Egy korábbi interjúban úgy nyilatkoztál, van az a pénz, amiért elvállalsz bizonyos kereskedelmi műsorokban való szereplést. A MrésMrs esetében is az anyagiak domináltak?
A pénz? Az mindig dominál, nem? Egyébként egy dolgot nézek, ha elmegyek egy tévéműsorba: hogy a karakterem ne sérüljön, illetve ne tudjanak olyan helyzetbe hozni, amiben sérülhet. Bár talán ezt nem is lehet, mert nekem nincs imidzsem, tényleg azt hozom, amit gondolok, legyen az egy borzalmasan magvas megnyilvánulás vagy valami komoly okfejtés. Ráadásul az ilyen műsorokban való szereplés abban is segít, hogy az ember köztudatban maradjon, mert sajnos a mai magyar piacon az a jellemző, hogy akit nem látnak, az nincs is. Fogom, bemegyek egy műsorba, látják, hogy ott vagyok, megint mondtam két jópofát. Ezzel talán fel tudom kelteni az érdeklődést a zeném iránt, és ha sikerült összehozni egy koncertet valamelyik klubban, akkor talán eljön az, aki látott a műsorban, vagy vesz egy lemezt, vagy megérinti a személyiségem, és elkezd foglalkozni azzal, amit csinálok.
A műsorban az új barátnőddel, Székely Imolával szerepeltél, akivel röviddel azután ismerkedtél meg, hogy elköltöztél a családodtól. Ennyire komoly ez a kapcsolat, hogy már egy tévéműsort is bevállalsz vele?
Egyáltalán nem komoly, még a lányomnak sem mutattam be, azt sem tudom, hogy egyáltalán eljut-e arra a szintre a kapcsolatunk, hogy meg kellene ismernie Fannit. Nem látom ennek a MrésMrs-nek a mélységét – és most nem akarom megbántani az alkotókat, mert jóban vagyok velük. Nekem ez egy jó buli volt, semmi több. Többen görcsölnek azon, hogy továbbjutnak-e, én nem, soha nem is értettem ezeket. Örültem volna, ha tovább bent vagyunk, főként azért, mert tovább néznek vagy tovább tartanak jó fejnek, de valahol igazságtalan lett volna, ha megnyerem a hetet.
Nem tartottál attól, hogy a lányod viszontlát benneteket a tévében?
Nem, mert a gyerek épp nálam volt, amikor adásba kerültünk, a másik szobában játszottam vele. Egyébként is gyakran van velem, heti két napot, illetve van olyan is, hogy fölmegyek, és csinálunk valami közös programot.
Azért nyilván érzékeli, hogy már nem laksz otthon. Hogyan lehet ezt megértetni egy lassan hároméves gyerekkel?
Nem magyaráztam el neki, ez egy helyzet, amivel szembesül. Nagyon értelmes, okos kislány, sok mindenben a beszédpartnerem, de nem hiszem, hogy ezt el kellene mondanom neki. Azt hiszem, úgy tudja, hogy nagyon sokat vagyok úton. Meg kellett hoznom ezt a döntést, mert már nem éreztem jól magam ebben a kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy bár a határaimon belül elmentem a maximumig, nem volt elég. Megindultam lefelé a kapcsolatban.
Úgy érzed, a volt élettársad is beleadott mindent, hogy együtt maradhassatok?
Nem. Nem akarok rosszat mondani a volt élettársamról, de úgy gondolom, hogy az érzelmi intelligenciája nem ugyanolyan, mint az enyém. Másképp éli meg az érzelmeit, mint én, más szinten szeret, mástól gondolta, hogy működik a kapcsolatunk. Hiába volt köztünk nagyon erős kémia, és hiába szerettünk bele egymásba első látásra, nem jött össze. Lehet, hogy a maga szintjén nagyon szeretett engem, de máshogy. Szerintem ez lehetett az indikátora az egésznek.
Most milyen a kapcsolatotok egymással?
Ez még egy friss dolog, azt hiszem, az a legjobb nekünk, ha minél kevesebbet beszélünk. Ha nem lenne a kislányom, akkor talán már azt sem tudnám, hogy mi van vele. Nem vagyok az a fajta férfi, aki a szakítás után baráti viszonyra törekszik, műbájolog. Ez olyan, mint egy félresikerült szeretkezés rossz utójátéka. Ha lezárok egy viszonyt, akkor az le van zárva. Nem arról van szó, hogy haragszom rá, mert nem, a legjobbat kívánom neki, mert borzasztóan szerettem, és maximálisan dedikáltam magam a családomnak, de valamerre lépnem kellett. Saját magamnak vetítettem egy filmet, de rájöttem, hogy rossz filmet nézek. Már nincs miről beszélgetnem vele. A gyereknek is az a legjobb, ha nem beszélgetünk, vagy csak alig, mert annál kevesebb a felszabaduló véleménykülönbség. Bízom abban, hogy anyaként jól végzi a dolgát, ráérek akkor közbeszólni, ha látom a gyereken, hogy valami nem stimmel. Nekem most az a dolgom, hogy szeressem a lányomat, mást nem tudok csinálni. Gondolhatom rólam bárki bármit, de a Jóisten meg én pontosan tudjuk, miért döntöttem így. Egyetlen ember felé van tartozásom: magam felé, mert módfelett elhanyagoltam magamat.
Mi változott meg, amióta elköltöztél a szüleidhez?
Eltűnt a mindennapos depresszióm. A küzdelmeim ugyanúgy megvannak, rengeteg dolog van ebben az összeomlóban levő zenei piacon. Újra meg kell találnom magam, különböző lehetőségeket kell földerítenem, amivel tovább tudom vinni a megélhetésemet. Úgyhogy tulajdonképpen ez is változott, mert nem nagyon foglalkoztam az életemnek ezzel a részével.
2008-ban azért kiadtál egy lemezt.
Persze, csináltam egy lemezt, a MAHASZ-nál első volt. A lemezeladásban meg a zenei piacon elért eredményeim alapján egy normális országban azon sem kellene gondolkodnom, hogy mit fogok csinálni 90 éves koromban. De ez Magyarország, magyar emberekkel, magyar gondolkodással – ezt most nem pejoratívan mondom –, és mindannyian tudjuk, hogy itt egy speciális mentalitás dívik, ami miatt egy forradalmi viszonylatban ténykedő előadó nem bírja egzisztenciálisan úgy felépíteni magát, mint más értelmiségi.
Ez miben nyilvánul meg? Bojkottálnak téged?
Igen, de nem a többség, hanem a kisebbség. Az okoskodó, álentellektüel, félig-meddig alternatív klubtulajdonosok, és a zenei szerkesztők bojkottálnak, de még így is szerencsés vagyok, sok a megkeresésem. A többség nem bojkottál, mert kimegyek az utcára, és népszerűbb vagyok, mint bárki. Meg most miről beszélünk? A most beszélt magyar köznyelv – a szleng, amit a fiatalok vagy bárki használ – azokból a dumákból áll, amiket én a nótáimban kimondtam 1999-től kezdve. Jó érzés ezt visszahallani, úgyhogy nem is vagyok elégedetlen az életemmel. Nemcsak nekem nem könnyű, de az biztos, hogy az én életem kevésbé stabil, mint egy úgynevezett kvázi átlagemberé. Egy változó időszakban vagyunk mind társadalmilag, mind politikailag, mind pénzügyileg, mind a művészetekben. Azt gondolom, hogy itt előbb-utóbb be fog következni egy nagy krach, ami lehet egy nagy természeti vagy társadalmi változás.
Pataky Attila szerint spirituális megújulás várható 2012-ben. Osztod a nézetét?
Spirituális lény vagyok, de most nem feltétlen a maja naptárra gondolok, amiből a 2012-es világvégére következtetnek. Ez egy látható folyamat. A természet, vagy az Isten, vagy a nagy egység, amiben élünk, mindig az egyensúlyra törekszik. Ezért vannak jó és rossz életszakaszaink. Egy hontalannál is volt jó életszakasz, aztán egy rossz életszakaszban az utcára került. Aztán jön a halál, ami adott esetben megválthatja őt attól, hogy nyomorultul kelljen élnie. Most nincs egyensúlyhelyzet. Olyan ellentétek feszülnek egymásnak a társadalomban – például rettentően elszakadt a szegény és a gazdag réteg –, a természetben, hogy ez előbb-utóbb tetőzni fog, és kirobban, amitől majd megint kialakul egy egyensúlyhelyzet. Ez volt igaz az én kapcsolatomra is. De nekem ez nem baj, mert alkotó emberként, rapperként különböző társadalmi folyamatok vagy problémák generálják a zenémet.
Azt olvastam, hogy ismét könyvet szeretnél írni. Miután a blogolásban nem voltál elég kitartó, felvetődik a kérdés, hogy hogyan készítenél el egy akár több száz oldalas könyvet.
A blogolás azért nem ment nekem, mert a család mindig elvonta a figyelmemet. Arra egyébként is kell napi két szabad óra, amikor az ember leül, és csak azzal foglalkozik. Nem akartam olyat írni, hogy „na, lementem a közértbe, vettem két kenyeret, hazamentem, lefeküdtem, aranyos volt a kiskutyám.” Ilyet nem akartam, én választékosan akartam megfogalmazni a gondolataimat, de erre nem volt idő. Ezért jobb lenne nekem a videóblog. A könyv viszont teljesen más, mert az egy feladat, ami elé állítom magam. Ha kitűzök magam elé egy feladatot, akkor azt bármi áron megcsinálom, ilyen a lemez és a könyv is. Azt még nem tudom, hogy miről fogok írni, az elköltözésem utáni másfél-két hónap nem volt annyira vidám, arra mentem, hogy összekaparjam magam. De most már feljött a nap az égre.
Az utóbbi hetekben a Megasztár zsűritagjainak kiléte körül forog a sajtó. Szerinted milyen ítésznek kellene bekerülnie?
Izgalmas figurának kell lennie, jókat kell tudni mondani. Fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen, de közben szakértő is.
El tudnád képzelni magad a Megasztár zsűritagjaként?
Ha megfizetnek, persze.