Kiszel Tündével a népszerűség jó- és árnyoldalairól beszélgettünk, mivel tetszik vagy sem, jelenleg ő celebhatározónk vezető egyénisége. Pontosan mi sem tudjuk népszerűsége okát, szerencsére neki vannak ötletei. Beszélgetésünk kezdetekor rögtön leszögezi, hogy nagyon szeretné, ha elfelejtenénk az ironikus hangnemet, amit olyan nagy előszeretettel alkalmazunk.
Mindenki összevissza beszél
“Mert én ugyan szeretem az iróniát, az öniróniát is, de úgy érzem, van egy határ. A túlzott irónia rossz színben tüntet fel, mert nem szabad a lovat adni a rosszindulatú, irigy emberek alá” – mondja. – “Én is írok cikkeket színvonalas női magazinoknak, szerintem egy újságíró ne legyen elfogult, hanem objektíven, tényszerűen írjon. Az intelligens emberek tudják, hogy a rólam megjelent cikkek nagy része szenzációhajhászás, amit általában az újságírók találnak ki. Sajnos az egyszerűbb emberek viszont mindent elhisznek, amit az újságokban olvasnak.”
“Most a Hot!-ban megjelent cikk kilencven százaléka hazugság, fel se hívtak, hogy megkérdezzenek. Olyanokat írnak, hogy Törökországban virágcsokrot küldettem magamnak, meg hogy azt kiabáltam, hogy én vagyok Magyarország legismertebb személyisége, hát először csak nevettem magamban” – később aztán végiggondolta a dolgot, és mostanra akár a perig is hajlandó elmenni. – “Nincs szükségem arra, hogy a drága eurómat önmagamnak küldött csokrokra költsem. abból kiderült, hogy kaptam ezeket, a gyönyörű virágokat, mert odaszóltak, hogy kiemelt ügyfél, VIP vendég érkezik a szállodába. Az fáj a legjobban, hogy ezt a hazug cikket egy olyan újságíró írta, akit régóta ismerek, mindig tiszteltem és becsültem. Bizalmamba fogadtam, többször meghívtam az otthonomba, azt gondoltam, hogy értékes, jólelkű ember, hiszen drága, jó édesanyámra mindig szeretettel emlékezett, szépen beszélt róla. Nem gondoltam, hogy a hátamba szúrja a kést. Sajnálom, hogy csalódnóm kellett benne. Sajnos nagy hibám, hogy jóhiszemű vagyok és mindenkiben a jót látom!”
A honlapja tervezője által dekoratív médiaszemélyiségnek titulált celeb szerint sokan nem tudják, hogy az újságokban gyakran valótlanságok jelennek meg. “Sokszor jártam úgy, hogy megjelentek cikkek aztán köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit mondtam, sajnos kiforgatták a szavaimat, csak mert el kell adni a lapot” – hozzáteszi, értékes barátai vannak, akik tudják, hogy milyen, és hogy rengeteg néző és olvasó van, akik kellemesen csalódtak benne, miután megismerték. – “Kicsit haragszom a Velvetre, hogy nem moderálja a rólam szóló trágár kommenteket.”
Sok más celebhez hasonlóan Kiszel sem szokta olvasni a róla írt hozzászólásokat, általában a barátai hívják fel a figyelmét, milyen gonoszak az emberek. - “Ezeket vagy pszichopaták kommentelik, akiknek nincs sikerélményük, és gyáván elbújva a világ elől, arc és név nélkül hírességeket gyaláznak, vagy ismernek személyesen, a szemembe kedvesek, csak a hátamba döfik a kést. Elég felháborító, amikor a családomat ártatlanul sértegetik.”
Természetesen Kiszel tisztában van vele, hogy az átlagembereknél sokkal jobban ki van téve a média kiszolgáltatottságának, mivel ő egy eladható termék. Celebhatározónk első helyét szerinte azért nyerheti el, mert érdekli az embereket a személyisége, hiszen ő egy színes egyéniség, aki nem közömbös az embereknek. “Sokan szeretnek és ezért olvassák el a cikkeket rólam. Nekem soha nem szólnak be az emberek, mindig kedvesen mosolyognak, meg dedikálást kérnek. Sok kedves rajongói levelet kapok. Hozzám csak ez jut el.”
“Aki nem kedvel, nyilván a szenzációhajhász, valótlanságot állító cikkek alapján ítél meg, de azért ő is megnéz a tévében. Én nem azzal akarok a címlapokra kerülni, hogy másokat pocskondiázok. Soha nem hívogatom a médiumot vagy szólok be hírességeknek. Nekem is sok minden nem tetszik, de olyannak fogadok el mindenkit amilyen. Élni és élni hagyni.”
Ami a léleknek, jó mindenkinek
“Soha nem szólok be senkinek, az emberek tudják rólam, hogy jóindulatú, kedves ember vagyok. Néha igazságtalanul megbántanak, és sokáig tűrtem, de most már nem hagyom tovább. Az építő kritikát elfogadom, de ha igazságtalanul megbántanak, akkor visszavágok" – céloz ezzel Kinter Oszkárra, aki szerinte túl sokat képzel magáról, mert leszólt egy olyan műsort, amit nem is látott.
“Nem illik, nem etikus, hogy meghívnak egy műsorba és ott provokálnak, megsértenek. Szerintem ez nem korrekt. A lelkemnek jót tett, hogy visszavágtam, rajtam nem lehet taposni. Méltatlan volt ez egész. A Kinter csinálja utánam! A műsoraimat én szerkesztettem, vezettem, sőt még a producere is én voltam. Cégvezetőkkel tárgyaltam, a műsorom szponzorait is nekem kellett felhajtani. Nekem nem állt a rendelkezésemre súgógép, én írtam a forgatókönyvet is. A népszerű, élő műsoraimban Kossuth-díjas művészeket láttam vendégül. Ennek a fiúnak annyi a dolga, hogy bohóckodjon és sértegesse a vendégeit, mert nem csak engem sérteget ám. Ha olyan jó modell, minek megy műsorvezetőnek, annak úgyis csapnivaló.”
Kiszel szívesen készítene olyan műsort, amiben az ő kedvenc zeneszerzőiről, Verdiről, Pucciniről, Wagnerről és Erkel Ferencről beszélget, de jelenleg ez érdekli az embereket legkevésbé, és ő Szili Katalin-i bölcsességgel belátja, hogy muszáj alkalmazkodnia közízléshez.
Visszavonulásról szó sincs
A celeb továbbra is szingli, élvezi a hódolókat maga körül, de egyelőre nem akar komoly kapcsolatot. A hétvégén Gyenesdiásra megy zsűrielnöknek egy szépségversenyre, ahová Donatellát is magával viszi. Szerencséjére a munkát sem kell nélkülöznie, és - bár nagyszabású terveiről nem árulhat el semmit - boldog, amiért elolvassák a róla szóló cikkeket.
“Amíg megnéznek és kíváncsiak rám az emberek, egész biztosan itt leszek” – nyugtatja meg azokat, akik esetleges visszavonulásától tartanának. – “Írok a Sikeres Nőknek, a nevem szerepel az impresszumban. Jótékonysági rendezvényeken konferálok, kiállításokat nyitok meg, műsorokat csinálok, szerencsére jól fut a szekér.”