Az albán zenész szerint a nigériai énekes nem foghatja nyelvi nehézségekre azt, hogy direkt félreértette őt. A busmanok pedig egy aranyos önellátó kis nép, akik a réten élnek nagy összetartozásban. A barátság viszont nem folytatódhat ilyenformán, hiszen hátba szúrták.

Fekete Pákó és Delhusa Gjon barátsága kikezdhetetlennek tűnt egészen addig, míg az albán énekes nem szállt fel egy repülőre és ment Indiába megtisztulni, jobban érezni magát. Amikor elhagyta az országot, Fekete Pákó, aki korábban azt nyilatkozta, hogy nemcsak szereti Gjont, de apjának is tekinti, azt állította valójában csak az ő hátán akar visszakapaszkodni a keresett és foglalkoztatott zenészek közé. Arra is kitért, hogy nemcsak azzal sértette meg, hogy lebusmanozta, de a bőrszínén is élcelődött, mikor megégette a kezét.

Zalatnay művésznő indította még januárban Gjon a közös ellenség nevű hadműveletet azzal, hogy kijelentette, az albán énekes nem véletlenül állt mellette, mikor nagy bajban volt, hiszen ezzel rengeteg ingyenreklámot kapott. Állítása szerint Gjon azt is hozzájuk vágta egy fellépés után, mikor nélküle osztott autogramot, hogy ha ő nincs, akkor a lányával együtt mehetett volna a híd alá, ahol valószínűleg nincs kötelező lámpaoltás és a gyerek sem tévézett volna egészségkárosítóan sokat.

Nézzen Dzsungelt Gjont!

Delhusa Gjon eközben Indiában egy kolostorban egy nehezen megfogalmazható tevékenységgel töltötte az idejét. „Minden embernek szüksége van szellemi fejlődésre, ami arról szól, hogy megmaradj jó embernek, önzetlenek, meg tudj felelni az elvárásoknak és önmagadnak. Hogy jól tudd érezni magad a bőrödben, hogy úgy kelj fel minden nap, hogy ez egy jó lesz, sikerülni fog, egészséges vagyok, jól vagyok, szeretnek az emberek, és én szeretem az embereket.” A zenész egyéként Dél-Indiában volt, ahol mellesleg egy Sai Baba filmet is forgatott, amit hamarosan láthatnak a Fókusz nézői. „Ebben gyakorlatilag azt akartam kifejezésre juttatni, hogy a tibeti szerzetesektől kezdve a Vatikánban élő apácákon át, atomfizikusokon át, az orosz tudósokig bezárólag mindenki ellátogatnak oda. Én azért mentem ki, mert mindig helyre tesz a maga puritánságával és a nélkülözésével, és ott csak emberi értékek léteznek.”

Kígyót melengettem

A zenész Fekete Pákó hátbatámadását nem igen tudta semmilyen síkon sem értelmezi, és elmondása szerint csak a hazaérkezése után szerzett tudomást róla. Bár a Mónika show 1500-ik jubileumi felvételén még azt mondta, hogy a gyermekei tájékoztatták arról, hogy itthon miket mondogat rá a nigériai énekes, de a Velvetnek már csak egy „48 órája értesültem mindenről” jutott. „Ha Zalatnay Cinin nem önzetlenségből segítettem, akkor miért? Tessék elmondani, hogy miért. Tessék sorolni milyen anyagi érdekek mozgattak. Nekem, Delhusa Gjonnak vannak a koncertjeim, rendben van körülöttem minden. Pákóval összebarátkozom, és erre jövök haza? Nem tudtok haragudni Pákóra, egy próbatétel volt ez is. Ez a nem tudják, mit cselekszenek, bocsáss meg nekik kategória. Nem tudom, hogy el tudom-e mondani Pákónak, mi történt, mert nem úgy látja dolgokat, ahogy én. Elhangzott, hogy úgy táncol, mint egy busman. Nálunk, magyar embereknél, ezek aranyos megjegyzések. Ha nekem azt mondják, hogy albán szamár, akkor nem megsértődök, hanem tudom, hogy az albánhoz fűződik egy szamár jelző. Olyan, mint a te bajor sörivó, te olasz macskazabáló. Minden nációhoz tartozik egy kedves jelző. Egyébként a busmanok egy nagyon szorgos kis nép. Kint élnek a réten, önellátóak. Mitől is sértő egy aranyos kis busman egy nigériainak? Nem kívánok magyarázkodni, mert nem is tudom miért kéne."

Delhusa Gjon szerint a legjobb szó a történtekre, hogy kár. Ezután rögtön kifejtette, hogy bár nem tinédzser, mégis nagyon naiv a mai napig, de a történtek magukért beszélnek. Azt nem tudja, milyen érdekek miatt fordult ellene Pákó, ugyanis ennél a két esetnél egyáltalán nem lehet azt mentségként felhozni, hogy nem beszéli jól a nyelvet. „Nem szép, de ha olvasnék magyar közmondásokat a 47. oldalon erre bukkannék: kígyót melengetsz a kebleden. A honlapján sokkal mélyebb megjegyzések vannak annál, mint ami a sajtóban megjelent, és arra nincs magyarázat. Pákóra semmilyen szükségem nem volt zeneileg. Az Akalamago talán folytatódhatott volna, de most hogyan - ugye mi jó barátok vagyunk -, de így hogy? Elgondolkodom rajta.”