Gyermekkoromban először akkor csalódtam igazán a világ rendjében, amikor a szomszéd fiú elújságolta: a barátja járt a Három kívánság felvételén, és a pontos labda valójában meg van bundázva: nem biztos, hogy tényleg az kapta el, akit mutatnak és az sem biztos, hogy akinél a labda van, azt kívánja, amit valóban szeretne. Több nem derült ki, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy egy ideig még érdeklődést mímelve ugyan nézzem a műsort, de aztán hamarosan örökre felhagyjak vele. Dévényi Tibort szembesítettük a vádakkal.
Az 1985-től 2000-ig rendszeresen jelentkező Három kívánság már csak azért is a fotelhoz szögezte a gyerekeket, mert röhögséges helyzetekben lehetett látni olyan világsztárokat, mint Falco, Maradona vagy Disztl Péter, ugyanakkor gombafrizurás kissrácokkal történtek olyan dolgok, amiért a képernyő előtt ülőket majd' megette a sárga irigység. Tényleg olyan sok kívánsága volt a Méta-korszak gyerekeinek, vagy csak jól működő kreatív osztály vette körül Dévényit?

Spontán akció

Egy informátorunk - hangjában hosszú évek után is érezhető dúltsággal - beszámolt egy különös esetről. A műsor készítői megérkeztek egy barátnője osztályába, és megkérdezték: ki a legjobb tanuló. A kiválasztottal közölték, hogy ha kedve van, lehet egy olyan kívánsága, hogy elmegy a Matáv Telefonközpontba. A kislány vállalta a szereplést. "Addig nekem ez a műsor olyan volt, mint a rakéta a vidámparkban, ekkor azonban csalódtam" - kommentálta az esetet az azóta egészséges lelkületű felnőtté érett informátor.

Marsi számítógépet kért, Falco nem a saját szemüvegét adta

"A műsorok hetven százaléka valós volt, harminc százalékban viszont szerkesztői fogásokat alkalmaztunk. A nézőknek dolgoztam" - mondta Dévényi Tibor, aki az utóbbi időben jobbára "mindenki Tibi bácsijaként" aposztrofálja magát. "Szem előtt kellett tartanunk, hogy a televízió nem egy kifogyhatatlan kasszából táplálkozó jótékonysági intézmény, továbbá, hogy a tévénézőknek is érdekes maradjon a műsor, néha kicsit átalakítottunk a kívánságokat: például amikor valaki Rózsa Gyurival szeretett volna találkozni, kitaláltuk, hogy rendben, de szamárháton menjen fel hozzá a negyedikre."

A többek számára emlékezetes David Hasselhoff-esetről is kiderült, hogy volt benne egy adag turpisság: a Baywatch-sztár mellett feszengő kissrác spontánnak tűnő ötletét, azaz hogy a színész vezesse a nagypapa Trabantját, tulajdonképpen a készítők sugallták.

Lehull a lepel arról az esetről is, amikor valaki Falco napszemüvegét kérte: mivel az osztrák énekesnek méregdrága és dioptriás szemüvege volt, Falco egy, a stáb által vásárolt darabot ajándékozott a kislánynak. Megtudtuk továbbá, hogy annak idején Marsi Anikó is írt a Három kívánságnak: egy Commodore 64-es számítógépet szeretett volna. Az azonban nem derült ki, hogy vajon megkapta-e.

"Mindig szem előtt tartottuk azt is, hogy ne váljanak nevetségessé a gyerekek: egyszer például egy testi fogyatékos fiú szeretett volna modell lenni. Nem akartuk, hogy a többi gyerek kicsúfolja, így lebeszéltük a tervről" - árult el további kulisszatitkokat Dévényi Tibor.

Félig bundázott pontos labda

Megérdeklődünk, hogy nem zavarja-e a visszatérő kívánságteljesítőt az elmúlt húsz évben hozzátapadt a mikulásos attribútumokban gazdag szerep. "Miska bácsi sem tudott kilépni abból, amit csinált, s megmondom őszintén: ez egy hálás szerepkör. Amellett, hogy gyerekeket hoztunk össze sztárokkal, voltak megrendítő pillanatok: például amikor a nyolcvanas évek közepén egy kisfiú azt kérte, hogy először életében ehessen banánt, és vittünk neki egy egész mikrobusszal."

Végül elárulta, hogy a pontos labda tényleg meg volt bundázva, de nem annyira: általában három felkínált lehetőség közül válaszhatott a szerencsés labdafogó.

Három kívánság számokban
Egyes heteken ötvenezer levél érkezett.
A stáb huszonegy országban járt, 79 "világsztárt" cserkészett be és 1200 kívánságot teljesített.