horoszkóp

A mesterek dolgoznak, kefélnek és utaznak

2005.10.18. 17:30
A. J. Christian szerint a mestert és a profi szélhámost nem lehet megkülönböztetni egymástól. A követői által nyilvános istenségnek hívott íróval mi is gondban voltunk, tanításai mindenesetre érdekesek, ha újszerűnek nem is mindig lehet nevezni a kortárs bölcseletek közt.

"Aki valóban messiás lesz a földön - mint akár Buddha, vagy Jézus - annak nagyon erősen emberi életet kell élnie. Nem véletlen, hogy a mesterek dolgoztak, keféltek, bejárták a világot tudatos vadsággal, amíg meg nem élték önnön lényüket" - mondta az A. J. Christian írói álnéven néven ismert fiatalember, akivel a könyvének sajtóügyeit intéző Arterego kevéssé misztikus, Múzeum körúti irodájában beszélgettem. A neve csengése ellenére magyar anyanyelvű szerző polgári nevét nem tudhattam meg, megnevezésével pedig egy darabig gondban voltam: egyes körökben tömegmágusnak hívják, népszerű megnevezése emellett a "nyilvános istenség", de mivel ezt ő maga is idézőjelbe teszi, az író megnevezés mellett maradtunk.

Anyag nélkül nincs guru

A.J. Christian (fotó: Nagy Norbert)

A "Mit keresett Isten a nappalimban?" és a "Mit keresett Isten a hálószobámban?" című könyvek szerzőjének két legfőbb tanítása "élni kell és figyelni, így válhatsz tudatos teremtővé", valamint "nem lehet guru az, aki kivonja magát az anyagi létből, és annak bármilyen megnyilvánulásából".

Alapelveinek első ránézésre megfelel a farmeros-fekete garbós tanító, és verbális eszközkészlete is némileg távol áll a barokk hagyományoktól. Az elmúlt harminc évének, és gondolatainak megértéséhez arra kértük, történetét a Rubik kockától kezdje, amelyet a róla szóló kvázi legendák szerint óvodás korában a háta mögött rakott ki, bár a szálak ennél korábbra vezetnek vissza.

"Sokaktól hallottam, hogy amikor Indiába vagy Tibetbe utaztak megkeresni önmagukat, és amikor az ottani guruk, látnokok megtudták, Magyarországról jöttek, azt mondták, húzzanak haza, mert ott fog születni egy pasas, aki majd segít" - utalt saját születésére A. J. Christian, és hozzátette, a homályos jóslatok nem foglalkoztatják őt, mert szerinte a misztikus körítés inkább csak árt abban, hogy közel kerülhessen más emberekhez. "Ha valaki képes hatni a másikra, az nem egy felsőbbrendű lény" - magyarázta, mielőtt rátért volna Rubik Ernő találmányára.

Galambok és mirha nélkül

"Teljesen normális gyerek voltam, a galambok és a mirrha nem repkedtek a fejem fölött. Talán csak kicsit élénkebb voltam az átlagnál. A kockában nem volt semmi misztikus: ha egyszer kirakod, akkor két dolgot lehet vele tenni. Amikor összekevered, megjegyzed, aztán a hátad mögött képlátással visszaforgatod, vagy ha elég érzékeny vagy, tapintással tudod érzékelni a színeket"- mondta. "Elég jól láttam már akkor is a nem szemeimmel, de szerencsére senkit nem érdekelt. Engem se".

Christian gyerekkorában ekkor a klasszikusnak tartott motívumok következtek: az autisztikus tulajdonságokkal rendelkező gyerekekhez hasonlóan megjegyezte a tévéújság teljes tartalmát, és minden, mások számára lényegtelen információkat. "Az első jelek, amik feltűntek anyámnak, mind apróságok voltak: meggyógyult az unokaöcsém, akit megérintettem, a közelemben kialudtak a villanykörték... a szokásos" - folytatta.

Megjegyzem, sosem hittem igazán Uri Gellerben, pláne erős, ám egyoldalú píárja miatt, de kiderült: valóban előfordul, hogy egy meghatározott személy jelenlétében megzavarodik az elektronika: például leáll a diktafon. Az A. J. Christiannal folytatott interjú alatt kilenc alkalommal ismétlődött a jelenség, amikor a gép túl közel került hozzá.

Energiakavarás

Mintha Calvin Klein reklámarca lenne

"Minden, ami létezik: anyag és energia, csak más formában. Bárki tudja befolyásolni az energiát magad körül, például te is, ha mondjuk csinosan mész ki az utcára" - magyarázta, majd visszatértünk a kamaszkorhoz. "Tizenéves koromban már kezdtem látni az aurát, az energiákat. Megéltem a klasszikus tanító szerepet, aztán elvonultam egy erdőbe hivatásos remetének" - mondta Christian, aki honlapján is utalt arra, visszatérésében nagy szerepet játszott, hogy úgy véli, a tanítóknak az anyagi világban kell élniük.

"Vagy fogalmazhatom úgy is, minél inkább fogékony valaki szellemileg, annál jobban megéli az anyagot. Visszatértem, és nekiláttam mindenfélét dolgozni, futószalagos fizikai munkát ugyanúgy végeztem, mint például újságírást" - mondta az író, aki elmondása szerint a megélhetésének javát a tőzsdei ügyletekből biztosítja, de mindenezek leginkább arra szolgálnak, hogy főállású tanító lehessen. A.J. Christiant eleinte kisebb baráti társaságokba hívták, majd az érdeklődők száma egyre bővült, az elmúlt két évben pedig - részben a könyvei hatására - több ezres nagyságrendet ért el.

Belefulladsz a gyémántba

"Túl sok könyv jött be annó a rendszerváltás után, és nem tett jót. A túlzott információ megöli az egyént: ha túl sok kincs vesz körbe, belefulladsz a gyémántba. A hétköznapi üzenetekben hiszek, s bizony, az emberek is mindennapi kérdésekkel keresnek meg: hogyan legyél boldogabb, hogyan találd meg, amit szeretnél, hogyan éld meg önmagad, satöbbi. Nagyon sokan az előző életeikben, angyalokban, hasonlókban keresik a választ kérdéseikre. Velük - s mindenki mással is - próbálom megértetni, hogy a múlt nem számít, s amikor egy "tanító" megmondja nekik, hogy 300 évvel ezelőtt milyen testben éltek, akkor nem történik más, csak parasztvakítás"- vélte A. J. Christian, majd az előadásokon felvetődő főbb problémákról kérdeztük.

"A fő gócok a párkapcsolat, a szexualitás, a gyereknevelés, és egzakt dolgok: a hit, a vallás" - sorolta, majd az elsőre, a legtöbb probléma forrására tértünk rá. "Sokan azt hiszik, hogy a párkapcsolatban úgy lépnek előre, ha megváltoztatják a másikat. Ez nem más, mint torzítás, és mivel mindkét fél erre törekszik, birkózás lesz a kapcsolatból ahelyett, hogy örülnének egymásnak" - mondta, és megkértük, személyesebb példákat említsen.

"Nincs rád szükségem, mert szeretlek"

Idézőjeles nyilvános istenség

"Nekem klasszikus párkapcsolatom nem volt, mert hiányzik a te az én nőm vagy, én a te pasid vagyok típusú birtoklási vágy. Szeretetben tudok élni - noha ez annyira elcsépelt kifejezés, hogy behánynak tőle az emberek - de meg tudom élni a szeretetet: boldog vagyok akkor, ha egyedül vagyok, és boldog akkor is, ha veled, mert a boldogságom nem függ tőled. Úgy szoktam ezt mondani: nincs rád szükségem, mert szeretlek. Akinek szüksége van rád, az nem szeret, hanem szenved, és te vagy a gyógyszere. Aki valóban tud téged szeretni, annak nincs rád szüksége" - vezette le, és a különböző társadalmi elvárásokra utaltunk.

"Igen, sok a felesleges nyomás, de ha belegondolsz, független ember vagy. Szeretnéd, ha az lenne a sírodra írva, hogy itt nyugszik az az ember, aki helyett a társadalom élt?"- kérdezett vissza, majd két tracket előrelépve az egzakt témákra tértünk rá, ugyanis meglehetősen gyakran kérdezik arról, melyik az 'ideális vallás'.

Egyéni szociális vallás

"Mindenkinek a saját vallását kell megtalálni. Aki az igazságot meglátta annó, az most is meglátja, de aki ezer éve látta, az azoknak az embereknek adta át. Aki az ezer éves szavaknak hisz, nem csinál mást, mint hagyomány címszó alatt követ egy hullát" - mondta, és kérdésünkre nem nevezett meg sem vallást, sem vallásfilozófiát, amelyik közelebb állna hozzá. "Azt próbálom észrevetetni, hogy az istent az életben találjuk: a virágsziromban, a kajában, a piában, a szeretkezésben, a nevetésben" - tette hozzá A.J Christian, aki ezekről a gondolatairól is ír legújabb, a Teljesség tekintete című könyvében, amely az első megjelenő része lesz egy hatkötetes sorozatnak.

"Másfél évemet foglalja majd le ez a sorozat, utána még tervezek egy globális, bibliavastagságú könyvet, amelyikben mindent összefoglalok, hogy ha meghalok, egyben legyen minden. Azután nem írok többet, csak regényt. Az elmúlt nyolcezer évben ugyanis mindent leírtak már: a szöveg csak azért válik újjá, mert új emberekhez szólhat" - zárta A. J. Christian. Én pedig felálltam és kimentem, csodálkozva azon, hogy nem érzek semmit. Azóta se.