Bagi Ivánt kimeríti a Banánhéj forgatása, hizlalja a híradó, és úgy érzi, öregszik. A parodista néhány hete megjelentette első kisregényét, amelynek hősét magáról mintázta. Ezen túl személyes kérdésekre nem szívesen válaszol.

"Nehéz korszakomat élem, kemény küzdelem a munka" - kezdte Bagi Iván. A kijelentés annak fényében meglepő, hogy Nacsa Olivérrel közös Banánhéj című műsoruk a második évadját futja a TV2-n, és továbbra is sikeres.

Drasztikus poénok, első regény

Bagi Iván
"A műsor rendezője szerint a humorirodalomba minden beletartozik, a legdrasztikusabb poénok is. Tudom, de sokszor kihúzatnék poénokat. A lelkiismeretem néha betegesen felnagyítja a legjelentéktelenebb dolgokat is" - mondta a parodista, aki konkrét példát nem említett, de kérte, legyünk megértőek: ő ugyanis más médiaszereplőkkel ellentétben nem tud "felszínes story-kban" nyilatkozni.

"Havonta két-három nap áll rendelkezésre a műsor szövegének tanulására. Az anyag sok, de a karaktereket néhány óra alatt felépítem. A forgatási időszak mégis annyira kifáraszt, hogy utána napokig nem térek magamhoz. Utána marad még egy hét, amikor írnom kéne. Attól tartok, az írói vénám lassan lélegeztetőgépre kerül" - viccelődött Bagi Iván, aki íróként termékeny. Néhány hete jelent meg első könyve az Arterego kiadó gondozásában Egy zsugorodás története címmel.

Hasonlóság, öregedés, sertés-lét

A kiadvány három részből áll: egy kisregényből, amelynek Gáspár nevű főhőse és a szerző közt feltűnően sok a hasonlóság, egy összegyűjtött verses ciklusból, és egy interjúból, amelyet Bagi Iván készített magával. "Fogalmazzunk inkább úgy, hogy az egyik énemet hívtam segítségül, hogy a másikat kérdezze" - árnyalta, majd a regény főhősére tértünk, aki a történet szerint napról napra alacsonyabb és kopaszabb lesz, dacára a cipőjében hordott sarokemelő zokninak, és a becsatolható póthajnak.

"Minden író magáról ír. Gáspár olyan, mint én, de a száraz adatokat, az életkörülményeket más milyenre írtam. Általános érvényűvé szeretném ugyanis tenni a problémát, mert mindannyian Gáspárok vagyunk" - mondta a humorista. Kérdés, hogy az emberek nagy része valóban szenved-e az idő múlásától, vagy ez inkább a szerző saját problémája? "Valóban úgy érzem, öregeszem. Ráadásul hirtelen indultam az öregedésnek, alig bírom összeszedni magam" - mondta a parodista, aki még a harmincat sem töltötte be. "A múló idő mindenki problémája. Állítom, az emberek emiatt követnek el bűnöket. Akinek nincs túl nagy belső élete, könnyen az eltestiesedés áldozatává válik" - mondta Bagi Iván, majd a test apropóján folytatta.

Hízlaló híradó, ízfokozás, paródia

"Híztam. Megnézek egy híradót, amelyből felkavaró híreket tudok meg. Ideges leszek, tehetetlennek érzem magam, ezért enni kezdek. Általában ha akarod, megtudod, mi történik körülötted, de segíteni nem tudsz. Sertéssé süllyesztették az embert" - mondta a parodista, aki a sertés-létet más oldalról is megvilágította. "Ízfokozós világot élünk, popkornt és kólát csinálnak mindenből. Az ember személyisége is könnyen elveszik ebben a hájas kényelemben, bizonyos értelemben engem is háziasítottak. Olyan ez, mint egy expresszvonat: be van járatva, nehéz róla leugrani" - folytatta Bagi Iván, akit hiába kérdeztünk konkrét problémáról. Önkritikus kijelentései közt viszont elmondta, hosszú távon az írást tartja a legfontosabbnak, a parodista pályát eredetileg nem hivatástudatból választotta.

"Tizenöt évesen sodródtam a parodista pályára, mert meg kellett élnem. De hamar megszerettem, a közönség fontos lett számomra, és az, hogy meg tudjam őket nevettetni. Mindig csak egy nap van. Ha azt hiszi, hogy holnap is jó lesz, akkor hazudik - annak örüljünk, ha az aznapot teljesítettük"- tanácsolta Bagi Iván.