Szerkesztőségünk nem kevés fásultsággal tett eleget az Emil.Rulez! zenekar meghívásának, hogy a ma reggeli aranylemez átadásukról tudósítsuk a Velvet olvasóit. Kinek nem lehet manapság aranylemeze (15 ezer példány), tehettük volna fel joggal a kérdést az RTL és sportközeli Boxutca felé vánszorogva, ha nem feszítette volna szét tudatunkat (a tegnapi este biokémiai következményein túl) a szűnni nem akaró gyanú: van még olyan, hogy hanglemez!?
Örömünnep
A hanglemez-piac döglődik, állapítottuk meg a sajtótájékoztatót a tőlünk megszokott távolságból, a szendvicsek mögül, balról szemlélve. A sajtótájékoztató-szervezési piac sem állhat túl jól, láttuk be néhány perc múlva, amikor a sajtó képviselőinek csekély érdeklődése mellett az átadási ceremónia megkezdődött. Majd biztos csinálnak followup-ot, szántuk őket egy pogácsa rágása közben. Pedig a zenekar tagjai és a Twelvetones Records kiadó képviselői szemmel láthatóan jól érezték magukat, sőt mint azt Faltay Csaba producer tényközléséből megtudhattuk, örömünnepre gyűltek össze, hogy a három évvel ezelőtt megjelent Zazie az ágyban című debütáló album sikerének örüljenek.
Hajós megmond
Ettől úgy megszerettük őket, mint az önmagukat ünneplő kisnyugdíjasokat, akik pironkodva ülik végig az unokáik által szervezett hacacárét, és jobb híján annak örülnek, hogy végül is még együtt vannak. Ha ezen a ponton nem kerül bundáskenyér a látókörünkbe, bizonyára eltöprengtünk volna azon is, hogy vajon mi tartott három évig, erre azonban nem kerülhetett sor, mivel a bundáskenyeres tál mögül előbukkanó Hajós András kérdezés nélkül belekezdett (később viszont kérés nélkül abba is hagyta, amiért elhasznált hangképzőszerveink nevében ezúton mondunk köszönetet). "Így akartuk" - mondta el Hajós, és kifejtette: "Ahhoz képest, hogy hatéves korunktól kezdve harminc éven át erre vágytunk, szerintünk elég hamar sikerült."
Nem akartuk a showmant az álszerénység vádjával illetni, a Friderikusz műsorában tegnap riporterként debütáló Hajós úgyis kap ma eleget, meg ital után kellett amúgy is nézni, elvonultunk tehát Hegyi György szövegíró-basszusgitáros irányába, aki a sajtótájékoztatón eddig egyébként is többet sziporkázott, mint Hajós. Tényleg, miért nincs Hegyinek is műsora, gondoltuk fél szemünket a zenekar imént átadott tortáján tartva. Van, az általa programigazgatott rádióban. Hegyi volt a Dalnokok Ligájának állandó zsűritagja is, főszerkesztőnk mellett ült, lehet, hogy jobban ismeri, mint mi?!
Lassan kezdtünk megnyugodni, gyomrunk sem háborgott. Ezek a fiúk tényleg rendben vannak magukkal, nem fogjuk őket félteni, és úgy tűnik, erre kényesen büszkék is, tudni vélik, hogy mit csinálnak, és ennek örülnek is. Verasztó Gyula dobos, a zenekar egyetlen "jópasi" tagja például nem is akart velünk beszélni, mosolyogva evett.
Egyébként gratulálunk nekik! A bundáskenyér tényleg jó ötlet volt.