscar nélküle

Giorgio Armani az első tervező Christian Dior óta, aki a Time magazin címlapján szerepelt. Hogy miért? Mert ő az első tervező, aki kevesebb, mint tíz év alatt világbirodalmat hozott létre. Cerruti után Zegna majd Ungaro következett az inasévekben. Miközben a kollekciók tervezésénél segédkezett, egyre világosabban látta, hogy ha rajta állna, milyen divatot teremtene. Szíve szerint elhagyott volna minden sallangot, felesleges extravaganciát, sztártervezős túlkapást, egyszóval mindent, ami nem kényelmes, és ami - bármilyen furcsa is - éppen az elegáns összhatást veszélyeztette.

Megálmodta azt az utánozhatatlan stílusú öltönyt, amely lezserségét a sportruházattól kölcsönözte. Sikerült feloldania ennek a ruhadarabnak az évszázados szigorúságát, miközben a jólöltözöttség szimbólumává tette. Tudta, hogy önállósodnia kell. Eladta nagy becsben tartott Volkswagenét és kitalálta jellegzetes logóját, majd 1975-ben megnyitotta első butikját. Később nőknek szóló kollekciójával is kirobbanó sikert aratott: olyan, megjelenésükre roppant kényes dívákat is sikerült megnyernie, mint mondjuk Sophia Loren, aki fia magyar menyegzőjén is Armani-ruhában jelent meg. "Pontosan tudja, mi kell a nőknek - állítja az élő olasz legenda. - Minden kreációjában kényelmesen érzem magam, még azt is megbocsátanám neki, ha meztelennek láttatná a nőket. De ő annál sokkal rafináltabb, az a sejtelmesség, ami a ruháit jellemzi, igazi titokzatosságot kölcsönöz a viselőjének."

A teljes cikk az ELLE októberi számában olvasható!