Az ember a bulvárlapok hírei alapján azt gondolná, a magyar celebritásokat annyira lekötik saját magánéletük eseményei, hogy abba már talán bele sem fér egy-egy nyugodt este, amikor mackómintás pizsamában, bögre kakaóval, és mindössze egy könyvvel térnek meg az ágyba. A Velvet azonban kiderítette, hogy ez nem így van: legalább egy ilyen estéje már minden médiasztárnak volt, ráadásul - a magánéleti eseményeikkel ellentétben - ezt szívesen meg is osztják velünk.
Stohl András: férfias játékok
Stohl Andrást például nem kérdeztük új barátnőjéről, mert ezt már annyian megkérdezték; minket amúgy is a kedvenc könyve érdekelt. A Katona József Színház egykori színésze szívesen elárulta: Ottlik Géza: Iskola a határon című regénye érintette meg mélyen. "Kamaszkorom meghatározó története volt az igazi férfibarátságról" - mondta a nemzet Bucija. Másik nagy hatású könyvként Széchenyi Zsigmond Csui című afrikai vadásznaplóját jelölte meg: "nagyon sokszor olvastam, mert nem csak a vadászatról szól, hanem ezen keresztül az ottani életet is megmutatja, és emiatt nagyon olvasmányos és szórakoztató" - indokolta. Pszichológiai érzékünk azt súgta, talán innen származtatható Stohl közismert vadászszenvedélye, de a színész sokkal egyszerűbb magyarázattal szolgált: "nem azért kezdtem vadászni, mert gyerekként is ilyeneket olvastam, hanem azért olvastam ilyeneket, mert már akkor is ez érdekelt. Apám is vadászott, tele voltunk ilyen könyvekkel".
Anettka: költészettel a gravitáció ellen
Ha ezek után azt várnánk, hogy Anettka, az első félmeztelen magyar műsorvezetőnőből lett űrhajós-wannabe majd valami tudományos-fantasztikus irodalmi művet - vagy legalább egy Tyereskova-életrajzot - említ kedvencei közt, tévednénk. A nem szokványos személyiségű médiajelenség szinte habozás nélkül vágta rá kérdésünkre: "Bár nem magyar-, hanem történelem-orosz szakra jártam, legkedvesebb könyvem egy verseskötet: Marsall Lászlótól a Portáncfigurák. Marsall Lászlót egyébként sokan nem ismerik, pedig Kossuth-díjas költő, és szerintem egész különleges képességei vannak. Olvastam tőle mindent, de talán ez a legsikerültebb" - mondta el Anettka a költő addig megjelent műveiből összeállított válogatáskötetről szólva. Másik kedvenceként Füst Milán Naplóit említette, mert szerinte az író "különös gyöngyszeme a magyar irodalmi életnek", és főleg a gondolkodása eredeti és különleges.
Tilla: utópisztikus hangulat és szentháromság
Tilla, aki tévés karrierjét a Big Brother műsorvezetőjeként kezdte, Orwell 1984 című könyvét is a kedvencei közé sorolja, bár először kicsit össze kellett szednie magát a kérdés megválaszolásához. "Igazából nem tudnék kedvencet megnevezni könyvből, ahogy filmből vagy zenéből sem; annyi minden van, ami jó, nem? Sok mindenből szeretek sokat, ugyanakkor nagyon sok mindent el is felejtek" - vallja be. Sokszor nem is a sztori, hanem hangulatok maradnak meg neki, az 1984-ben is az erős atmoszféra fogta meg. Ezen a nyomvonalon azonban már el tudunk indulni, és kiderül, szintén a hangulatuk miatt sorolja kedvencei közé Philip K. Dick műveit is - "de talán főleg az Ubik címűt szeretem"-, majd egyre inkább belejön a kedvencek összegyűjtésébe: "Truman Capote-tól szinte minden, és úgy általában az amerikai írók, de regényeket nem tudnék kiemelni tőlük. A szentháromság viszont számomra Maupassant, Csehov és Akutagava, tőlük bármit, bármikor, de főleg a novelláik zseniálisak!"
Michelle Wild: cyberpunk a pelenkázóasztalon
A cyberpunk Michelle Wildhoz is közel áll, mindjárt a gyereknevelési témájú könyvek után. "Mostanában kevés időm van olvasni, és ha sikerül is időt szakítanom rá, főleg ilyen könyveket bújok" - vallotta be a visszavonult pornósztár, és ez érthető, hiszen jelenleg elsősorban Málna nevű kislányának nevelése köti le. Emiatt nincs is túl sok időnk beszélni, de pelenkázás előtt még megtudjuk: Vad Kati William Gibson Neurománcát jelölné meg kedvencének. "Szerintem ez egy olyan scifi, ami azért hátborzongatóan izgalmas, mert túl rég íródott ahhoz, hogy az író megsejthette volna a mai jövőt. Az a félelmetes benne, hogy ha csak kicsit másként történik a dolog - például ha nem Amerika, hanem a Szovjetunió kerül ki a háborús konfliktusokból -, akkor talán az volna a jelen, amit ő megírt."
Bakács: egytől százig
Bakács Tibor Settenkedőt épp nem szólítják pelenkázási kötelezettségek, ezért több könyvet is van alkalma megemlíteni. Egyet amúgy sem akarna kiemelni: "Nem tudok listákat csinálni, nem vagyok "egykönyvű" ember, aki talált magának valamit, amit kinevezhet kedvencének, és aztán elvan ezzel egész életében." Ugyanakkor azt is elismeri, egynél nem is olyan sokkal kell többet elolvasni: "Alapvetően van kábé száz könyv, ami fontos, ha valaki ezeket elolvasta, akár abba is hagyhatja az olvasást". Persze nem mindegy, hogy mi ez a száz: Bakács szerint 16 éves kor felett mindenkinek el kellene olvasnia Sartre-tól az Undort, Lermontovtól a Korunk hősét, a Karamazov-testvéreket Dosztojevszkijtől, Kafkától a Pert vagy a Kastélyt - "ez például szerintem vicces irodalom" - mondja BTS - vagy Boris Viantól bármit. Ezek neki is mind személyes kedvencei, ahogy Füst Milántól a Feleségem története, vagy Huxleytől a Szép új világ. "Sajnálom, hogy az írott kultúrát így hazavágták" - teszi még hozzá a kereskedelmi tévé révén közismertté vált Megasztár-zsüritag, aki nem is sejti, hogy Füst Milán esetében Anettka-közeli az ízlése, és búcsúzóul még hozzáteszi: "Üdvözlöm az új barbár kort, és olvassák el a Micimackót, ezt üzenem."
Anikó: férfiak és próféciák
Molnár Anikó esetében például megtippeltük volna, hogy a Micimackó bekerül a kedvencek közé, a celebblogger azonban James Redfield Mennyei prófécia című könyve segítségével tájékozódik életének Százholdas Pagonyában. "Ez egy kicsit misztikus, de nagyon nagy hatású történet arról, milyen rejtett módon irányítják az életet a véletlenek" - magyarázza Anikó, aki úgy érzi, tudja hasznosítani a könyvből szerzett tapasztalatokat. "3-4 éve olvastam, és aztán elkezdtem odafigyelni arra, milyen embereket és vajon miért sodor mellém az élet, és szerintem működik." Mivel most csak könyvekről van szó, nem mentünk bele, mi lehetett vajon ezek fényében például Bochkor Gábor vagy Klausmann Viktor szerepe az ő életében, de Anikó valószínűleg már levonta a megfelelő következtetéseket. "Ez a könyv megmutatja a helyes utat, azt is, hogy akár a rossz dolgokban mi lehet az, ami jó neked. Én a múltamból nem bántam meg semmit, az alakított olyanná, amilyen most vagyok, és nekem ez teljesen megfelel".
Csiszár Jenő: Shakespeare és a hippik
Csiszár Jenő is elégedett lehet jelenlegi helyzetével, hiszen focistafeleségi visszavonultságából csak olyan feladatok zökkentik ki, mint például egy kis csókolózás Dobó Katával. Ettől eltekintve szigligeti tanyája ideális helyszín például Hamvas Béla olvasgatásához: "Kábé 6-7 éve ugrottam rá igazán: mindennapi oktató, szinte mindig tanulok valamit, ezért aztán nagyon izgalmas de nagyon munkás is őt olvasni". Csiszár őszintén beismeri, Hamvas munkásságában számára a mai napig is vannak olyan könyvek, amiket még néha ő se nagyon ért, a Magyar Hyperion például bizonyos kor előtt nem is igazán értelmezhető szerinte, de ő már túljutott ezen a koron. Az igazi kedvenc azonban Márai Sándor: "Nem is értem, hogy a Gyertyák csonkig égnek miért nem lett például Nobel-díjas, szerintem a világirodalom egyik legkomolyabb könyve. De tőle bármit bármikor lehet olvasni akár a regényeiről, akár a naplóiról van szó, ő állandó olvasmány." Csiszár élettapasztalata alapján arra jutott, hogy ő nem egy könyvmoly típus: "Az embernek ebben is korszakai vannak, ahogy az ivásban és a csajozásban is. Én szerencsés voltam, a hippi generáció utolsó szeletét és szemléletét még megkaptam a film, zene és könyvek területén." Bakácshoz hasonlóan úgy gondolja, vannak alapkönyvek, amiket ismerni kell, amibe a japán szamurájok gyakorlati és spirituális útmutatójától, a Hagakurétől kezdve J.D. Salinger Zabhegyezőjén, Boris Vian, Karinthy, Kerouac, Eszterházy, Shakespeare és Hajnóczy Péter művein át Allen Ginsberg Üvöltés című verseskötetéig sok minden beletartozik, mert "ezek alaptörténetek, amiket az ember bármikor elővesz". A kiindulópont pedig nála Shakespeare: "ez az alaptöltet".
Nagy Feró: Jókai, sci-fi, Erdély
Orwell 1984-ének negatív utópiája az életet uraló képernyőkről népszerűnek tűnik a hazai médiasztárok közt, ami a kereskedelmi tévézés és sztárvilág összefonódását tekintve egész vicces. Nagy Feró is az elsők közt említi, bár rögtön hozzáteszi, hogy sok kedvence van, amik életének egyes korszakaihoz köthetőek. Jókaival kezdi, tőle a Mire megvénülünk című kalandregényt emeli ki, mert "a többihez képest sokkal cselekményesebb", de azt is hozzáteszi, hogy ez még nagyon fiatalon volt a kedvence. A klasszikusokról később tudományos-fantasztikus irodalomra váltott, ekkor Isaac Asimov és az ő Alapítvány-regénysorozata volt az egyik legfontosabb olvasmánya, valamint John Vincent Újjászületés című regénye, ami Feró elmondása alapján nem egyszerű darab, mert "egy feltételezett atomháború után az emberek egy része mutáns lesz, idáig scifi, és ezek telepátia útján tudnak kommunikálni, de nem csak a gondolataikat, hanem érzelmeket is, ez meg már olyan pszichedelikus". Feró bevallja, hogy az érzelmek ilyen mély megosztásának elképzelése nagy hatással volt rá, sőt alapjában változtatta meg az emberek közti kommunikációról alkotott képét. Az érző szívű rocker utóbbi tíz évét Tamási Áron műveinek felfedezése határozta meg, akinek egész életművét szereti, de legnagyobb kedvence tőle egy novella, "A szótartó Fütyögi". Feró szerint ez "jobb, mint bármelyik Hemingway, érdekes módon mégsem túl ismert, pedig nagyon egyéni, nagyon erdélyi, nagyon székely". Feró egykori Pannon Rádiós tündökléséhez képest ez igazán visszafogott propaganda.
Norbi már megint csak a kalapra gondol
Propaganda-akcióért Schobert Norbert sem kocog a szomszédba: mint az már kiderült, neki még a szexről is az update módszer jut az eszébe, így most visszafojtott izgalommal vártuk, ezúttal vajon hogyan fogunk eljutni a kedvenc könyv témától a kódokig. A fitnesz-edző azonban minden várakozásunkat felülmúlta, amikor már az első mondatban megcselekedte a bravúrt: kijelentette ugyanis, hogy kedvenc könyve a Norbi titok. "Én ennek a könyvnek köszönhetem a legtöbbet: olyan emberi és gazdasági elismerést kaptam érte, ami az egész életem megváltoztatta" - mondta el Schobert lefegyverző, már-már gyermeki őszinteséggel, amiért mi is csak elismerni tudjuk. Persze fitnesz-edző létére ő sem szakbarbár, szépirodalmi műveket is ismer: Kenneth Roberts Északnyugati átjáró című kalandregényét említette kedvenceként. A Kanada indiánok lakta vidékén új utat vágó Rogers őrnagy történetében az fogta meg Schobertet, hogy szerinte ez is csak azt bizonyítja: "nincs lehetetlen, csak tehetetlen". Schobert maga is azt vallja: "olyan utakat kell megjárni, amit mások még nem jártak, és bármi történjék, nem szabad feladni a célokat". "Ez az üzenet nagyban egybevág wellness szempontból az én utammal is" - magyarázta meg választását a vadul burjánzó kalóriák közt rendet vágó életmód-guru.
|