Mi a hasonlóság Kossuth Lajos és egy férfiprosti közt? Semmi, Nagy Ervin viszont már mindkét karaktert eljátszotta: az előbbit Bereményi Széchenyi-filmjében, az utóbbit Mundruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című első nagyfilmjében. Most sánta, félszeg hősszerelmest alakít a Mélyen őrzött titkok-ban, mindezt úgy, hogy közben jóképű, izmos és férfias jelenség. Ennyi persze nem volna elég a sikerhez, de a Katona ifjú színésze tehetséges is: a közönség rajong, a szakma pedig nagy jövőt jósol neki.
Május 6-án, a Belleville randevú - Francia rémes kísérőfilmjeként kerül a mozikba Meskó Zsolt második rövidfilmje, amiben te vagy az egyik főszereplő. A másik a címadó édesség, a Somlói galuska.

Egy pincért játszom, az ő alakja köti össze a különböző szereplők kis történeteit. Kedves, könnyed kis film, de nem is akar több lenni annál, ami: kicsit nosztalgikus, kicsit mesés, egy 15 perces kis hangulat, épp olyan, mint egy kellemes délután a cukrászdában. Nagyon gyorsan készült el, mindössze három nap alatt leforgattuk.

Egy komolyabb témájú filmben is láthattunk idén, már játsszák a mozik Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok című filmjét. Az idei Filmszemlén ezért - és Török Feri Szezon című filmjéért megosztva - megkaptad a Legjobb Férfi Epizódszereplő díját. Ebben a filmben egy félszeg, zárkózott sánta fiút játszol, ami a tőled megszokott szerepektől igencsak távol esik.

Ilyen karaktert nem játszottam eddig, végre olyan feladattal találtak meg, ahol nem az alkatom alapján osztották rám a szerepet. De nem vagyok teljesen elégedett a munkámmal, úgy érzem, a szerepben voltak még lehetőségek. A díj azért jólesett, de abban a Szezonban nyújtott alakításom is benne van.

Ezek szerint neked fakadt már előnyöd vagy hátrányod szereposztásnál a külsődből?

Szerepet fizimiskára és alkatra osztanak. Ez persze sok esetben szükségszerű is, de jó, ha a rendezők bevállalnak egy kis kockázatot. Ha nem csak olyan szerepekre használják a színészeket, amikre a külsejük alapján kézenfekvőnek tűnnek, és elhiszik valakiről, hogy meg tudja csinálni azt, ami első pillantásra talán nincs ráírva, akkor azzal nagy esélyt adhatnak. Ezektől a feladatoktól fejlődik a színész.

A Mélyen őrzött titkokban egy nagyon fiatal amatőr színésznő, Bagaméri Eszter volt a partnered. Milyen volt vele együtt játszani?

Eszternek elég nehéz dolga volt, nagyon fiatalon, és amatőr színésznőként, színházi vagy filmes múlt nélkül csöppent bele egy filmfőszerepbe. Ilyenkor a kollégák részéről kicsit több türelemre és toleranciára van szükség. Mi ketten nem voltunk igazán egy hullámhosszon, de tűrhetően kijöttünk egymással.

Rólad lehet tudni, hogy nyaranta pihenésképp alkalmi munkákat is vállaltál. A Szezonban pincért alakítasz, ezt már próbáltad előtte?

Pincér pont nem voltam, csak leszedőfiú, ami teljesen más, a pincéri munka kis szakmai trükkjeit nem is ismerem. De a hangulata hasonló volt, mint amit a filmben is láthatunk.

Jellemző módon nálunk a színészek előbb-utóbb törvényszerűen kipróbálják magukat rendezőként is. Te hogy állsz ezzel?

Nekem ez még korai. A főiskolán rendezhettem az osztálytársaimat, de ez csak arra volt jó, hogy rájöjjek, ehhez még kevés vagyok. Olyan tapasztalat és tudás kell hozzá, ami nekem egyelőre nincs, és amíg túl sokszor szembesülök a saját korlátaimmal és azzal, hogy számos dolgot még magam számára sem tisztáztam, addig nem mondhatom meg másoknak, hogy mit csináljanak. Akiket magam körül látok, akik a Katonában engem rendeznek, az ország talán legjobbjai: Ascher, Zsámbéki, Zsótér, Máté Gábor - ezt a színvonalat én még sokáig nem tudnám produkálni.

Ennyire maximalista vagy?

Olyan közlendőm egyelőre nincs a világról, amiről úgy érzem, hogy mindenképp meg kell mutatnom, egy sokadik, közepes színvonalú előadást pedig nem szeretnék rendezni. És az is alkati kérdés - és merészség kérdése is szerintem - , hogy ki mennyire tudja vagy meri dirigálni a többieket.

Szerintem ahhoz is merészség kell, hogy kiállj a színpadra...

A színészkedéshez is merészség kell, rendezőként viszont az egész darabért vagy felelős. Olyankor kicsit minden szereplő a rendező. Színészként ennél kevesebb a felelősség, ott csak a saját figuráddal vagy elfogalva.

Volt már olyan szereped, amivel nagyon megkínlódtál, mert nagyon nem találtad magad benne?

Előfordul, hogy a premierig nem készülök el egy szereppel, de a színházban utána is lehet még dolgozni, finomítani rajta.

...amit a filmen nem tehetsz meg. A színházi feladatokat szereted jobban?

Színházat azért jó csinálni, mert bármikor javíthatsz benne. Filmet pedig azért, mert tudom, hogy esetleg csak kétszer vagy háromszor vehetünk fel egy jelenetet, és ez inspiráló: vagy akkor csinálom meg a lehető legjobban, vagy potyára ment el a nyersanyag.

A Somlói galuska végén is táncolsz kicsit, a Katonában - többek közt - mozgásszínházi darabban játszol, de pár éve már a Bozsik Yvette-féle János vitézben is láthattunk. Mennyire állnak hozzád közel a táncos szerepek?

Szeretek mozogni, de azért az igazán táncos műfajok - mint például az operett vagy a musical - nem az én világom, az egy külön szakma. A Katonában most a Véred íze című darabban játszom, ami háromszög-történeteket mesél el a kontakt-tánc eszközeivel. Ez az év közbeni mozgástréningek anyagából jött létre, és bár nem nevezném valódi, profi mozgásszínháznak, de szerintem érdekes lett attól a plusztól, amit a színészi jelenlét hozzá tudott tenni.

A szabadidődben is ennyire aktív vagy?

Fallabdázom, teniszezem néha, vagy jön az előadások utáni kis levezető pingpongmeccs: felállítjuk a büfében a pingpongasztalt és ütünk. Kicsit úttörőtábor-fílingje van, ez külön jó.

A nevedet már jól ismerhetik a Katona nézői, láthattunk már nem egy filmben, a kritika is szeret, a nagyközönség mégsem tudja még, ki vagy te. Nem zavar ez néha?

Nem, mert az elismerést elsősorban a kollégáktól vagy a díjakon keresztül kapja az ember. Az ismertség egy más dolog. Amit itt Magyarországon az "ismertségért" nyújtani kell, azt én nem tartom elegendőnek. Nem akarok műsort vezetni, reklámban vagy a bulvársajtóban szerepelni, ezek nem vonzanak. Szerintem az elegendő referencia, ha az ember eljátszott pár jó szerepet, vagy leforgatott egy-két sikeres filmet.

Az lenne normális, ha nem a médiaszereplések által ismernék meg az emberek a színészeket, és szerepet sem úgy osztanának, hogy sokat látnak valakit a tévében. Ezért van, hogy hiába vannak nagy színészeink, a közönség kezdi elfelejteni őket. Szerencsére a Szezonnal olyanokat talált meg Feri, akik már régen nem filmeztek: Sinkó László, Hegedűs D. Géza, Szirtes Ági.

De a fiatalok ismerik az idősebbeket, tisztában vannak a kvalitásaikkal - lehet, hogy csak mernek gondolni ekkora nevekre?

A jelenlegi "piaci helyzet" olyan, hogy ez az érett színészgeneráció háttérbe szorul. Nem, vagy alig készülnek tévéjátékok, kosztümös filmek, most a fiatal közönség a célcsoport, mert ők járnak moziba. Ők pedig fiatal rendezők filmjeit szeretnék látni fiatalok történeteiről. Ezzel kicsit magam ellen is beszélek, de ezt az egyszínű trendet én nem tartom jónak, hiszen negyvenéves kora után lesz valaki igazi színész.

A színházi szerepléseiddel azért már most is jár némi ismertség, legalább a művészbejáró előtt toporgó autogramvadászok, nem?

Nem jellemző a rajongói ostrom, de nem is szakad meg a szívem emiatt. Néha belefut az ember ilyen szitukba, de ennyi pont elég. Nem is biztos, hogy meg tudnának várni, az előadások után még gyakran maradok benn a színházban. Ilyenkor lazítunk, iszogatunk, dumálunk, és hát ugye a pingpong...

Azért ez a kényelmes állapot lehet, hogy lassan változni fog, főleg, ha ősszel még a Szezon is mozikba kerül, nem gondolod?

Gáspár Sándor mesélte, hogy amikor megkapta a legjobb férfi főszereplő díját, utána négy évig nem keresték őt filmszerepekkel. Én most csak mellékszereplőként kaptam díjat, de azért talán még van remény.

Úgy érted, most nincs is filmes felkérésed?

Egyelőre nincs, de ez nem is baj. Az elmúlt másfél évben szinte ki sem jöttem a színházból, úgyhogy most legalább lesz egy kis időm pihenni. Nyaralni szeretnék, otthon lenni a családdal, öcsivel, egy kicsit élni. Sok mindenre egyszerűen nem volt időm: már vagy húsz filmmel vagyok lemaradva, és a barátaim, kollégáim darabjait is szeretném megnézni. Meg minden mást is - csak úgy, ami érdekel.