A jelenség nem új: ahogy az Illés volt a magyar Beatles, Zoltán Erika pedig karcsú korában még Madonna akart lenni, úgy Zorán a mi Leonard Cohenünk, Demjén Rózsi bőr forrónacijában és combcsizmájában Elton John tüzes magyar alteregója, a Neoton a Kárpátok Abbája, Komár László pedig a jampifrizurás Elvis. Kern András nehezen tudta eldönteni, vajon a Bud Spencer-Terence Hill kettőst alkalmazná szívesebben hazai viszonyokra Bujtor Istvánnal, vagy mégis inkább megmarad Woody Allennél, aki a magyar nézők fejében amúgy is az ő hangján beszél.
Mára jóval szélesebb a választék, mióta pedig az evolúció pedig kitermelte a stylistot, senkinek nem lehet probléma, ki akar ő lenni.
Törzsfejlődés és kitalált külsők
A No Doubt zenekar például kétségkívül énekesnőjének, Gwen Stefaninak köszönheti, hogy megtanulták a nevét, mióta pedig a harmincas évek hollywoodi díváit a szakadt punkrockerekkel összegyúró énekesnő szólókarrierbe kezdett, egykori zenekara el is tűnt a süllyesztőben. Intő jel lehet ez a Sugarloaf számára, akik hosszú évekig a "ja, igen, már hallottam a nevüket" kategóriában küszködtek, míg végre kitalálták, többre mennek, ha énekesük helyett inkább egy vagesz csajszit küldenek a frontvonalba, mert őt legalább megjegyzik majd a nézők. Sugarloaf Era be is váltotta a hozzá fűzött reményeket: mind énekstílusában, mind mozgásában hozza a vad punkcicát, ellenben a mögötte álló zenekar továbbra is teljesen beazonosíthatatlan. Várjuk a szólólemezt.
Galambos Dorina ezzel szemben eleve a végén kezdte a dolgot: miután a Megasztár stylistja, Lakatos Márk kitalálta, hogy a mezőnyben ő legyen a lökött rockerbarbi, a verseny után is tartotta magát ehhez az imidzshez, sőt egy szőke hajfestéssel teljessé is tette Gwen Stefaniból és a shoppingolós-nyafogós Paris Hiltonból gyúrt imidzsét.
Szőke adaptáció
Paris Hilton olyan ritka karizmatikus egyéniség, akire szüksége van a magyar népléleknek. Kelemen Anna jól érzett rá az igényre, amikor őt választotta ideáljául, és meg kell hagyni, a teljes azonosulástól már csak az választja el, hogy neki még nincs saját szállodalánca. Annácska ambícióit látva azonban még bármi összejöhet, legalább egy szoláriumszalon csak lesz ebből.
Roma funky és büntető techno
Ahogy a funky és az r'n'b műfaj odakint főleg az afro és latin előadók sajátja, úgy itthon a romák azok, akik magukénak érzik a műfajt. LL Junior bevallottan Michael Jacksont tekinti példaképének, de van azért ott egy kis Peter André-hatás is. Caramel "Majdnem műszerész" című számában szintén Jackót említi: "én vagyok a legnagyobb szám, azt képzeltem, Jackót utánoztam éjjel nappal, minden percben", és mindehhez még a jellegzetes fejhangú kis sikolyt is produkálja. Gáspár Laci ugyan George Bensont vallja példaképének, ezzel azonban nem jutna messzire a magyar rádióbarát zenék piacán, ezért egy kis fogyókúra után ő is Jacksont választotta, Ricky Martin latinos csípőmozdulataival árnyalva. Ebből meglepő módon egész fogyasztható produkció született, de nem mindig van ekkora szerencsénk: Scooterből például már egy is sok, nekünk viszont Kozmix Lala személyében kijutott egy saját is. Lala azóta kiforrott előadóvá nőtte ki magát, aki kialakította saját stílusát: ez abból látszik, hogy ma már barna a haja.
Király Linda biztos jobban örülne, ha Jennifer Lopezhez hasonlítanánk, de nekünk sajnos inkább Mariah Carey jut eszünkbe róla: mindkettőjük zenei munkássága fájdalmasan érdektelen, többnyire a súlyukkal vannak elfoglalva, pasiügyeik tisztázatlanok, és vélhetőleg Carey se tudná elénekelni a magyar Himnuszt.
A Quimby zűrös életű énekese, Kiss Tibi szintén nem tudja eltitkolni, honnan merített, de nem is akarja. Neki különben is megbocsátjuk, mert Nick Cave és Tom Waits személyes kedvencek, és igen, ez egy szubjektív cikk. Továbbá örülünk, amiért Tibi nem a szintén rokon vonásokat mutató Pogues énekesét, Shane McGowant választotta életvezetési mintaképéül, mert akkor már nem volna egy foga sem, és ez neki rossz volna, mert így nem lehetne a budapesti éjszakai szórakozóhelyeken bombázó külsejű tizenhuszonéves csajokkal látni.
Kevésbé szalonképes, bár a polgárpukkasztást viszonylag ártatlan szinten űzi Csiszár Jenő, legalábbis amerikai alteregójához képest: Howard Stern ultraszókimondó botrányműsora egyszer azért kapott pénzbüntetést az amerikai ORTT-től, mert egy eszmefuttatásában összefüggésbe hozta a székelést és az orális szexet.
Biztonsági játszma
A fejlődés szépsége, hogy bár Pelikán József gátőr annak idején még úgy tudta: ami magyar, az "kicsi, savanyú, de legalább a miénk", az MTV és a Viva közt kapcsolgatva ma már úgy tűnik, hogy a magyar könnyűzenei termékek szinte egy az egyben képesek reprodukálni a külföldi mainstreamet. A magyar trendérzékenységet ismerve azonban az is valószínű, hogy a stylistok inkább az örökzöldekre szakosodott VH1 felhozatalából dolgozhatnak: biztos az, amit kinn már legalább tíz éve kitaláltak.