Neve akár egy hősnőé, alakja akár egy angyalé. Eva Greent, a nemzetközi filmgyártás új üdvöskéjét Bernardo Bertolucci fedezte fel és vetkőztette le 2003-ban az Álmodozók című filmjében. Majd jött a nagy kihívás, Sibylla, Jeruzsálem királynőjének szerepe Ridley Scott legújabb filmjében, a Mennyei Királyságban. Érzéki vonásait, tejfehér bőrét, kecses idomait a fotósok is hamar észrevették, a francia Elle nyári szépségmellékletének modellje idén Eva Green lett. A fotók magukért beszélnek, de ki is rejlik e klasszikus szépség mögött?
ELLE: Huszonnégy évesen ön az egyetlen női főszereplő ebben a
hollywoodi szuperprodukcióban. Hogy érezte magát a forgatás alatt?
Eva Green: Kezdetben nagyon elveszettnek. Hihetetlen volt számomra, hogy ilyen hírességekkel dolgozom. Amikor bemutatták nekem Liam Neesont, olyan volt, mintha Oskar Schindlerrel fogtam volna kezet. Teljesen lebénultam. A forgatás végére azonban én lettem a férfi sztárok kis kedvence.
Hogy emlékszik rá, ön milyen kisgyerek volt?
Egészen nyolcadikos koromig nagyon félénk, magának való kislány voltam. Aztán hirtelen megváltoztam, rájöttem arra, hogy ha valamit el akarok érni az életben, teljesítenem kell. Elkezdtem tanulni, hajnalban keltem, csak hogy átismételjem a leckét. Mindenben első szerettem volna lenni. Szinte betegessé vált ez az ambícióm. Nem jártam fiúkkal, nem buliztam, csak tanultam. Kicsit keserűen emlékszem vissza a kamaszkoromra.
Hogyan vált nővé?
Anyám volt a példa, aki sokat foglalkozott magával. Nővé válásom folyamata nem volt egyszerű. Tizenhat éves koromban fedeztem fel a sminket. Ettől kezdve "elmaszkírozva" jártam iskolába. Néha gésa voltam, majd indiánlány, sokszor pedig Nina Hagen, a félelmetes punk énekesnő. Őrült színeket használtam, foszforeszkáló zöldet, kéket, lilát.
Az öltözködésem is feltűnő volt. Hollófekete hajamhoz sokszor bíborlila ruhát vettem fel. Mostanában, amikor nézegetem a fényképeket, nem értem, hogy volt bátorságom így kimenni az utcára.
Mondták önnek, hogy szép, amikor kislány volt?
Igen és annyira utáltam. Sértésnek fogtam fel.
És ha ma mondják?
Jobban szeretem, ha azt mondják, hogy jó színésznő vagyok.
Mit gondol magáról, amikor a tükörbe néz?
Nem igazán látom magam a tükörben, mert rettentően rövidlátó vagyok. Azt látom csak, hogy nincsenek táskák a szemem alatt. A hétköznapokon nem igazán figyelek a külsőmre. Ha látott volna a hétvégén kopott tréningben, lófarokkal, szemüvegben a tévé előtt, nem ismert volna rám.
Vannak komplexusai?
Ó, igen. Mivel nem sokat sportoltam életemben, nincs kockásra edzett hasam, és a fenekem sem elég feszes. Nemrégiben felfedeztem a Pilates-tornát, most azzal próbálom behozni a lemaradásomat. Néha futok a kutyámmal, de 25 percnél többet nem bírok ki.
Mi a karcsúságának titka?
Nagy ínyenc vagyok, de nem eszem sokat. Szerencsére, mert nem bírom a fogyókúrát. Mostanában egyre kevesebb húst, több halat és rengeteg sajtot eszem. Imádom a tésztát, a libamájat és a gombát. Szeretek főzni, ha nem lennék színésznő, akkor szakács lettem volna. Tulajdonképpen a mai napig ez az én kis vágyálmom...
A cikk teljes változata a júliusi Elle magazinban olvasható.