A Velvet arca verseny győztese csak hosszú unszolás után jelentkezett a megmérettetésre, de nem bánta meg. Köböl Anita nem tartja magát érdekes egyéniségnek, és celeb sem akar lenni, inkább csak írna az ismert személyiségekről. Amennyiben mégis választania kellene egy celebarcot magának, ő lenne a lány a szomszédból, állítása szerint ugyanis tényleg unalmas az élete. A 24 éves Köböl Anita Talmácsi Gábor sajtósaként is dolgozott már, ahol a tapasztalatszerzés mellett sikerült rálelnie a sajtóközleményekben rejlő szépségre. Bár azóta már otthagyta munkahelyét az iskola miatt, a motoros világbajnok nagyon a szívéhez nőtt.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy benevezel egy szépségversenyre?

Sütő Enikő modelliskolájában végeztem, tőle érkezett az ajánlat, amikor 14 éves voltam. Úgy gondoltam, érdemes kipróbálnom magamat, ki tudja, mit hoz a jövő. Ez az Alpok-Adria volt, ahol aztán nemzetközi harmadik lettem. Utána még részt vettem pár rangosabb versenyen, ahol legtöbbször második, harmadik helyezést értem el.

A szüleid hogyan fogadták, hogy ebben az iparágban akarod kipróbálni magad?

Támogattak. Szerintem úgy látták, amíg elég késztetést érzek magamban, addig ne hagyjam abba. Úgyis látom, mi a jó nekem, de azért minden újabb lehetőséget átbeszéltünk. Abban azonban már az elején megegyeztünk, a munka sohasem élvez előnyt az iskolával szemben.

Volt valaki, aki segített abban, mire figyelj, mire vigyázz?

Mivel a családban én vagyok az első, aki erre a pályára került, sok olyan helyzettel találtuk szembe magunkat, ami ismeretlen volt. Ezért volt jó, hogy mindig mindent megbeszéltünk. Ahhoz viszont nagyon sok arculcsapás kellett, hogy tudjam, mire kell odafigyelnem.

Milyen arculcsapásokban volt részed?

Sokszor volt, amikor a fizetésemért mentem, kevesebbet kaptam, mint amiben megállapodtunk. Anyagi szempontból többször átvágtak. Megtanultam, szerződést kell kötni, és a kiskapukra is oda kell figyelni.

Modellként voltak előítéleteid a szépségversenyzőkről?  És ez változott-e, amikor csatlakoztál hozzájuk?

Nincsenek, és nem is voltak. A kívülállóknak is inkább arról akarom meggyőzni, ezek nem tények, ilyet csak olyan állít, aki nem lát bele ebbe a szakmába.

Mi tett addiktívvá a szépségversenyzésben?

Nem is tudom. Lehet olyat mondani, hogy függő lettem? Sokat köszönhetek a versenyzésnek, például olyan helyekre jutottam el, ahova valószínűleg azóta se sikerült volna: jártam Törökországban, Olaszországban, sőt, az egyik világversenyen két hetet töltöttem Tanzániában. Emellett olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek máig is sokat köszönhetek a szakmában.

Egy szokásos kérdés következik: kaptál tisztességtelen ajánlatot szakmabelitől - szervező, zsűri -, ha igen, mivel ráztad le?

Volt aki próbálkozott, de azt rövid időn belül leépítetettem.

Említetted, hogy három nevesebb versenyen vettél részt. Milyen szempontok alapján ítélsz nevesebbnek egy versenyt?

Fontos, hogy mit mond a többi lány az adott versenyről, abból sok minden leszűrhető. Az is számít, kik vesznek részt a kivitelezésében, szponzorálásában, hiszen az adott cégnek sem mindegy, mihez adja a nevét. Sosem láttam értelmét az összesen elindulni csak azért, hogy elmondhassam, na, ezen is ott voltam.

A divatbemutató vagy a fotózás vonz jobban?

Imádok színpadon lenni, kicsit talán exhibicionista vagyok, de ebben élem ki magam, jó érzés fent állni, és végigmenni a kifutón. A fotózásban viszont mindig egy másik oldaláról mutathatja meg magát az ember, ilyenkor különösen szeretem az extrém hajakat és sminket, így mikor tükörbe nézek nem is magam látom viszont. De tényleg csak hobbiként kezelem őket.

A Velvet arca felkészítő táborában derült ki, hogy Talmácsi Gábor teamjében dolgoztál, azaz sajtóközleményeket írtál és küldtél az újságoknak. Milyennek láttad akkor a sajtó munkatársait, akik közé most szeretnél tartozni?

Akkor találkoztam velük először, amikor változások voltak Gáborék csapatában. Szerencsére a legtöbbjükkel jó szakmai kapcsolatot tudtam kialakítani. Középiskolás korom óta szerettem volna újságírással foglalkozni, mert nagyon érdekes világnak találom, ebben pedig csak megerősítettek a sajtó képviselői.

Miért tartod érdekes világnak?

Mindig is az volt magammal a bajom, hogy nincs bennem semmi extra. Nem vagyok kiváló sportoló, nem tudok énekelni, pedig azt nagyon szerettem volna. Úgy éreztem, ez az, amihez igazán tehetségem van, hiszen a beszélőkémmel nincsen gond, és azt gondolom, ez az az irány, amiben a leginkább ki tudnám fejezni magam. Szeretek fogalmazni, humán beállítottságú vagyok.

Nagyon sok szörnyű sajtóközleményt kapunk, amelyekből szívesen válogatunk a Gumicukor hírblogunkba, mint abszurd alkotások.  De hogy Talmácsinál maradjunk, a dezodorálási szokásait és a hajzseléit is sajtóközleményből ismertük meg. Milyen jelzővel illetnéd azokat a közleményeket, amiket te írtál? Miről ismerhetjük meg a tieidet?

Gáboréknál a hivatalos sajtóközleményekért feleltem. Az volt a feladatom, hogy az általuk jóváhagyott és megbeszélt információkat küldjem szét. A közlemények egyáltalán nem voltak szenzációhajhászok, Gábor sportteljesítményét, tapasztalatait, élményeit írtam meg.

Ez kreatív munka volt?

Eleinte kicsit nehezebben ment, mert próbáltam azokhoz a formákhoz, követelményekhez idomulni, amiket előtte olvasgattam. Igyekeztem olyanra formálni a saját stílusomat is. Aztán éreztem, ez nem én vagyok, majd jött egy választóvonal: Gáborral nagyon jót beszélgettünk az egyik teszt után. Abból egy jó kis anyagot tudtam összedobni, és azt éreztem, ez az én stílusom, ezután így fogok írni. Kicsit azért aggódtam, mert nem tudtam, a rajongók, a fórumozók, hogyan fogják venni, de szerencsére mindig pozitív visszajelzéseket kaptam.

Milyen ember Talmácsi Gábor?

Végtelenül jóindulatú, nagyon értelmes ember, csak jót tudok mondani róla. Nem csak a sportról tudunk beszélgetni. Nagyon jó gondolatai vannak, sok mindenről nagyon jó meglátása van. Az évek alatt a kommunikációja is sokat fejlődött.

Miért emelted ki, hogy jóindulatú?

Nem tudom, az az első, ami eszembe jutott róla. Kedves az emberekhez, igyekszik mindig udvariasan, tisztelettudóan viselkedni.

Na jó, térjünk rá az aktualitásra. Milyen elvárásokkal indultál a Velvet arca versenyen?

Nem önszántamból jelentkeztem. A Bloom Modellügynökséggel már előtte is dolgoztam. A modellügynökség vezetője először októberben hívott föl, szeretnék-e jelentkezni, de úgy voltam vele, ez mégiscsak egy internetes szépségverseny, aminek általában nem jósolok túl nagy lehetőségeket. Csak februárban tudtak meggyőzni, érdemes lenne elindulnom. Akkor az első gondolatom az volt, ha Szipál Péter csinálja a fényképeket, akkor baj nem lehet, így, ha a modellkedés irányába szeretnék elindulni, akkor a képek mindenképpen jól fognak jönni. Amikor nem jutottam be egyenes ágon a középdöntőbe, egy kicsit csalódott voltam. Később kiderült, a zsűri beszavazott. Addigra persze már hergeltem magam, úgy voltam vele, hogy szeretnék bekerülni, érdekel, mivel járhat ez az egész.

A bemutatkozó kisfilmedben kiemelted, naivnak tartod magad. A felkészítő táborban is jellemző volt ez rád?

Nem hiszem, hogy lehetett érezni a naivitásomat, mert az ember ilyenkor átszellemülten éli meg az eseményeket. Nem úgy fogtam fel: ha jó cikket írok, vagy csodás hidegtálat készítek, akkor az egyenesen arányos azzal, hogy akár nyerhetek is a versenyen. Úgy éltem meg ezt a három napot, mint egy iszonyatosan jó bulit.

Korábban említetted, hogy a visszajelzések fontosak számodra. A verseny alatt figyeleted a kommenteket?

Követtem, sőt, a mai napig nézegetem. Tisztában vagyok vele, az ember nem tetszhet mindenkinek. Kapok hideget-meleget. Építő kritikát kevésbé tudok leszűrni belőle, és ádámcsutkám továbbra sincsen - épp nemrég olvastam egy ilyet -. 

Jó tükörnek gondolod az olvasókat?

Fontosak ezek a visszajelzések is, akár abból a szempontból, hogy jó az, amit csinálok vagy sem. Velük majd leülök egy kávéra. 

Melyik volt a kedvenc feladatod?

Az újságírás. Egy kicsit szakmaibb volt.

A cikked, amelyik Benkő Dániel nővé válásáról szólt, a zsűri szerint szórakoztató volt. Milyen példa lebegett a szemed előtt, amikor írtad?

Olyat szerettem volna, ami passzol a Velvet arculatához. Abból indultam ki, hogyha már úgyis ide keresnek újságírót, akkor olyat szeretnék írni, ami itt használható. Danival [Benkő Dániel – a szerk.] egyébként nem volt nehéz, jó alany.

Nem újságírót kerestünk ezen a versenyen, hanem egy olyan karaktert, aki riporterként és celebként is megállja a helyét. Egyébként miért Daniztad le most Benkőt? Ismerted korábban?

Nem ismertem, és a telefonbeszélgetésünk is legfeljebb 10 perces volt. Azt gondolom, a cikkem hangulata megengedte azt, hogy Danizzam.

Milyen képed volt az újságíróinkról az alapján, amikor csak olvastad a Velvetet? És változott ez amiatt, mert három napot együtt töltöttél velük Balatonszemesen, a videós valóságshow-vá alakított felkészítőtáborban?

Ez a három nap inkább a lányokról szólt, mintsem a szakmáról, vagy azokról, akik benne vannak a Velvet csapatában. Ott voltak velünk az újságírók, de megvolt az a három lépés távolság közöttünk. A táborban nem nagyon tudtam azon gondolkozni, milyen lehet a szakma, de előtte is jó véleménnyel voltam róla. Ezen a tábor semmit sem változtatott

Szerinted milyen egy jó felkészítő tábor?

Szerintem ez úgy volt jó, ahogy volt. Spontán, kreatív, ami az eddigiekből hiányzott, úgyhogy felüdülés volt veletek táborozni. Az egyetlen szívfájdalmam a virág hiánya volt a döntőn, az jól esett volna, de nem reklamálok. 

Milyen rovatnak lennél a legszívesebben az újságírója?

A Velvet oldalán a kedvencem a Tejben-vajban, de szívesen írnék a Celeb rovatba is, főleg, mivel eleinte velük leszek közvetlen kapcsolatban.

Szerinted mi a kihívás a bulvár műfajban?

Nem vagyok egy gyakorlott újságíró, így kihívásról inkább ti tudnátok nekem mesélni. Azt látom, hogy iszonyatosan felfuttattak bizonyos személyeket, akik nem tettek le semmit az asztalra. Ők pusztán celebek. Ez egy fogalom, talán nem is lehet túl sok mindent társítani hozzá. A bulvár tartja őket életben. Vannak olyan celebek - például Gálvölgyi János -, akik ott vannak a köztudatban, de igenis letettek valamit az asztalra, fel tudnak mutatni olyan terméket maguk mögött, amiért létjogosultságuk van ott lenni. Azt gondolom, a hétköznapi embereknek azért van szüksége bulvárra, mert kikapcsolja őket.

Szeretnél celeb lenni?

A mérlegnek két oldala van, és én inkább azokat ismerem el, akik mögött van produktum. Nevezzem őket jó celebeknek? Szeretnék bekerülni a szerkesztőségbe, és a celebekről írni, nem pedig celebként bekerülni a köztudatba.

Jáksó László szerint az a jó celeb, akihez lehet egy vagy több jelzőt társítani, amellyel el lehet különíteni az átlagemberektől.

Akkor én a „lány a szomszédból"- arcú celeb szeretnék lenni. Ezzel tudnék a leginkább azonosulni. A többséghez képest semmi olyan nincs az életemben, ami nagyon kiugró lenne. Nem szeretem a felhajtást, de szeretek a középpontban lenni, szeretem szórakoztatni a többieket. Ha elmegyünk valahova, alig lehet lecsapni.

Akkor miért a projekt menedzser szakot választottad?

Amikor az érettségi után először felvételiztem, akkor pont a nyaralás alkalmával tudtam meg, hogy nem sikerült, úgyhogy körbesírtam az Adriát, mert egy ponton múlt az egész. Akkor belekezdtem egy két éves suliba, ahol intézményi kommunikátorként végeztem, de jobbnak láttam egy olyan irányt választani, ami másféle tudást ad. Mivel ennek a sulinak a mai napig jó a híre, emellett döntöttem.

Mi kellene ahhoz, hogy azt mondd, abbahagyom a modellkedést?

Mivel ez egy hobbi, így a magam ura vagyok. Ha éppen olyanom van, akkor el sem megyek egy válogatásra, ha meg megszáll az ihlet, akkor gőzerővel rástartolok. Nekem ez olyan, mint a másik nagy kedvencem, a tánc. Ha bekapcsolnak, csak nehezen tudok leállni.

Levetkőznél egy férfimagazinnak?

Egy időben lelkes FHM olvasó voltam. Most biztos nem vetkőznék, a Velvet arcaként nem hiszem, hogy ez lenne a feladatom. Jobban szeretem az olyan képeket, ahol nem mutatnak meg mindent. A szexi, sejtetős képek szerintem a srácok fantáziáját is jobban beindítják. Amíg fent tudod tartani az érdeklődést, és a srácot megeszi a penész az izgalomtól, addig nyert ügyed van.

A hozzád tartozó férfiak sosem ellenezték, hogy szépségversenyzel?

Nem, sőt, azt gondolom, egy férfinak kifejezetten dagad a mája, ha az ő párját szólítják valamelyik helyre, csak ezt jól titkolják.

Milyen férfiak keltik fel az érdeklődésed?

A vagányság a végzetem, azt szeretem, aki belevaló, és tudja, mit akar. Mivel állandóan nevetek, kell az, hogy jó humora legyen. Emellett ugyanolyan fontos a dinkaság, mert imádok bohóckodni. És persze nem elhanyagolható az sem, hogy értelmes legyen, nagyokat tudjunk beszélgetni, vagy a másik, érdemes legyen hallgatni az, amiről ő beszél.