horoszkóp

A kapuzárási pánikot az találta ki, aki a cerkáját elemzi, ahelyett, hogy használná

2009.07.28. 10:03
Pataky Attila megtanulta, hogyan kell "kozmikus szeretetenergiát leszedni" az univerzumból, de ezt az egyet nem osztotta meg velünk részletesebben. Szívesen beszélt viszont arról, hogy édesanyja tanította őt a nők imádatára, az új szerelem nemrég váratlan csodaként talált rá. A valódi boldogság azonban az a néhány négyzetméter, amit színpadnak hívunk, mert ott érinti meg a zenészt az örökkévaló. Az EDDA frontemberével az Coke Club - MTV Icon utolsó koncertjén, erős szélben beszélgettünk.

Sok zenész életében eljön az a pillanat, amikor túl sokszor adta elő a saját dalait, és azok már nem hatnak rá olyan erősen. Önnél eljött már ez a pillanat?

Esküszöm, követni sem tudom ezt a gondolatot. A harmincadik nagylemezet írtam meg, és a legszerelmetesebb pillanatokat éltük meg a basszusgitárossal, aki a tizenharmadik lemez óta van velem. Szerinte ez lesz életünk legjobb albuma, legalábbis amióta ő velünk van. Nekem ez az életem, az életformám, a létezésem. A dalaim a minden. Olyan, mintha lenne harminc gyermekem, és már unnám őket, mert hogy néznek, mi? Ez nonszensz. Szeretem őket.

Vegyük például az Álmodtam egy világot című dalt, azt a nyolcvanas évek elejétől énekli. Még mindig ugyanúgy hat önre, ha előadja?

Erősebben is. Attól, mert én is erősebb vagyok, mint amikor elindultam. Sokkal erősebb.

Milyen téren érzi magát erősebbnek?

Testben és lélekben fel vagyok vértezve. Tele rengeteg sérüléssel, amelyeket nagyon gyorsan begyógyítok, és megyek is tovább. Valamit már megtanultam útközben: nem azért énekelek, mert boldog vagyok, hanem azért vagyok boldog, mert énekelek. Mindig énekelek, a fürdőszobában is, ha csak nincs gyász a családban, és ha nem valami keserves válás, szakítás közepén vagyok. Énekelek állandóan, sokszor vagyok boldog. Nagyon sokszor vagyok boldog, mert Isten segít. Teszek is érte, napi huszonnégy órát melózok érte. Beszakadtam ide az Coke Club - MTV Iconra, és megittam két pálinkát: baromi jó kedvem van.

Ez remek. A pályafutása folyamatos öröm? Nem volt olyan időszaka, amire nem büszke?

Ez nagyon komplikált kérdés, egy mondatban nem is lehet rá vagány módon válaszolni. Hogyne lett volna, a ti életetekben is biztos volt ilyen. Esek-kelek, mint bárki más. Először is, mindenki keresi a boldogságot. Amikor megkérdezik, mit kívánok valakinek: egészséget, boldogságot, sikert és sok pénzt. Általában ezt kívánja mindenki, hol kimondva, hol kimondatlanul.

Az egészség nagyon fontos, én arra adok. Hetente háromszor-négyszer edzek. Minden reggel 700 hasizom, 300 fekvőtámasz, ha van kedvem, ha nincs. Testnevelő tanárnak készültem, tudom, mit kell megtennem, hogy a kétórás koncerteket úgy verjem le, hogy egyszer se szívjak falsot. Hetven előadásom van. A színpad az életformám, az a pár négyzetméter a boldogság. Ma már tudom. Pár évvel ezelőtt még voltak bizonytalan pillanataim, ma már tudom, a színpad a teljesség, ott megérint néha az örökkévaló. A többi pedig, ami a boldogsághoz kell, van: család, gyerek: kicsi, nagy, egy szerelem, két szerelem. De a színpad és a dalaim a mitikus csoda.

A Dáridós korszaka is ilyen felhőtlen boldogsággal töltötte el?

Igen. Ötéves koromban édesanyám gyúrta mellettem a tésztát és énekelt a Pacsirta rádió mellett. Így mindent megtanultam énekelni: operát is.

Az operaénekesi kvalitásait nem mutatta meg a nagy nyilvánosság előtt.

Nem volt rá lehetőség, kedv, szituáció, meg minek. A Dáridót sem akartam, de Lajcsi (Galambos Lajos) ott volt az esküvőmön, és látta, hogy az édesanyámmal és a nővéremmel hogyan mulatunk három-négy órát. Azt mondja: te ilyet tudsz? Persze, hogy tudok. És meg mernéd mutatni? Mondtam: mi bajunk lehet. Imádok mulatni, magyar ember vagyok, ilyen marha egyszerű. Nekem a Vén cigány ugyanolyan, mint a Hűtlen. Tudom, hogy döbbenetes, de annak, aki írta, óriási nagy lelke volt és valami nagy fájdalma.

Ismeri azokat a zenészeket, akik erre a koncertre feldolgozták, és nemsokára előadják az Edda dalait?

A nagyját megnéztem a listán. Ganxstától nagyon sokat várok. Bill (Deák Bill Gyula) felhívott telefonon két héttel ezelőtt és megkérdezte: Atikám, ha az én világomban énekelem, az jó? Hát csak az lenne a jó, ne az enyémben énekeld, abban már elénekeltem (nevet). Egészséges várakozás van bennem, nincs bennem semmi egészségtelen lüktetés. Mindenki megszületik, és túl komolyan veszi magát. Egyre komolyabban, ahelyett, hogy jó nagyokat röhögne a saját fontosságán. Már én is nevetek a fontos dolgaimon. Senki nem garantálja a következő lélegzetemet és a holnapomat sem. Ezért a mostban élek. Ahogy nézlek titeket, ahogy a kamerák forognak, a fényképezőgépek kattognak, egy kellemes balatoni este lesz, most ez a fontos. Ha holnap felkelek, akkor a holnap lesz fontos, meg az aznapi váci koncert.

A bulvársajtót fontosságát is el tudja helyezni hasonló gondolat mentén?

Persze, én vállaltam. Ha az ács vállalja, hogy felmegy ötven méter magasba, tudja, hogy bármi történhet. Ha én felmennék, összecsinálnám magam, mert van egy enyhe tériszonyom. A zenészpályát vállaltam, ennek is vannak veszélyei, és az ember ne csak akkor fogadja el a sajtót, amikor szüksége van rá. A kitalált, kimódolt, célzott aljasságot utálom csupán, de ezt az életben is. A fair playt szeretem, vagyis akinek baja van velem jöjjön oda, menjünk ki a kultúr elé, mint régen.

Azért jutott eszünkbe ez a téma, mert a magánéletéről sokáig szívesen beszélt, de mostanában meghúzta a határt. Kíváncsiak vagyunk, miért.

Behívnak a Reggelibe, voltam a Fókuszban, a Mókuszban és a végén egyszer csak ott voltam mindenütt: az életem 95 százaléka nyílt téren játszódik. De többet úgysem engedek. A hálószobámba senkit se engedek be, meg a lelkembe sem.

Az új barátnője elkísérte ide. Miért nem beszél az új kapcsolatáról?

Milyen új kapcsolatomról? Van egy lány, akinek most megfogom a kezét, és kurva jó vele, az Isten engem szeret. A legnagyobb leszakadásaimban egyszer csak ott van egy lány, akinek bele tudok nézni a szemébe, meg jó az érintése. Az Isten majd megadja, mi lesz belőle, mit tudom én. Egyáltalán mi az, hogy kapcsolat? Egy hét, két hét, három hónap, négy, vagy tíz év? A kapcsolat olyan viszonylagos. Beszélni róla: miről? Hogy jó vele? Iszonyatosan szerencsés pali vagyok, az Isten a tenyerén hordoz. Amikor beszakadok és beledöglenék, akkor egyszer csak ott van egy csodálatos szempár és kész.

Ez romantikusan hangzik.

Nem ismeritek a lírai nótáimat? Egy idealista vadbarom vagyok, a realizmushoz kéne közeledni inkább, de idealista maradok mindig. Nőimádó. Anyám arra nevelt: imádom a nőt.

Hogyan lehet a nők imádatára nevelni egy fiúgyereket?

Anyukámban ott van ez a matriarchális valami, aztán egész kis koromban megtanított mindenre. Nyolc-kilenc éves koromban, a szocializmusban megtanultam feladni egy nő kabátját, a széket odahelyezni, az ajtót kinyitni előtte. Akkor ez még nem volt divat. Anyám tanított udvarolni, kedvesnek, előzékenynek lenni. Ennek aztán óriásai a haszonhozama.

Amikor a szerelmemmel megszakadt a kapcsolatom, akkor egy riporter: egy fiatal, dzsigoló hülyegyerek megkérdezte, hogy Attila, ez nem kapuzárási pánik? Mondd már meg, te tudod, hogy mi az a fogalom? Szerintem valaki olyan találta ki, aki ahelyett, hogy a cerkáját használná, nézegeti, meg elemzi. A nagypapámnak komoly konfliktusa volt a nagymamámmal hetven éves korában, mert átjárt a szomszéd nőhöz beszélgetni. Udvarolgatott. Az élet iránt kell úgy affiniálódni, hogy érdekeljen az élet és akkor az életet is érdekled te. Az energia korlátlan. Tudok és tanultam hozzá. Tudok kozmikus energiát leszedni magamnak.

Ossza meg velünk, hogyan!

Majd egyszer elmondom, de nem ma este. Kozmikus kulcs van hozzá, annak segítségével kell leszedni az univerzumban található szeretetenergiát magadnak. Bármennyit leszedhetsz és bármikor. Én leszedtem.