Tizenöt év után új lemezt adott ki Axl Rose zenekara, a Guns N’ Roses – olvashattuk mindenütt. Hogy kinek a zenekara? Axl Rose zenekara, ő az a rövidnadrágos fickó motoros dzsekiben a Paradise City klipjében. Hogy miben? Ne már, a Paradise Cityt mindenki ismeri. Iszonyú menő szám volt a nyolcvanas évek végén. Mikor? Hát, az 1980-as évek végén, amikor a Guns ’N Roses baromi ismert lett.
Persze a Guns N’ Rosesról nyilván mindenki hallott már, meg Axl Rose-ról is, de azért 15 évet várni két lemez között barátok közt is túlzás. Ráadásul a mostani Guns and Roses egyetlen tagja, aki végig a bandával volt az énekes Axl Rose, a klasszikus felállás nagy része ma a Velvet Revolverben játszik.
Axl Rose 1987-ben a zenekar első lemezével , a maga nemében nagyjából tökéletes Appetite for destructionnel berobbant a popzenébe, és ott is maradt függetlenül attól, hogy nem dolgozta magát ezért halálra. 1993-ig kiadtak összesen öt lemezt, aztán Axl Rose és a zenekar is eltűnt. Hivatalosan sosem oszlottak fel, de nem véletlen, hogy az énekesen kívül mára minden tag lecserélődött.
Kóristából botrányhős
Axl Rose énekesi karrierjét az iskolai kórusban kezdte. Rose egyházi iskolába járt, családja erősen vallásos. Ez színpadi megjelenésében is visszatükröződik: sokszor látni rajta nagy kereszteket. Eredetileg bariton a hangja, de olyan jól képzett, hogy könnyedén énekel tenort és basszust is. Korábban azt nyilatkozta, azért tanult meg ilyen nagy skálán énekelni, hogy a tanárait bosszantsa ezzel.
Azt nem tudjuk, hogy a tanárokat zavarta-e a dolog, mindenesetre a Guns N’ Roses egyik legerősebb pontja Axl Rose énekhangja, ami tényleg egészen komoly mélységeket és magasságokat jár meg a számokban.
Hivatalosan a Guns N’ Roses zenéjében a hard-rock, a blues, a heavy metal és a punk elemei keverednek. Összességében viszont nem jellemzi annyira kemény hangzás a zenét, mint amilyen reakciókat kivált a rajongókból.
A Guns N’ Roses már karrierje elején megkapta a „világ legveszélyesebb bandája” megtisztelő címet. Az egész azzal kezdődött, hogy egy az angol Monsters of Rock fesztiválon, ahol a hamar népszerűvé vált zenekar százezer ember előtt játszott, a tömegben meghalt két rajongó. A történtek miatt Axl Rose és a Guns N’ Roses felelősségét is vizsgálták, de végül arra jutottak, hogy a rossz szervezés miatt a zenekar nem tudott arról, hogy milyen őrjöngés megy a közönségben.
Aztán a Use your illusion lemez turnéján Axl Rose beugrott a közönségbe, és behúzott a koncertet fotózó egyik rajongónak, majd visszament a színpadra, lecsapta a mikrofonját, és a zenekar tagjaival levonult. A dühös közönség ezután elkezdett balhézni, sokan megsérültek. Más koncertek gyújtogatással és autóborogatással végződtek, ezek semmiképp sem tettek jót a zenekarnak, ahogy az sem, hogy a sajtójuk sem volt túl kedvező amiatt, hogy a zenekari tagok sokszor részegen vagy valamilyen drog hatása alatt zenéltek, mutatkoztak eseményeken.
Az sem volt szerencsés, hogy az 1988-as második lemezükön megjelent One in a million dalszövegét sokan félreértették, és azt hitték, Axl Rose rasszista és homofób, mert niggerezett meg buzizott a dalban. Hiába magyarázta Rose, hogy a szöveget értelmezve mindenki rájöhet, hogy a dalban nem az ő véleménye van, hanem a figyelmet akarta felhívni problémákra, sokáig nem volt jó híre emiatt, pedig bizonygatta, hogy a példaképei között van Elton John és Freddie Mercury is, akik köztudottan melegek. Később a zenekarral 1991-ben fel is léptek egy Freddie Mercury emlékkoncerten, ahol Axl Rose közösen énekelt Elton Johnnal.
Elkoptak Axl Rose mellől
A zenekar alig nyolc év alatt teljesen kifulladt. Kiadtak egy pár nagyszerű lemezt, de a tagok közötti feszültségek teljesen megölték a munkát. Sosem jelentették be a feloszlásukat, de szép lassan minden egykori zenésztárs eltávolodott Axl Rose-tól.
A Guns N’ Roses eredeti felállása érdekes volt abból a szempontból, hogy a tagok Rose kivételével bevallottan, és jól láthatóan drogfüggők, de legalábbis fogyasztók voltak. Rose sosem volt komoly drogfogyasztó. Lehet, hogy emiatt sem jöttek ki jól. Azóta mondjuk Axl Rose megkedvelte az alkoholt, fogyasztja is rendesen, igaz nem szeretné, ha erről emlékezne rá az utókor, úgyhogy az esetleges részegségéből keletkező sztorikat igyekszik eltussolni.
De az is lehet, hogy az tett be a dolognak, hogy Rose szívesen játszott tanítóbácsit a színpadon. A számokat leállítva regulázta meg a közönség neki nem tetsző tagjait, néha elvezettette őket. És biztos az sem vált a közös munka javára, hogy Rose legendás koncertekről késő hírében áll, ezt megtapasztalhatták azok is, akik az utóbbi években Budapesten Guns ’N Roses koncertet szerettek volna élvezni.
És, hogy miért lehet Guns N’ Roses a zenekar neve, amikor csak Axl Rose a tagja az eredeti felállásból? Hát azért, mert az énekes ügyesen megszerezte az ehhez szükséges jogokat, szóval a többiek nem panaszkodhatnak, hogy névhasználat így, meg névhasználat úgy. Axl Rose ezzel egy olyan brand tulajdonosa, ami akkor is több millió embert érdekelne, ha az énekes kitalálná, hogy mostantól kezdve lakodalmas rockot csinál, mert abban van a nagy lóvé.
Lemezt kapott a hangja
Azt, hogy a Guns N’ Roses egy iszonyú jól bejáratott, és alig kopott márka az jelzi a legjobban, hogy 2008. november 24-én hivatalosan is megjelent 15 év után az új lemez a Chinese Democracy, és az emberek nyilván veszik majd karácsonykor, mint a cukrot, pedig az énekhangon kívül kevés köze van a kilencvenes évek elejének bandájához.
Najó, Dizzy Reed billentyűs, már 1990-ben csatlakozott a zenekarhoz, de a mostani felállás alapvetően 1998 és 2006 között belépett tagokból áll.
Az új lemezt végighallgatva leginkább olyan, mintha Axl Rose kapott volna egy jutalomkört, így karácsony előtt, tizenöt év tétlenség után (a többi tag ugye csinálja közben a Velvet Revolvert). Írtak egy pár számot, gondosan ügyelve arra, hogy lehetőleg Rose énekhangja domináljon. És az dominál is. Vagy tud még énekelni, vagy segített rajta a stúdiómunka, a lényeg, hogy jól szól.
A számok viszont kevésbé. A lemez balladaszerű száma (This I Love) a klasszikus Guns ’N Rosest idézik, meg a sikítozós Madagascar is, de a többi erősen középmezőnyös rock, ami persze egyáltalán nem rossz, tisztességes iparos munka, szokták az ilyenre mondani, de talán valamivel gyengébb, mint amit a Guns N’ Rosestól elvárnánk, különösen a Use your illusion után.
A legenda már él
Köszönhetően a két lemez közötti irreálisan hosszú időnek, a Chinese Democracy már most kultikus darab. De ha ez nem lenne elég, a zenekar tagjai elég sokat tettek az utóbbi években azért, hogy jó sok összeesküvés-elmélet és pletyka alapja lehessen az új lemez.
A Wikipedian gondosan összeszedték ezeket az elemeket, amikből kiderül, a Chinese Democracy anyaga már 1999-ben formálódóban volt.
Először a ’99-es Oh My God című számra mondták, hogy a Chinese Democracyra készült, egyben előrevetítve az új Guns ’N Rosest hangzást, ami leginkább a Nine Inch Nails féle indusztriális rockra hasonlít majd.
Aztán 2003-ban a lemezen is megtalálható I.R.S. című számról beszéltek egy rádióműsorban, mint a Use your illusion korszakot idéző darabról. Ebben van is valami.
2006-ban már arról beszéltek, hogy Axl Rose újra kitalálta magát és a Guns N’ Rosest is. Ebben is van valami. Rose ekkor arról nyilatkozott, hogy nagyon összetett lemezt készít, ami sem rá sem a Guns N’ Rosesra nem fog hasonlítani, de biztos lesz rajta pár szerethető szám. Ebben is van valami.