Szentiványi Hajnalka utoljára az Oké Pécs magazinnak nyilatkozott, de mint elmondta, fogalma sem volt arról, hogy ezzel Szili Katalin kampányát segíti. „Ezzel nem annyira foglalkoztam, de mivel pécsi vagyok - nem is én, inkább a férjem -, és egy pécsi újság kért fel erre, igent mondtam."
A playmate csodálkozott, hogy létezik a városban bulvárújság, az értelmét nem is nagyon látta. Ekkor még nem tudta, csak egy próbaszámról van szó. „Vidéken vidéki bulvárlapokat megjelentetni kicsit talán fölöslegesnek érezem. De nekem nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy végre egy normális cikket írtak, és az jelent meg, amit nyilatkoztam. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az öt évem alatt nem sok ilyen történt. Tényleg a saját szavaimat láttam viszont, ez elég sokat jelent nekem és azoknak is, akik szintén ennyi ideje vannak a szakmában. Mert boldog-boldogtalant leirkálnak rólunk.”
Fel sem hívtak
Mivel Dundika említette ezt a fájó pontot, arra gondoltunk, nem igen fogjuk átírni a mondatait, csak annyit változtatunk rajta, amennyi az élőbeszéd és az írott szöveg közti különbség megkövetel. „Hiába van, hogy egyeztetni kell, hiába kérem meg azt, hogy hívjanak vissza. Most már nyilvánvalóan kialakult azokkal az újságírókkal a kapcsolatom, akikkel szívesen beszélek. Mert tudom, ha nem is száz százalékban, minimum kilencven százalékban azt írják le, amit akarnak. A többi pedig úgyis abból táplálkozik - az internetes oldalak, nyilván ezekből az újságokból, lapokból értesülnek -. Nem tudom úgy kordában tartani őket, de szerintem senki nem tudja. Hacsak nem az van, hogy na jó figyeljetek: innentől kezdve nem nyilatkozom senkinek. Persze az sem garancia arra, hogy nem írnak le rólam ezt-azt. Volt egy napilap – nem a nagyok közül -, akiknek mondtam, hogy többet nem nyilatkozom. Többször is előfordult, hogy írták: nyilatkozta Dundika, Szentiványi Hajnalka, és fogalmam sem volt róla, mert fel sem hívtak.”
Emellett arról is beszámolt a modell, hogy vannak témák, amikben már nem érzi magát kompetensnek, de ha mégis megkérdezik róla, rendszerint visszautasítja a lehetőséget a megszólalásra. „Ha normálisan nyilatkozom egy bizonyos témával kapcsolatban, azt lesarkítják, és azt teszik címlapra, amit ők gondolnak. Közben a címlapnak semmi köze a leírtakhoz. Ezek a dolgok ilyenek, ezt meg kell szokni. Úgy gondolom, együtt kell, hogy éljünk ezzel, mert vállaltuk és ez van.”
Szentiványit arról is megkérdeztük, a MrésMrs című szuperprodukcióban elhangozott-e olyan információ a férjéről, amiről eddig ő sem tudott, illetve mi a házasságuk titka. Az első kérdésre egy hangsúlyos nemmel válaszolt, majd elmondta, ez annak köszönhető, hogy kitűnő a kapcsoltuk, mindent megbeszélnek otthon. „Rengeteget beszélgetünk, nincs unalmas életünk. Nem az van, hogy felkelünk reggel, elmegyünk dolgozni, hazajövünk és megbeszéljük a problémáinkat – adott esetben sok embernek problémája van, mikor hazamegy a munkahelyéről, nyilván rá is zúdítja a családjára – nekünk ilyen problémáink nincsenek. Mivel nem kötött a munkahelyünk.”
Színvonalas műsor
Dundika arra is kitért, nagyon jó játéknak gondolta a MrésMrs-t, és nem véletlenül vállalták el a szerepést. „A férjem nagyon kevés műsorban szerepelt eddig. Leginkább azért szerepeltünk, hogy tudassuk a világgal: mi együtt vagyunk. Ezek olyan dolgok voltak, amiket mi akartunk. Tudatos volt. Tök jó volt, hogy megmutathatta milyen ő. Nagyjából bepillantást nyerhettek az emberek abba is, hogyan élünk. Vannak olyan műsorok, amikben szívesen megmutatod magad, és vannak olyanok, amiket csak azért kell bevállalnod, mert ott kell, hogy legyél, mert olyan a kapcsolatod az adott a tévével.”
A színvonalas műsor elméletét akkor sem változtatta meg, mikor említettük, ennek a produkciónak köszönhetjük tudtuk meg, Schobert Norbert nemi szervét hogy becézik otthon. Dundika azzal hárított, hogy gyakorlatilag csak a saját szereplésüket nézték meg a televízióban, illetve egy-két versenyzőjébe pillantottak még bele. „Nálunk is volt olyan, hogy mondták, a tangámat így-úgy vegyem fel. Mondtam, nem vagyok hajlandó felvenni, csak így. Nyilván van beleszólásom, vagy legalább kompromisszumot kötünk. Ha valamire azt mondom, márpedig nem, és akkor azt mondják, köszönjük szépen, akkor eljövök. Ha nem stimmel valami, meg fogom mondani, ha nekik nem stimmel valami, megmondják, aztán ágyesz-bogyesz, hello.”