"A magyar popzenész az, akiből egyre kevesebb van már, és aki megszállottan csinálja, amikor látszólag nincs értelme."
Zoltán János, R-Go történetíró
A csütörtöki állatkerti R-Go sajtótájékoztatón terepruhába öltözött, jelvénnyel alaposan feldíszített 40+os hosszú hajú nénik fogadtak minket, akik állítólag önszerveződően, merő szeretetből voltak jelen és néztek ki megszólalásig ugyanúgy. Utóbbi tény okán eleinte azt hittük, fizetett hostessek, aztán kiderült, ők a rajongói keménymag, akik csütörtök ebédidőre félredobták a kiskosztümöt és keki színű Pampalini-ruhát öltöttek.
Sípos koreográfia
(Volt egyébként sípjuk is, melynek segítségével egy egységes koreográfiára ritmikus R-Go bíztatást nyomtak, ami nem volt ugyan bonyolult, de akkor is becsülendő, hogy sosem vétették el. Ez a szervezettség lenyűgözött.)
Az apropó tehát egy sajtótájékoztató volt, ahol az elhangzottak - lásd keretes írásunk - feleannyira voltak érdekesek, mint maga a körítés. A lényeg, hogy a 25 éves jubileum miatt klasszikus felállásban tér vissza az R-Go egy röpke kambekre.
Portré a tevékért
Miközben a legizgatottabban Boros Lajos, egykori lemezgyári alkalmazott és R-Go rajongó várta a meglehetősen sokat késő zenekart, haknijában többször kiejtette a teve szót, és míg ő várt és haknizott, Hérics Nándor festőművész megfestette kereken ötszázadik popzenei tárgyú festményét az R-Go együttesről. Ezt később el fogják árverezni és a bevételből a zenekar által örökbefogadott tevék részesülnek.
A gigászi popművész és az alapgidák
"Haló, haló, csiki-dam" - harsant fel Szikora Róbert hangja, ekképp üdvözölte ugyanis az egybegyűlteket a bonós fizimiskával fellépő popzenész, jobbján és balján a gida-hierarchiának megfelelően egy-egy alapgidával (Clavier Charlotte és Varga Éva). Jelen voltak még az új gidák, illetve a zenekar többi tagja.
Ezután a készülő R-Go könyv szerzője, Zoltán János osztotta meg a sajtóval keveredett rajongókkal, hogy a "rákospalotai kölyökarcú gyerek nem szeretett tanulni", felvázolta Robi rövid élettörténetét, majd a kronológiában előrehaladva gigászi popművésznek nevezte őt. Végül elárulta az album címét "Repül a crazy gránát". Eddig a pillanatig elvoltunk azzal, hogy estünk egyik ámulatból a másikba - hogy átélhetünk ilyet 2007-ben -, ez a cím azonban kijózanított minket és sürgősen a tevék felé vettük az irányt.
A teve és a csiki-dam
Rebesgetésekből arra számítottunk ugyanis, hogy az eseményre tevével jönnek a popművészek, ám csak szafari terepjáró jött össze. De a tevék mégiscsak ott voltak, és a végén fotózkodtak is velük, látszott, a sivatag hajója mára a csiki-dam életérzés szerves része lett. Aztán már csak azon merengtünk, vajon öt év múlva mondjuk a Kispál zenekarnak is lesz-e ilyen jubileumi sajtótájékoztatója az üreglakók ketrece mellett, egy jóravaló borz társaságában. De ekkor Robi hangja visszarántott az álmodozásból.
Konkrétan, amikor ezt mondta:
"Egész életünk bizonyítja, hogy nem a pénzért játsszunk, hanem szerelemből. A csiki-damért" - mondta Róbert. És mi elhisszük.
|