horoszkóp

Árpa Attila kinőtte a celeb botrányhős szerepét, már csak az értékekre utazik

2010.04.15. 11:54 Módosítva: 2010-04-15 16:30:01
A producer szerint ha az emberek nem kapcsolnak a félmeztelen lantművésztre, akkor nem lesz műsora, ha nem nézik a nyafogós cigányt, akkor nem él meg több évadot a show. Amúgy köszöni, egyelőre nem kér többet a műsorgyártásból, sokkal inkább a filmnek él. Vágó Istvánnak meg Liptai Claudiának pedig igenis jót tett, hogy lefogyasztotta őket, Mónikának se fog ártani.

A színész-producer-rendezővel a Czukor Show kapcsán beszélgettünk, amiért – talán életében először – elsősorban pozitív kritikákat kapott. A filmben egy producert játszik, aki élet és halál ura a stúdióban, és aki bármit megtesz, hogy sikerre vigyen egy kibeszélő showműsort, aminek most nem Mónika vagy Balázs Show a címe, hanem Czukor, de amúgy sok minden másban nem tér el valóban létező társaitól.

Ha rosszindulatúak lennénk, mondhatnánk, hogy azért játszol jól ebben a filmben, mert saját magad alakítod. Igaz lenne ez?

Nem, ez egyáltalán nem igaz, ez a duplacsavar az egészben. Szerintem sikerült eljátszanom azt a karaktert, amiről az emberek azt gondolják, hogy ilyen vagyok. Ezért is mondják sokan, hogy nem volt nagy performansz, amit a filmben csináltam, mert magamat adtam. Ezt hatalmas bóknak veszem, ugyanis egyáltalán nem igaz. Ez egy karakter, amit a rendező tőlem kért. Persze segített, hogy ismerős volt a környezet, tehát álltam én már vezérlőben, voltam én már főnök, de ez attól még egy fiktív szerep volt.

Igen, mondjuk, túl bunkó is volt a producer, rágyúrtatok a sztereotípiákra, például minden producer a buszsávban hajtva közlekedik és ordítozik?

Szerintem ez a film alapkövetelménye, hogy mindenki túl volt rajzolva egy kicsit, hiszen ez egy szatíra. Azért én ennél sokkal jobban beszélek angolul, a filmben kitűrtem az ingem, volt kis menedzser pocakom, félrefésülték a hajam, és a többi színészet volt. Meg aztán még soha nem üvöltöttem úgy le emberek fejét, mint ott a stúdióban, soha nem voltam ennyire bunkó a munkatársaimmal, olyan, aki felfele nyal, lefele rúg. Viszont arra gondoltam, hogy eljátszom azt az embert, akinek amúgy is hisznek, azaz a producert, aki bulizik, csajozik, bunkó, arrogáns, akinek semmi nem számít. Tény, hogy a való életben is rájátszottam erre az imidzsre a múltban.

Besegítettél a forgatókönyv írásába is?

Nem vettem benne részt, a kész szereppel kerestek meg.

Kicsit vártuk, hogy lerántják a leplet a sok mindenkit foglalkoztató kérdésről, hogy akkor most ezek a szereplők csak statiszták az ilyen típusú műsorokban, de erre aztán nem került sor a filmben.

Gondolom azért, mert nem statiszták. Ezek igazi, élő emberek mind a Mónika-, vagy a Balázs Showban és a Joshi Bharátban is. Ha eljátszanak bármit hihetően, akkor én személyesen adom át nekik az Oscart. Ettől függetlenül egy fontos rész ki lett hagyva a filmből, még pedig az, hogy a szerkesztők hogyan hergelnek fel valakit, vagy adott esetben hogyan vernek át egy vendéget. Ott van egy pasi, akit elvileg azért hívnak meg, mert ott lesz egy húsz éve nem látott barátja a stúdióban, és akkor ehhez képest, amikor beül, ott ül vele szemben egy nő, és azt mondja: Hello, ez a gyerek itt a te fiad. Általában nem túl értelmes lények jönnek el egy ilyen műsorba, őket viszonylag könnyű felhergelni, hiszen eleve instabil lelkiállapotban vannak. Ez az igazán gonosz része a műfajnak.

Megtörténhet olyan a valóságban, hogy élő műsorban lesz öngyilkos vagy követ el gyilkosságot valaki?

Mernék fogadni rá, hogy már meg is történt. Nem feltétlen a stúdióban, de hogy elfajul a helyzet a műsor után, és esetleg valaki lelő valakit. Sőt, annak idején a Fókuszba be is került, hogy a kamera előtt lőtte le egy férfi a feleségét. Krecz Tibor hírigazgató emiatt lett kirúgva. A halál egyenes adásban tehát előfordult már.

Kit terhel a felelősség ilyenkor?

Nem hiszem, hogy a műsor készítőinek túl nagy a felelősségük, persze a szerkesztőké a félrevezetés miatt lehet az, de ha az egészet nézzük, az nagyon demagóg lenne, hogy a média felel ezekért a dolgokért. Szerintem azon már túlléptünk, hogy miért jut el idáig a kereskedelmi média és annak színvonala, hiszen minden országban ez történik. Nem mi magyarok találtuk ezt ki, csak annyi a pechünk, hogy nincs egy rendes közszolgálati front, ami ezt ellensúlyozná. Hogy felelősségre vonni kit kéne egy ilyen esetben, azt nem tudom, de talán a nézőket, hiszen ha ők nem néznék ezeket a műsorokat, akkor nem is lennének, mivel nem érné meg őket gyártani.

Mindenki a másikra mutogat, olyan ez, mint amikor arról kommentelnek, hogy miért írunk már megint XY celebről, de aztán egész nap nem lehet levenni címlapról, mert annyian olvassák. Tyúk-tojás.

A kereskedelmi médiánál ez azért élesebb, hiszen más valakinek a celebségét mesterségesen fenntartani. Itt, ugye, komoly pénzek forognak, a nézettség a fontos, ha a néző elkapcsol, akkor vége. Hetvenkilenc magyar csatornából lehet választani, hiába tolják a szart az arcunkba, lehet mást nézni, van és mindig is volt alternatíva.

Ezt mindenki látja, aztán mégse tesz ellene semmit.

Dehogynem, hiszen ha megbukik egy műsor, az azt jelenti, hogy a néző elutasította, és a műsor megszűnik. Csakhogy ha szart néznek és nem kapcsolnak el, akkor még több szart kapnak. Így alakul a trend közízlésformáló kereskedelmi tévékben, hiszen csak azt adják, ami a legnagyobb nézettséget hozza. Tehát ha az emberek nem kapcsolnak a félmeztelen lantművésztre, akkor nem lesz műsora, ha nem nézik a nyafogós cigányt, akkor nem él meg több évadot a show.

Az igaz, hogy te voltál, aki annak idején szólt a Mónikának, hogy fogyjon le a Mónika Show-hoz?

Ez nem egy különleges kérés.

Most megint szó van erről, bár a Mónika Show megszűnt, Erdélyi megy a Reggelibe. Kicsit neheztel a műsorvezetőnő, amiért azt írják, hogy le kéne fogynia.

Ebben semmi extra nincsen, Claudiától ugyanezt kértem egy évvel ezelött, de Vágó Istvántól és más képernyősöktől is. És milyen jót tett nekik. Ha valaki a testéből él, és az arcával képvisel egy csatornát, akkor tessék azt karban tartani.

Amúgy milyen a viszonyod Mónikával? Azt írod a Twitteren, hogy sok sikert, Mónika.

Csak belinkeltem egy cikket, mivel a Czukor Show pont aznap került mozikba.

Akkor ez egy különleges véletlen.

Hogyne. Persze ettől még tényleg sok sikert kívánok neki.

Miért angolul twitelsz?

Nem is tudom. Valahogy a Facebook meg a Twitter is egy nemzetközi platform számomra, olyanokkal tartom a kapcsolatot, akikkel amúgy nem találkozom és beszélek mindennap.

Mi van a névjegyedre írva?

Nincs névjegyem.

De van egy valami, ami a fő profilod, mondjuk, szakmád, vagy rengeteg dolgot csinálsz egyszerre, felesleges lenne kategorizálni őket?

A pénzemet jelenleg egy német film gyártásával keresem. Társproducer vagyok, meg a TV2-nél tanácsadó, ami azt jelenti, hogy hetente egyszer-kétszer van brainstorming. Nem konkrét kérdések merülnek fel, hanem agyalás, pont amit a legjobban szerettem a televíziózásban.

Műsorokat gyártani nem is akarsz már?

Azt nem mondom, hogy soha, de azt hiszem, kiégtem, és nemcsak én, hanem maguk a csatornák is. Nem tudnék semmi újat mutatni, nem jut eszembe olyan műsor, amit még érdemes lenne importálni. A formátumpiac is már évek óta kiégett.

Ez azt jelenti, hogy nincs új a nap alatt?

A sok kábeladó nézettsége összevonva magasabb volt tavaly, mint a három nagy kereskedelmié. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi csatorna csak úgy tud túlélni, ha event programokat csinálnak, azaz olyan saját gyártásokat, mint a Megasztár meg az X Faktor. Most ez a két műsor össze fog csapni, ami érdekes lesz, de ez engem már nem annyira izgat. A Megasztárnak drukkolok és ennyi. Csak a filmezés, kamera előtt és mögött, bárhogy. Tíz évig csináltam a kereskedelmi tévézést, nem tudom, hogy helyes út volt-e. Döntenem kellett a kereskedelmi tévézés és a filmművészeti között, és a tévézés mellett döntöttem, mert izgalmasabbnak meg reálisabbnak tűnt, ráadásul pénz is volt benne. Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha a főiskola folytatása mellett döntök. Lehet, hogy most Pálfi Gyurival és Török Ferivel sörözgetnék esténként és közös filmeken agyalnánk, hiszen osztálytársaim voltak.

A színészkedés mennyire fontos számodra?

Most lett az igazán. Sok mindenben játszottam, jól vagy rosszul, olyanban is, ami amúgy jó lett volna, csak én nem voltam az. Nem szeretném másra tolni a felelősséget, de akkor még nem voltam elég érett. Azért John Cusack mellett jó volt játszani. Mindig bennem volt, hogy szükségem van a színészetre, hogy érdekel a szakma, de aztán eljött az idő, amikor be kellett látnom, hogy nem vagyok elég jó. Mostanában készítettem egy bakancslistát, hogy mit basztam el az életemben, és mit tudok még helyrehozni. Ez melankolikusnak, akár álszentnek tűnhet, így negyven felé, de ez az igazság. A Czukor Show fontos volt és nagyon is komolyan vettem. Úgy érzem, hogy megértem ahhoz, hogy akár jó is lehetek egy filmben. Például most van esély arra, hogy Nicole Kidman mellett kapjak egy parányi szerepet.

Nem lehet, hogy csak beláttad, hogy karakterszínész vagy, és nem kell mindent neked eljátszanod, viszont lehetsz akár jó is bizonyos helyzetekben?

Ez legyen a legkompromittálóbb dolog az életemben, amit be kell látnom. Amúgy nagy luxus, hogy válogathatok. Nem kell bevállalnom mindent, egy langyos magyar vígjátékra nemet mondhatok, és nem azért, mert annyira jó vagyok, hanem mert független, hiszen nem ebből élek. A karakterszínészet és az, hogy válogathatok, sokat segített valóban. Persze nehéz helyzetbe is kerültem ezzel, hiszen pont a 30-40 év közötti színészekből elég jó a felhozatal, és nehéz egy Kamarással, egy Csányival vagy Fenyő Ivánnal versenyezni…

Volt egy Playboy buli, ahol állítólag majdnem összeverekedtél Kamarás Ivánnal, az csak nem a Czukor Show főszerepe miatt történt?

Részemről lezártam ezt a kérdést, tisztelem Ivánt, amiért kiment Amerikába, és amúgy is egy nagyon tehetséges színésznek tartom. Az Igazából apá-ban is jó volt, bár a film maga nem tetszett. Több szót nem érdemel az ügy.

Szereted megbotránkoztatni az embereket? A Jóéjtpuszi című rövidfilmben meleg férfit alakítasz.

Nem lehet ma már csendesen lázadni. Mindegy, hogy mi ellen vagy miért lázadunk, túl nagy a médiazaj. Ahhoz, hogy kitűnjön az ember, valami nagyon jót kell letennie az asztalra, és még az sem biztosíték. Ha valamit el akartam juttatni az emberekhez, akkor muszáj volt hangosnak lennem. Triviális polgárpukkasztás. Most már ez nincs meg bennem, mert nem akarok semmit az arcukba nyomni. Már csak olyan dolgokkal foglalkozom, amik elég, ha jók és ha a néző szereti. Ott van az Argo, ami a maga műfajában megáll, kilencven percen keresztül szórakoztat, nem akar több lenni. Nyilván tudtam, hogy utálni fogják a kritikusok, azt sem gondoltam, hogy ez egy filmművészeti remekmű, magamban csak ujjgyakorlatnak neveztem. Most annyi mindent csinálok, hogy már nincs szükségem rá, hogy hangos legyek. Na és most már hemzseg a celebpiac bajkeverőktől és botrányhősöktől, nem kellek én már ide, kinőttem belőle. Az értékesebb dolgok érdekelnek. Ott van a Czukor Show, a Tükörváros titka című gyerekkönyvem, ez most ajánlott kortárs irodalom lett a tanári kincstár szerint, a szinopszisom alapján írta Mikó Csaba. Társproducere vagyok a Pál Adrienn című Kocsis Ági filmnek, ami úgy néz ki, jó eredményeket fog elérni külföldi fesztiválokon. Készülök a Rodolfó című filmre, egy színházi szerepre és most szinkronizáltam végig egy Milarepáról szóló dokumentumfilmet. Talán ezek mind bizonyítják, hogy tényleg más vizekre evezek.

Azaz többé már nem érdekel, mit gondolnak rólad az emberek?

Nem várom el senkitől, hogy hirtelen megszeressen. Nem hiszem, hogy a megítélésem, vagy még inkább elítélésem olyan gyorsan megváltozna. Ezért még meg kell dolgoznom. Persze mindig is lesz egy olyan réteg, akiket soha nem fogok meggyőzni. Mindig lesznek, akik szívből gyűlölnek, teljesen mindegy, hogy mit csinálok.

Szerencsés vagy, hiszen azt csinálsz, amit akarsz, olyan filmeket készíthetsz, amikben igazán hiszel.

Az irány megvan, remélem így is marad, ezt persze soha nem lehet tudni.

Az életben azért komoly szerepek is megtalálnak, hiszen amellett, hogy apuka vagy, örökbefogadtál egy 13 éves lányt. Ebben a szerepben mennyire nehéz teljesíteni?

Igen, ez valóban egy komoly dolog, de sajnos a téma már annyira a magánéletem, hogy erről nem nyilatkozom.