„Úgy könnyű magasnak lenni, hogy emeletes a cipőd” – köszöntötte Sári Éva a stúdióba lépő Mester Tamást, aki a kilencvenes évek elmúltával szerencsére már szokatlan látványnak minősülő fekete holdjárócipőben érkezett, de így sem tűnt sokkal magasabbnak. A színpadi formában egyelőre nem létező Casanova című - úgynevezett - night musical hangfelvételére kaptunk meghívást, ahol a már magyarul megjelent dalok angol nyelvű verzióját készültek felvenni. A night musical egyébként annyiban különbözik a nem-night musicalektől, hogy itt némely énekesnő fűzőben és neccharisnyában látható majd, ami nyilván megviselné a túlzottan kiskorúak idegeit. Biztosra vettük, egy szervezett álesemény részesei leszünk, ami csupán addig tart majd, amíg az utolsó fotós el nem hagyja a helyszínt.
A cél a nemzetközi siker
Késő délelőtt a Hagyományok Házának árkádos folyosóján szakállas emberek rózsaszín itallal a kezükben beszélgettek az intézménytől elvont támogatásról. Ezalatt a stúdióban a musical stábja azt vitatta meg, a textil-, vagy a papírzsebkendő menőbb-e manapság, majd környezetvédelmi szempontból az előbbi mellett döntöttek. Ekkor érkezett meg Mester Tamás, az új Casanova, megcsavarta csíkos sálját, és fejhallgatót keresett magának.
„Azért vesszük fel angolul is a dalokat, mert nagy nemzetközi érdeklődés kíséri a darab előkészületeit, és az a cél, hogy több országba is eljussunk ezzel a musicallel” – magyarázta a Velvetnek Perjés Péter a darab szerzője egy bőrkanapén, majd nosztalgiával a hangjában Amerikáról kezdett beszélni. Elmondta, Robert De Niro színésziskolájába járt, aki egyébként nagyszerű ember. Ezenkívül nyitott egy bárt Manhattanben, ahova világhírű színészek, modellek és zenészek járnak, ők pedig nagyon nyitottak, jófejek és persze fontos emberek. Kérdésünkre, hogy akkor miért Magyarországon él, azt válaszolta, van egy kisfia, akitől nem tudna hosszú ideig távol lenni.
A barna haj egészsége
Végszóra a súlyos cipője ellenére légiesen mozgó Mester Tamás is megtalálta a fejhallgatóját. „Na, most az lesz a feladat, hogy fekásan énekeljünk” – mondta a körülbelül tízfős női énekkarnak, és az immár barnahajú Dukai Reginára nézett. „Nem váltottam stílust, csak a hajam egészsége érdekében most nem szőkítem egy darabig” – magyarázta később Dukai Regina, amikor a többiek a folyosón dohányoztak.
Egyelőre azonban az énekesek minden mozdulatát egy sorfalnyi fotós követte. „Ilyet csak amerikai filmekben láttam eddig. Amikor áll kint a pódiumon az amerikai elnök, és nem lát a vakuktól” – nevetgélt Mester Tamás, a többiek pedig az állandó fotózás miatt feszengve szakmai kérdésekkel fordultak a címszereplőhöz, mint például „hajlítsunk a heaven végén? Vagy akkor hogy ejtsük a new-t?”
A holnapban rejlő bizonyosság
Ezalatt a kottatartóra helyezett papírlapok közt meglepő módon szerelmes, szomorú, és szörnyű V-Tech dalszövegeket fedeztünk fel, illetve a Magyarország című dal szövegét, amelynek a „Legyél a holnapban rejlő bizonyosság” című sorát filctollal kiemelték.
„Néhány amerikai és ausztrál barátomnak átküldtem a dalszövegeket, hogy ha találnak valami hibát bennük, akkor szóljanak. Ennek a szövegnek profinak kell lennie”- szakította félbe a könnyűzenei szövegírás tanulmányozását Perjés, bár nem értettük, abban az egyszerű pár sorban, hogy például „Reach up to heaven / Let me take you higher” hol lehetne ordító nyelvtani hibákat felfedezni. „Ez csak az első dal, amit ma a sajtó jelenlétében felveszünk, de egy hónapig tartanak a felvételek, és bonyolultabb dalszövegek is vannak” – magyarázta a szerző.
Ne írj majd rosszat!
Mialatt az énekesek ezt a néhány sort énekelték rotációban a capella, a sarokban Perjést arról kérdeztük, miért vált meg produkciójától az eddigi sajtófőnöke. A hivatalos indoklás szerint ugyanis munkamódszereiket nem tudták összeegyeztezni. A volt sajtófőnök, Veréb Kata is ugyanezt mondta, amikor a felvétel előtt megkérdeztük.
„Sok változás történt az utóbbi időben, amíg összeáll ez a darab. Most nemrég például a premiert kellett halasztanunk nyárról szeptemberre, mert időközben megtaláltuk az új Casanovát Kamarás Máté személyében, de neki a nyár folyamán egyéb elfoglaltságai vannak. Sok, korábban tervezett program megváltozott ahhoz képest, és nem szerettem volna, ha emiatt a sajtófőnököt kritizálják. Engem azonban nyugodtan szurkálhatnak az újságírók, állom” – mondta Perjés büszkén, majd később, mikor az énekesek végeztek, azzal búcsúzott el tőlünk: „légyszíves ne írj majd rosszat.”