Nánási Pál tavaly kezdett el pókerezni, mert a VIASAT3 és az Unibet erre ösztönözte. Állítása szerint egész jól megtanulta, azóta is sokat játszik, persze csak a barátaival, civilben. „Azt szeretem benne, hogy magában foglalja az élet összes helyzetét. Benne van minden, bár ez túlságosan is lila ködösnek tűnik, de tényleg. Nagyon sok olyan szituációba kerültem az életben, amire van egy pókeres példa. Többek közt ezt szeretem benne. Nem tartom különösen jó játékosnak magam, de nagyon élvezem. Nem vagyok profi, erősen hobbijátékosként tartom magam számon.”
Basszus, én is tudok jól kinézni
A celebek és modellek kedvelt és sokat foglalkoztatott fotósát arról kérdeztük, mennyire más embert kell előrántania magából, amikor olyan hölgyekkel kell együtt dolgoznia, akiknek önértékelési problémáik vannak. „Sokkal nagyobb kihívás amatőrökkel dolgozni. Ha jön egy modell, tudja, hogy kell nézni, hogy kell megállni, a kamera előtt viselkednie. Velük sokkal könnyebb dolgom van. Jobban tudok koncentrálni arra, hogy a képalkotás milyen legyen. Privát embernél nem ez a lényeg, hanem az, hogy megtaláljam a legelőnyösebb, legszexisebb arcát vagy formáját, amit ő maga sem képzelt volna. A Szeretem a testem számomra nem egy önmegvalósítás. Olyan portrét kell csinálnom, amit ha megnéz, olyan érzése legyen, mintha nem is feltétlen magát látná. Önbizalmat kellett önteni beléjük. Azt akartam, amikor meglátják magukat, elhiggyék: basszus, én is tudok jól kinézni.”
Nánási véleménye szerint ehhez képest a modellek könnyen irányíthatóak, mellettük könnyű a képalkotással foglalkozni. A fotós arról is beszámolt, sok ember megtalálja azzal, hogy készítsen a férjének ajándékot, de akadt olyan is, aki a saját lánya önbizalmát akarta növelni azzal, hogy egy portfoliót készíttet vele. „Úgy érzem magam, mint egy pszichológus, akit felkeresnek, azzal, hogy van egy ilyen önértékelési probléma, bontsam ki abból az alanyt.” Tapasztalatai szerint a celebek hozzászoktak, hogy fotózzák őket, de pózolni ők sem tudnak profin. „Egy színésznőt helyzetbe kell hozni, olyanba, amivel tud valamit kezdeni. Ha a színésznőnek azt mondom, állj a kamerám elé, csinálok rólad egy jó képet, akkor meghal. Ez nem működik. Ha egy civilnek mondom, ugyanez a reakció. Ilyen módon a celebek és a civilek – persze tisztelet a kivételnek – közt van párhuzam.”
Technomán vagyok
Amikor Nánásit arról kérdeztük, hogy az autókon és a nőkön kívül mit fotózna szívesen, megtudtuk, hogy nem lenne jó fotóriporter, tehát nagyon is helyén van most. „Minden fotósnak megvan a kasztja, külföldön ráadásul sokkal jobban specializálódnak. Én az embert imádom, engem nyilván a Playboyból ismernek, de ez a munkám harminc százaléka. Emellett nagyon sok portrét csinálok, ami szintén az emberi kommunikációról szól. Illetve rengeteg divatanyagot. Ebben a három dologban a kontaktus teremető és képalkotó képességeim bőven kiélem. Az autó vagy a tárgy egy totál más világ, ezt élvezem benne. Nem az van, hogy reggel bejövök, összerendezem magam és megpróbálok az aktuális ember a hangulatára hangolódni. Hanem áll egy autó húsz órán keresztül a stúdióban, és csak én vagyok meg a fényképezőgép, illetve egy asszisztens, aki húsz órán keresztül tologatja a lámpát, és ezalatt egyetlen egy képet készítek el. Egy technomán őrült vagyok, imádom a gadgeteket, a kütyüket, a legfrissebb, legújabb dolgokat. Nem vagyok egy autóbuzi, de egy autófotózás akkora technikai kihívás, és rengeteg utómunkát követel, hogy ez engem már szórakoztat, és élvezem, ennyi.”
A fotós azt is elmondta, teremteni szereti a helyzeteket, nem futni utánuk. A pályája elején ugyan dolgozott fotóriporterként, de hamar rájött, az nem az ő világa, mert könyökkel kell közlekedni, hogy képet készíthessen valamiről. ”Én pedig egy nagyon udvarias fiú vagyok és megkérdezem kétszer is, hogy biztosan akarja-e, hogy elkészüljön a kép.”