horoszkóp

'Engem így még nem csókolt senki'

2004.09.03. 09:52
Drew Barrymore nem tud hibázni. Ha mégis előfordul, senki sem veti a szemére, hiszen legendás sármja ellen a világon senkinek sincs orvossága. Az Elle munkatársa megpróbálta felderíteni a szép színésznő titkait, aki meglepő őszinteséggel mesélt a szerelemről, az életről, a boldogságról és élete legjobb csókjáról.
Drew Barrymore arca öregszik. Legalábbis szerinte. "Nézd meg, itt a szám sarkában! - és meghúzza a bőrt az álla körül. - Borzalmas. Egy repülőgép mosdójában fedeztem fel. Eddig csak a születésnapjaim tájékán kezdtem vizsgálni az öregedés jeleit, most meg sehol sincs még a jeles nap, és hirtelen előjön egy ránc. Teljesen összetörve mentem vissza a helyemre. Mondjuk, lassan harminc leszek, tudom, hogy ez a normális."

Nem értek egyet vele, és ez nem puszta udvariasság. A színésznő 28 éves, ami ugyan számszakilag tényleg fedi azt, hogy lassan harminc lesz, mivel azonban úgy néz ki, mint egy tizenhat éves kamaszlány, nem tudom sajnálni. Legutóbb Az 50 első randi című filmben láttam Adam

Sandlerrel, akivel utoljára a Nászok ászában játszottak együtt hat évvel ezelőtt. Akkor Barrymore egy kedves, fiatal fruskát alakított, aki minden helyzetben bájos és üde tud maradni, ebben a filmben pedig ismét annyira bájos és üde, hogy a memóriazavar csak tovább növeli vonzerejét.

Barrymore szerint a közönség azért szereti annyira Az 50 első randit, mert csöpögősen romantikus. Szilárd meggyőződése, hogy a világ sokkal jobb lehetne, ha a mindennapoktól megcsömörlött emberek megpróbálnának "egy cseppnyi varázslatot csempészni az életükbe". Szerintem viszont a siker titka sokkal egyszerűbb: varázslattal vagy anélkül, Drew Barrymore jelenleg Hollywood legszeretetreméltóbb színésznője.

"A boldogság tudatos választás kérdése" - mondja bölcsen, amikor hozzákezdünk a beszélgetéshez egy csendes New York-i étteremben. Végignézek rajta, és örömmel állapítom meg, hogy a magánéletben sem különbözik azoktól a melegszívű, átlagos lányoktól, akiket játszani szokott. Remek humorérzéke óriási adag önbizalomhiánnyal párosul.

"Hiszem, hogy a szerencse hozzáállás kérdése is - folytatja. - Tudom, hogy ez idegesítő okoskodásnak hangzik, de annyira igaz! Az ember igenis megválaszthatja, hogyan akarja befogadni az őt érintő eseményeket."

"Annyi mindenen mentem már keresztül, nyugodtan lehetnék egy cinikus roncs. Néha szeretnék olyan drámai lenni, mint egyes kollégáim, akik, ha elkapja őket a depresszió, három hétig nem kelnek fel az ágyból, és a barátaiknak hetente kétszer lóhalálában kell rohanniuk megmenteni az életüket. Tetszik ez a színjáték, de én sajnos két percig nem bírom ki az ágyban. Mindig rohanok, úgy érzem, lemaradok valamiről, ha nem kezdem el időben a napomat. A barátaimnak esélyük sincs, hogy megmentsenek."

Drew sokszor használja azt a szót, hogy gyönyörű. Ez az egyik kedvenc jelzője. Texas gyönyörű. A remeterákok is. A felhők. A kutyái. A barátnői. A vonatok. És a csókolózás. "Nagyjából egy hónapja kaptam életem legjobb csókját - meséli. - Már rég vártam egy ilyen tökéletes pillanatra. Ahogyan a költők megírják: a csillagok lágyan elhalványulnak az égen, és lassan feljön a nap. Pont ezt éltük át a szerelmemmel, és mondhatom, maga volt a mennyország! Milyen csúnya dolog most kibeszélni..." Fabrizio Moretti, a Strokes gitárosa már több mint két éve a színésznő barátja. Persze ő is "gyönyörű". "A kedvesem egyben a legjobb barátom is, nagyon jól megvagyunk. Életemben először érzem azt, hogy nem kell tökéletesnek lennem."

A pincér hallgatózik egy kicsit, majd közelebb jön. Drew olyan hatással van rá, hogy majdnem elesik egy székben, ahogy az asztalunkhoz ér. Rövid tanácskozás után ráksalátát rendelünk. Mikor megemlítem, hogy a pincér teljesen odavolt tőle, szkeptikusan válaszol: "Tényleg? Észre sem vettem. Néha olyan gyagyás vagyok. - Beleharap az előételnek kitett sütibe. - Nem mákos a fogam?" - kérdi, és mikor megnyugtatom, hogy nem, folytatja: "Van egy megállapodásunk a barátaimmal: mindig figyelmeztetjük egymást, ha van valami a fogunkon. De magamnak is tudom ellenőrizni." - Meg is mutatja: benyúl a szájába és mutatóujjával végigsimítja a fogait. -
"Soha ne bízz meg az olyan emberben, aki látja, hogy van valami a fogadon, és nem szól."

Barrymore később elárulja, szerinte mi az alapvető különbség férfiak és nők között. "A férfiak nem bonyolítják agyon a dolgokat. Sokkal szabadabbak, mint mi. Imádom, ahogy egy férfi például elindul szórakozni. Nem visz magával semmit. Ha kijön rajta egy pattanás, hát kijön rajta egy pattanás. A fiúk sokkal könnyebben érzik jól magukat, nem annyira érdeklik őket a szabályok. A lányok viszont sokkal többet gondolkoznak, néha pont azt szeretem, hogy olyan bonyolultak. A lányok beszélgetnek. Kiadják magukból a gondokat." Szóval inkább a bonyolult lelket választja annak minden szenvedésével együtt, vagy simábban akar boldog lenni? "Biztos, hogy kapásból a bonyolultságot választanám, de nagyon bosszant, ha valaki egyszerűen sehogy sem tud boldog lenni. Aki morcos, magának keresi a szomorúságot."

Hazafelé a kocsiban cigarettára gyújt és lehúzza az ablakot. "Szörnyen is alakulhatott volna a sorsom, de megtaláltam a magam útját: optimistán közelítek a dolgokhoz, és sosem követem el kétszer ugyanazt a hibát. Boldog ember vagyok, aki kivételes életet élhet. Ja, és valóban hiszek abban, hogy a csúf felszín alatt a világ gyönyörű hely, tele gyönyörű emberekkel."

Megállunk egy pirosnál, Drew kifújja az utolsó slukkot a nedves esti levegőbe. A járókelők azonnal mutogatni kezdenek a kocsira, amint meglátják a lehúzott ablakban a lányt, aki elgondolkodva mered a semmibe, tudomást sem véve a rá irányuló figyelemről.

A cikk teljes változata a szeptemberi Elle magazinban olvasható.