Soma korábban említette, hogy az volt a baj a Szeretem a testem első szériájával, hogy kevés hangsúlyt fektettek a lelki részekre. A fenntartható fejlődéshez pedig elengedhetetlen, hogy az alany ne csak szép ruhákat kapjon, hanem az önbizalma akkor se hagyja el, ha véget ér a műsor. Változik bármit a struktúra a tapasztalataitoknak köszönhetően?
Nem hiszem, hogy a Soma által említett problémára megoldást kell találni. Megértem azt, hogy az ő nézőpontjából kiindulva csomó mindent hiányol, hiszen pszichológia diplomát szerzett. Természetesen ezt az egész testtudatot, énképet, önazonosságot, harmóniát egészen más szempontból nézi, mint amilyen adott esetben ennek a műsornak a fő vonala. Mivel ez egy kereskedelmi csatorna, egy olyan idősávban, egy olyan típusú műsorkörnyezetben, ahol a trendről, a divatról, az életstílusról és minden egyéb ehhez kapcsolódó dologról van szó, a műsornak is olyannak kell lennie, ami nemcsak azokhoz, azoknak szól, akik szereplőknek, hanem a nézőknek is. Mélyre menő, konzekvens pszichológiai segítséget nem lehet nyújtani öt-hat nap alatt.
Akkor milyen megoldást adhat egy televíziós műsor?
Mások is igyekeznek a televízióban megoldani problémákat, ami a segítségnyújtásnak egy új formátuma. Ehhez még hozzá kell szoknia az emberiségnek. Még nem tudni, hová fog kifutni ez, valóban meg lehet-e így oldani a problémákat. Sokkterápiának biztosan jó.
Miért jó annak?
Azt vettem észre, ezek a hölgyek iszonyatosan igénylik a szeretetet, az odafigyelést, azt, hogy foglalkozzanak velük, megsimogassák őket, amiért engem nagyon sok kritika ért. Ha más nem is érte őket ezalatt az egy hét alatt, minthogy kizárólag velük foglalkoztak - miközben otthon nem mertek levetkőzni - és egy hihetetlenül érzékeny közeget biztosítottunk számukra, amiben jól érezték magukat, már sokat lendítettünk rajtuk.
Miért kritizáltak azért, hogy simogatod a nőket?
Nem tudom.
Jobb lett volna, ha egy heteroszexuális férfi vagy egy női foglalkozik a lányokkal?
Nem, fontos volt, hogy férfi legyen a stylist, és meleg. Ez egy nagyon okos találmánya az angol és az amerikai formátumnak, hiszen egy meleg férfi és egy heteroszexuális nő kapcsolata mindig sokkal árnyaltabb, másról szól, mint két nőé. Egy barátom mindig azt mondja: két nő barátsága: készülődés a háborúra. Ezt lehet általánosításnak venni, de mély igazságtartalma van. Egy nő és egy meleg férfi között nem léteznek azok az érdekellentétek, amik megnehezítik a kommunikációt. Fontos volt, hogy a hölgyek mellett ne egy versenytárs, azaz ne egy másik nő legyen, és ne egy heteroszexuális férfi, akinek meg akarnak felelni. Egy olyan férfi kellett, aki ebben a szexuális dominanciaharcban ártalmatlan tényező.
Szerinted mitől vált népszerűvé a műsort?
Mert belevittük a saját magyar érzelmeinket, a saját mélységünket, amit a gyártó cégnek és a producernek is köszönhetünk. Érzékenyebb lett a dolog, és ez hatott.
Milyen karaktereket kerestek a második szériára? Van olyan, ami személy szerint neked nagyon hiányzott?
Furcsa volt, hogy az első széria közben iszonyatos mennyiségű hölgy jelentkezett, hogy ő ezt nagyon szeretné. Rögtön látszott, hol voltak a hiányosságok és milyen női karakterek hiányozhatnak még. Például az értelmiségi, középkorú hölgy, akinek ugyanazok a problémai, mint bárki másnak. Volt egy olyan hölgyünk, aki túl sportos volt, de hiányzott az anorexia felé menő, vagy nagyon sovány női karakter, ami egyre inkább húsbavágóan érintő kérdés a nyugati társadalmakban, hiszen nagyon sok lány gondolja azt, hogy kövér, miközben csontsovány. Most borzasztóan izgalmas hölgyek jelentkeztek, nagyon élvezzük a castingot.
Mi a legmeglepőbb egy ilyen castingon?
Hirtelen olyan titkokat bíznak ránk, osztanak meg velünk, amit sokszor fel se tudunk dolgozni. Ehhez hozzá kell edződni. Az elején nehéz volt, ezt a szerepet nehezen szoktam meg, bele kellett jönnöm abba, hogy kinek is kell lennem ebben a műsorban. Nem lehettem a barátjuk, barátnőjük, nem lehetettem a pszichológusuk, mert nincs ilyen képzettségem. Nekem erősnek, pozitívnak kellett lennem. Sokszor elfáradtam, mert durva dolgokat tudtam meg emberekről, amire nem voltam felkészülve, viszont pont ezért is volt fantasztikus élmény. Nem gondoltam volna, hogy egy divat, életmód magazinban ilyen dolgokkal szembesülök.
Soma nem segített feldolgozni a hallottakat?
Technikailag nem nagyon találkoztunk. A forgatási protokoll szerint az ő szeánsza a lányokkal mindig meghatározott napon volt. Természetesen nem olyan feltételekkel készült, mint a BBC verziója. Nem volt arra idő, hogy Somával sokat beszélgessek, amit hiányolok is. Nekem nagyon nagy igényem lenne, hogy konzultáljak vele. Hogy ő hogy látja, nekem mik a benyomásaim, még ha ez nem is kerül képernyőre.
Be mernétek vállalni egy nyugdíjas hölgyet?
Én nagyon szeretném, és már az első szériában is volt arról szó, hogy ötvenes vagy hatvanas hölgy is jelentkezik, csak azok, akiket láttunk, nem mentek át azon a szűrön, amit mi kitaláltunk. Ez egy tévéműsor, itt nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Nemcsak azt, hogy kinek mi a problémája, hanem azt is, hogy a jelentkező alkalmas és vevő legyen arra a közegre, ami segíteni próbál rajta. Sajnos azok az idős hölgyek, akik az elsőbe jelentkeztek, a műsor és a nézők szempontjából nem lettek volna jók. Várom, hogy egy idős hölgy is jelentkezzen. Én félek az anti-ageing kultúrától, attól, hogy a nulla évhez közeledik az ideális esztétikum. Tizenéves testeket, tinédzser, uniszex lényeket, testeket látunk istenítve, és azt gondoljuk, ez a jó. Ez soha nem így volt, ha belegondolsz, mindig a vének tanácsa volt a legfontosabb, ők voltak a társadalom tiszteletre méltó tagjai. Nagyon rossznak tartom, hogy csúszunk bele egy olyan struktúrába, ami az információtlan, neveletlen, szocializálatlan, tizenéves gyerektestekre van építve. Ez ellen küzdenék, és szeretném, ha sok szép, idős ember láthatnék plakátok, újságokban, televízióban. Ők tényleg tudnak nekünk tanácsokat adni.