Leopárdmintás, derékig felsliccelt Missoni-ruhát visel, vékony, barna lábai körül szalagok lebegnek. Haja nedves a zselétől, a szeme vampos koromfeketére van kihúzva. Fáradt, de izgatott. Kicsit vad az összhatás, egyáltalán nem didós. Legalábbis nem olyan, amilyennek én képzeltem Didót. De vajon mennyire ismerhetjük őt?

Didót szokatlan, melankolikus zenéje egykettőre a világ egyik legsikeresebb énekesnőjévé tette. Van valami különleges kristálytiszta hangjának intimségében és dalszövegeinek komolyságában, amire a rajongók nagyon fogékonyak. Sokszor hallottam már azt a véleményt, hogy pont olyan a hangja, mint amilyennek az ember az ideális énekhangot elképzeli.

Dido kétféleképpen ír dalt. "Vagy elbújok valahova, ahol magányosnak érezhetem magam, vagy otthon maradok és becsípek. Iszogatni és dalokat írni a kedvenc foglalatosságom."

Dido London északi részén lakik egy hatalmas lakásban. Nevezhetnénk Dido-templomnak is. Csak egy hálószoba van - az övé -, az összes többi helyiséget saját kénye-kedve szerint alakította át. Van itt edzőterem, dolgozószoba, zeneszoba - a lényeg, hogy a ház úrnőjének kizárólagos hatalma van minden felett. Az üzenet mindenki számára egyértelmű: szükségem van saját élettérre!

Meglepő, hogy csak úgy vásárolni szaladgál, anélkül, hogy rajongók tucatjai követnék.
"Pedig így van. Egyszerűen el kell határoznod, hogy normális életet fogsz élni. Én például, ha elmegyek vacsorázni, sosem telefonálok oda előtte, hogy foglaltassak egy exkluzív, privát asztalt, mert az biztos út a másnapi címoldalak felé. Az emberek néha megjegyzik, hogy hasonlítok Didóra. Ezt bóknak veszem..." - mondja mosolyogva. Vidám és élénk, mintha nem ő lenne az az énekesnő, aki milliószámra adja el a lemezeit világszerte, és a szekrénye nem lenne tele a legkülönfélébb díjakkal.

"Minden barátom azt mondja, nem változtam meg a sikertől, de ez persze nem igaz - csakhogy szerintem jó értelemben változtam meg. Magabiztosabb és boldogabb vagyok. Természetesen nekem is vannak rossz napjaim, de ilyenkor megállok egy percre és végiggondolom, hogy micsoda remek életem van. Igyekszem nem elrontani azzal, hogy apróságokon bosszankodok. Próbálom a legtöbbet kihozni ezekből az évekből."

Az énekesnő meglehetősen bohém, művész-értelmiségi körben nőtt fel, édesapja könyvkiadó, édesanyja költő volt. A szülők kitiltották a tévét a házból, így a lány és bátyja, Rollo énekléssel és zenéléssel szórakoztatták magukat. Második lemezének felvételei közben Dido édesapja hirtelen beteg lett, kis híján meghalt. Talán ez ad némi magyarázatot a még mélyebb, okosabb dalszövegekre és vágyára, hogy mindent a végsőkig kiélvezzen. "Lehet választani: végigsuhansz felszínesen az egész életen, vagy megéled minden pillanatát. Én már tudom, hogy minden pillanatot meg akarok élni."

Az énekesnő családja kerüli a nyilvánosságot. Fanatikus Arsenal-szurkolók lévén a stadiontól nem messze laknak, és a gyerekek még ma is kijárnak édesapjukkal egy-egy fontosabb meccsre. Dido dolgozószobájának közepén áll legkedvesebb tárgya, egy 1930-as Steinway-zongora, amelyet zeneszerző bátyjától kapott. "Annyira szeretem, olyan szép hangja van!" - meséli, majd hozzáteszi, hogy imád késő éjjel zongorázni egy pohár forró rum kíséretében.

"Az a legjobb esti ital a világon. Nagyon hatásos! Egy kis Jamaica rumot felöntök forró vízzel. Olyan, mint a tea, csak sokkal jobb kedvem lesz tőle. Rengeteget nevetek azokon a zenéken, amelyeket olyankor szerzek. Szabadon hülyéskedhetek, mert azok a dalok soha nem jutnak a nagyközönség elé. Nagyon felszabadító érzés úgy zenét szerezni, hogy nem kell megmutatnom senkinek! Tonnányi ilyenem van különböző papírfecniken, a ház minden sarkában."

Dido 32 éves. Leghosszabb ideig egy Bob Page nevű ügyvéddel járt, a kapcsolat hét évig tartott. Eljegyezték egymást, de végül mégsem lett esküvő: szakítottak. "A kapcsolatunk tipikus példája volt annak, amikor egy fiú és egy lány nagyon fiatalon találkozik, együtt válnak felnőtté, és akkor derül ki, hogy nem ugyanoda jutottak."

A Thank You című számot, ami első lemezének a legnagyobb sikere volt, neki írta. "Ültem a kádban és arra gondoltam, hogy bármi rossz történik velem, nekem mindig itt lesz Bob, és az életem ettől szép. A mai napig imádom ezt a számot."

Azóta csak egyetlen jelentősebb - meglehetősen viharos - kapcsolata volt, Ferdinand Unger-Hamiltonnal, a lemezkiadójának vezetőjével. Többszöri szakítás és békülés után most ismét különváltak. "Ferdy és én állandóan vonzzuk és taszítjuk egymást - mondja és megvonja a vállát. - Most éppen szingli vagyok, és élvezem ezt az életformát. Általában könnyen ismerkedem, ezért most jólesik, hogy nem járok senkivel. Múltkor kiszámoltam, hogy tizenhárom évet töltöttem párkapcsolatban. Mintha mindig is lett volna barátom! Nevetséges! Úgyhogy most különösen jó, hogy azt mondhatom: nem, köszönöm, én inkább egyedül szeretnék élni!"

A cikk teljes változata az augusztusi Elle magazinban olvasható.