Bangó Margit szakácskönyvvel jutalmazza azokat a kiéhezett rajongókat, akik, mint kiderült, nemcsak finoman utalgattak arra, hogy kéne egy-két ételnek a receptje, hanem éjjel-nappal zaklatták a művésznőt telefonon, mit főzött és hogyan. „A Hal a tortán óta ez megy. Végül arra a döntésre jutottam, kiadok egy könyvet, amibe a legjobb receptjeimet fogom beválogatni, természetesen a lányom és az unokáim segítségével" – mondta, majd közvetlenül ezután arról kérdeztük, elképzelése szerint melyik érzékszervre tud hatni a leginkább. „A szívre, azt hiszem, abban vagyok a legerősebb. A szívre és az értelemre. Aki tud hatni a szívre, az tud hatni az értelemre is, és fordítva. Amikor találkozom valakivel, rögtön el tudom dönteni, hogy szimpatikus–e vagy sem. Az antipatikus embereket, azt hiszem, meg tudom fogni a szeretettemmel, a tehetségem mellett természetesen.”
Lehetséges és lehetetlen
A Kossuth-díjas énekesnő állítása szerint ezért tudja mindenkinél jobban, miért csodálatos az élet, mert bőven jutott neki mindenből. „Velem megtörtént mindaz, ami egy embernek az életében sajnos lehetséges vagy lehetetlen. A szegénységtől a jólétig, a szerelemtől a fájdalmon át a csalódásig, a boldogságtól a halál árnyékán át a betegségig minden. Péli Tamás festett rólam egy képet, az egyik kitüntetésem alkalmából. Tökéletesre festette. A viharos életű asszony volt a címe. Valóban viharos volt az egész életem, de a tenger már kezd lecsitulni és élhetem a mindennapi életemet.” Bangó Margit így utalt arra, hogy öt évig küzdött a rákkal, amit végül legyőzött. „Sosem csináltam belőle titkot. Azt hiszik, a betegség, titok, szégyen. Azért beszélek nyíltan a gyilkos kórról, hogy nagyon sok nő okuljon és tanuljon belőle. A család, mint egy pajzs áll mellettem, szerettek és óvtak, de nem úgy, hogy sajnálkoztak és jajgattak, hanem úgy tettek, mintha nem is lenne semmi. Amikor kemoterápia előtt le kellett vágatni a gyönyörű hajamat, amire mindig büszke voltam, akkor a két húgom, Irénke meg Rózsika bejöttek a kórház rövid fiúfejjel. A szeretet cselekedet nélkül halott. Bebizonyították és bizonyítják a mai napig, hogy mennyire szeretnek.”
Az énekesnő úgy látja, hogy nemcsak a zenéje, de szakácskönyve is kapocs a magyarság és a cigányság között. „Én mindig is egy híd voltam, egy olyan stabil híd, ami átjárható, amin biztonságosan lehet haladni. A gyűlöletet, a szeretetlenséget a kultúrával, az igaz tehetséggel és szeretettel lehet leküzdeni.” Éppen ezért Bangó meg van győződve arról, a közönség nemcsak mint énekest, szakácsot, hanem mint embert is szereti. Ugyanezt régebben nem tudta kijelenteni a szakmáról, mert mint mondta, ő sem kerülhette el a féltékenységet és a furkálásokat.
„Örökre abba akartam hagyni az egészet, úgy 23-24 éves koromban, mert sok irigyem volt és sokan próbáltak meggátolni abban, hogy énekeljek. Jött egy bombázó, gyönyörű, 16 éves echte roma lány, aki nagyon tehetséges és szép volt, ráadásul nem volt hülye se. Ez nagyon sok szakmabelinek nem tetszett. Ők tudták, ki vagyok, csak az emberek nem, mert majdnem öt évig külföldön dolgoztam. Miután hazajöttem, egy nagy műsorból kitúrtak. Akkor mondtam Feleki Kamill bácsinak, hogy abbahagyom az egészet. Miért? – kérdezte, és akkor elmondtam a sérelmeimet. Erre azt mondta, Bangókám, téged a jóisten nagyon megáldott tehetséggel. A tehetség pedig olyan, mint egy labda, lenyomják a vízben itt, és feljön ott. Előbb utóbb ki fogsz törni, mert te vagy a magyarság és a cigányság nagyasszonya.” Később bebizonyosodott Bangó Margit számára, hogy atehetséget valóban nem lehet elnyomni.