"Pénteken délelőtt a Deák téri metróaluljáróban jött velem szembe Mikola István. Öltöny volt rajta, kezében aktatáska, arcán pedig az elmaradhatatlan szigor, bár lelkesen nyalogatta a száját. Nem tudom, váltott-e jegyet, de remélem volt bérlete. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk: vagy nagyon bejöttem neki, vagy megrémült tőlem, mint a szinglihordák egy képviselőjétől" - próbálta kitalálni a politikus gondolatait Ludyko.
