Mikor utazol Amerikába, egyáltalán honnan jött az ötlet?
Novembere elején megyek ki, periódusok lesznek, először január február környékén jövök vissza. Meglátom, hogyan érzem magam. Ha jól, akkor még egy kicsit kimegyek, ha nem, akkor hazajövök. Nincs megkötve, mennyi időt maradhatok. Az biztos, hogy egy kis töltődésre, nyitásra szükségem van. Régóta terveztem, hogy valahova elutazom.
Tanulni vagy dolgozni szeretnél?
A filmmel kapcsolatos dolgok érdekelnek, de nem ülök be reggeltől estig egy egyetemre. A UCLA egyik filmes szakára, Gazdag Gyula óráira fogok bejárni, de nem dolgozni megyek ki.
Nem tartasz attól, ha elutazol, itt elfelejtenek?
Négy filmet forgattam a nyáron, egy évad alatt nem hiszem, hogy történik olyan nagy dolog. Ettől nem tartok.
Milyen filmeket forgattál?
Az Igazából apa című produkciót Novák Emil rendezte, Kaszás Géza volt a producer és a film egyik főszereplője. De szerepel benne Rudolf Péter, Scherer Péter, Gryllus Dorka is. Ez egy közönségfilmnek készül. A Team building egy első film volt, Almási Réka rendezésében, utána Vasvári Emese kísérleti filmje, az Aliz és a hét farkas következett. Most pedig Deák Kriszta filmjének forgatása folytatódik, az Aglaja című filmben egy cirkuszigazgatót játszom.
A Blikk már kóstolgatott az Igazából apában nyújtott szereped miatt, hiszen egy nevelőapa vagy, aki küzd a gyermekéért. A való életedben viszont ez nem pont így alakult.
Nem gondolom, hogy bármi közük lenne az életemhez, nem hinném, hogy tisztán azt közlik le, ami az igazság. A főszerkesztőnek annyit üzenek, hogy inkább figyeljen a becsületsértés újbóli elkövetésének elkerülésére, hiszen emiatt a bíróság már egy év próbára bocsátotta. Azt pedig, hogy a filmben milyen apa vagyok, döntsék el a nézők.
A magánéletem védelme már elég régóta működik, mindig is volt. Az, hogy Kapócs Zsókával együtt voltunk, foglalkoztatta a sajtót. De előtte, és akkor sem akartam a magánéletem kiadni. Azt, hogy együtt voltunk, egy idő után nem lehetett titokban tartani. Mindenféle baromságot írtak, ezért beszéltünk egy keveset, de inkább elzárkóztunk.
Gondolom, a szakításotokat is így kezeled.
Arról sem beszélek, annyit tudok mondani, hogy valóban szakítottunk.
Jobb, hogy nem beszélsz a magánéletedről, kiegyensúlyozottabb vagy ettől?
Talán jobb, nem biztos. Ez egy belső döntés kérdése. Ha beszéltem volna róla, akkor is írtak volna olyanokat, amik nem tetszenek, de akkor talán válaszolhattam volna rá. Nem érzem azt, hogy mentegetőznöm kellene. Nem érzem úgy, hogy azokon az embereken kívül, akikre tartozik, bárkinek is elszámolással tartoznék. Ráadásul ebből egy egész teleregényt lehetne írni, amit a média már el is kezdett. Nem áll szándékomban szappanoperát csinálni a saját életemből. Izgalmas az életem, nem mondom, hogy nem. Minden nap történik valami új dolog, fordulatok vannak, szóval minden nap lehetne címlapot kreálni.
Térjünk vissza Amerikához, az talán kevésbé kényes téma. Nem tartasz attól, ha kimész, akkor kevésbé maradsz kapcsolatban azokkal az emberekkel, akikhez közel állsz?
Az igazság az, hogy a munkám nagyon sok emberrel összeköt. De miután lemondtam a színházi munkáimat – hiszen az utazás miatt le kellett –, sokkal kevesebb emberrel vagyok kapcsolatban. Van egy olyan színházi gondolkodás, hogy aki nincs itt, az nincs is. Most már fura a helyzet, fél lábbal itt vagyok, fél lábbal ott. Szándékosan választottam egy ilyen utazást. Nem voltam még külföldön ennyi időt, egyedül meg egyáltalán nem. Ki szeretném próbálni magam, átgondolni a dolgaimat egy kicsit, hogy tisztában legyek magammal. Mindazt a szakmai tudást, amire eddig szert tettem, szeretném letisztítani.
Ez nyilván nem egyik napról a másikra megy. Nem fogod egyből látni, hogy ez tényleg megérte.
Az elején biztosan nehéz lesz. Egy kicsit szeretném elfelejteni, hogy mivé lettem, az ország mivé tett.
A híresemberséget?
Akár azt is. Néha jó dolgok történnek, de ez néha kifejezetten rossz dolgokat vonz be. Szeretnék kicsit eltűnni, átgondolni a dolgokat, pihenni egy kicsit. Rengeteg munka volt az elmúlt időszakban, rengeteg részre kellett szakadnom. Kilenc darabom volt a múlt évben, most sikeresen leadtam belőle kilencet.
Gondolom, megkönnyebbültél.
Valóban. Az állandó készenlét, alkalmazkodás, ezekből kicsit elegem lett. Úgy szeretnék visszajönni, hogy a saját lábamra tudjak állni. A színészet nagyon kiszolgáltatott szakma, mindig a rendezőtől, az igazgatótól függünk. Ez nem mindegy.
Milyen saját dolgot szeretnél létrehozni?
Főleg filmes dolgok érdekelnek, kísérleti filmeket eddig is csináltam. Az utóbbi időben kevesebbet forgattam, a színházról szóltak a hétköznapjaim. Ha készítettem filmet, sokszor nem voltam elégedett. Ez természetesen nem feltétlenül a színészeken múlik, főleg a forgatókönyvön. Magyarországon nincs bevett ipar. Úgy látom, itthon átlagban jobb-rosszabb tévéfilmek készülnek, külföldi viszonylatban körülbelül tévéfilmes büdzséből. Ha elmész egy magyar filmre, akkor ritkán van meg a mozi-érzés.
Szerinted segít a magyar filmeseknek, hogy egyre több külföldi stáb jön az országba?
Nem úgy zajlanak ezek a munkák, ahogy kellenének. Szerintem nem nagyon jönnek vissza azok az emberek, akik egyszer itt jártak. A magyarok nem úgy gondolkodnak, hogy sokszor akarnak kevesebb pénzt keresni, hanem egyszer, de akkor többet.
Most, hogy leadtad a darabjaidat, a tervezés mellett mire szánsz majd több időt?
Utazgatni szeretnék, és sportolni továbbra is. Kimegyek majd forgatásokra, ismeretségeket szeretnék kötni. Használni az angolt. Kiskorom óta két tannyelvű iskolába jártam, a nyelvvel nincs gondom, és így szerencsére nem kell mosogatnom. Ahhoz egy kicsit már öregnek is érzem magam.
Ezt nem mindenki teheti meg.
Ez a dolog sok ember számára luxusnak tűnhet. Nagyon sok EU tagországban előírás, hogy az alkalmazottnak bizonyos időközönként el kell mennie hosszabb tanulmányi útra. Szerintem ötévente lenne egészséges. Körülnézel egy másik országban, feltöltődve, frissebben, kipihenve, új gondolatokkal jössz haza. Az utazás az egyetlen dolog, amit sohasem vehet el tőled senki.
Ma Magyarországon erre úgy néznek: ki az, aki ki mer lépni a gépezetből, és cserbenhagyja a többieket. Kaptam ilyen megjegyzéseket is. Ezt az utazást már régen eldöntöttem magamban, és most a legmegfelelőbb erre a pillanat. Igaz, hogy a Vígszínház új igazgatónője, Eszenyi Enikő – aki 11 évig a színpadi feleségem volt – szemszögéből ez nehéz, hiszen ez az első éve.
Neked is nehezebb lett volna a második évben elindulni, nem?
Természetesen. Új szerepek után lelépni kellemetlenebb volna, akkor nem hat szerepet adtam volna le a Vígszínházban, hanem mondjuk nyolcat. A friss repertoár ráadásul mindig fontos. Ezért most nem vagyok a színház tagja, de jövőre várnak vissza.