„A hétfői napon késő este a nyugati pályaudvarnál láttam Herrer Sárát egy számomra ismeretlen pasival, várták a villamost. Nagyon aranyosak voltak, de szerintem csak barátok, mert puszival búcsúztak el s én vártam tovább a járatomra, ami ismét késett” - zárult szomorúan hadhazi története.
