Elvileg már befejezted a tevékenységed a reklámszakmában, de ezt még a szakmában dolgozók sem fogták fel igazán.
A kommunikációs szakmával már 25 éve tart a liezonom. Ez még mindig tart, csupán átlépett egy másik szakaszába. Ma már nem az a legfontosabb tevékenységem, hogy bérbe adom az agyam és az ügynökségem teljesítményét, hogy különböző szolgáltatásokat és termékeket reklámozzunk. Mindazt, amit megtanultam, egy ideje már a saját kommunikációs termékeim megépítésére fordítom, és megpróbálom az általam fontosnak tartott értékek dimenzióját a magam eszközeivel eljuttatni a tömegkultúra fogyasztóihoz. Ez igaz az ARC kiállításra, a Nemzeti Vágtára, a Médiaunióra. Mindez sokkal több függetlenséggel, szabadsággal jár, amit egyáltalán nem bánok, viszont a gazdasági válság hihetetlenül nehézzé tette ezeknek a projekteknek a finanszírozását.
Gondolom a reklámszakmát is ugyanúgy érintette.
Ahogy elnézem, nagyon keményem. Szerintem amúgy sem futotta a csúcsteljesítményét a szakma, tisztelet a kivételeknek. Ahogy máshol, úgy a reklámszakmában is: többnyire eltűnt a kvalitás, eltűnt a kreatív utak keresése, kizárólag az ár határoz meg mindent. Olyan, mintha az egész ország egy nagy akciós hirdetés tárgya lenne. Olyan, mintha a közérzetünk, a kultúránk, a fogyasztási rendszerünk, minden csak egyetlen dologtól függene, hogy mi mennyibe kerül, mintha diszkontkultúra vált volna mindenből.
Ez a kampányokra szánt pénzeken is meglátszik?
Furcsa módon ez még a tömegkultúrán, így a médián belül is egy elképesztő leostobásodást, legatyásodást hozott magával. Egyáltalán nem bánom, hogy kiszálltam belőle még a válság előtt. Úgy érzem, nincs is szükség rá, hogy az ember igazán egyedi módon alkosson meg valamit. Minél gyorsabban, és minél olcsóbban, konfekcióban készüljenek a dolgok. Mintha a nyolcvanas évek közepe köszönne vissza, mintha lepukkant, lerongyolódott, Balkán alatt kettővel kategóriában lehetne csak dolgozni. Nincs pénz a produkciókra, nincs idő vagy igény arra, hogy kvalitás jelenjen meg akár egy castingban, akár egy fotós kiválasztásában. Szomorú szegényesség szinte mindenhol. Ez pedig nem csak az anyagi valóságban jelenik meg, hanem a gondolati és az intellektuális minőségben is. Ugyanez megjelenik a sajtó teljesítményében is, totálisan felkészületlen figurák kerülnek elő magukat újságírónak gondolva, és brutálisan gyenge módon nyomják. Elég pusztító.
Magában a reklámszakmában dolgozó emberek is változtak? Kevésbé képzettek, kevésbé akarják?
Azt nem hiszem, hogy kevésbé képzettek, bár nyilván a gazdasági válság miatt sok régi motorost kirúgtak, mert ugye 40-45 felett elküldik az embert ebben a hálás világban. Elképzelhető, hogy a helyükre olcsóbb embereket vesznek fel, akik talán kevésbé képzettek, de majd beleképződnek a szakmába. Nem hiszem, hogy erről van szó. Minél idősebb az ember, annál hajlamosabb úgy fogalmazni, hogy bezzeg a mi időnkben! Szerintem Magyarország egész kulturális terében érzékelhető egyfajta leértékelődés. Még jobban lecsontozva a hasonlatot: van a magyar foci, ez itt jól elvan magában, de nem mérhető Európai léptékben, hiába reménykedünk most az U20-asokban. Mintha az egész liga elvesztette volna a játékkedvét és a valós teljesítményét.
A reklámblogokon nagyon támadnak téged.
Még most is? Ez megtisztelő.
Az a bajuk, hogy nem a vizuális részére terelted a reklámok figyelmét, hanem a szövegre. Szerintük ez negatív hatással volt a szakmára.
Ja, ezt az uncsi közhelyet ismerem. Ezért is kezdtem az ARC-al foglalkozni annak idején, mert a reklámkarrierem első szakasza valóban a verbalitás bűvkörében telt el. Ezt én is meguntam, sőt azt gondoltam, meglehetősen szűkös teret szab a szakmai működésemnek. Ezért elkezdtem változtatni, hogyan tudnék stratégiában gondolkodni, és persze képekben, gesztusokban elmondani a megfelelő sztorit. Az ARC-ra érkező pályázatokból is sokat tanultam. Lehet, hogy a bloggerokosok a későbbi munkáimat nem ismerik, mert az előzőek a nyolcvanas, kilencvenes években nagyobb hatást gyakoroltak az akkor még nem nagyon létező magyar reklámszakmára, de lehet, hogy ők akkor voltak kamaszok, és az akkori cuccok vésődtek be náluk. Végül is mindegy, nálunk mindenkinek van véleménye, de dolgozni kevesen tudnak igazán.
Változtatnál valamit utólag a munkáidon?
Azok a kampányok, amelyekre hivatkoznak, és amelyeket tiszta erőből szidnak, állati hatékonyak és sikeresek voltak, vagyis a megrendelőimnek biztosan nem tettek rosszat. Ha nem így lett volna, nem lettünk volna ilyen sikeresek az ügynökséggel, és az Akció nem lett volna többször az év reklámügynöksége. Úgyhogy nem változtatnék. Aki pedig azt mondja, hogy én vagyok felelős a reklámszakma jelenlegi állapotáért (hallottam már ilyen véleményt is, és kéjesen jól esik érezni a vicsorgó irigységet vagy a korlátolt sznobizmust), az szimplán téved. Illetve összekeveri reklámszakmai munkáimat más szerepléseimmel, mondjuk, hogy ismert mint ungarische popsztárt vagy műsorvezetőt, és ez a kelleténél jobban irritálja. Szóval, én csupán egy magyar reklámügynökség kreatív vezetője voltam, és rajtunk kívül a piac 90 százaléka mások művein „edukálódott”.
Viszont dolgoztam rajta, hogy megtanuljak bánni a nonverbális kommunikációval, és a pályámat viszonylag kerekké tudjam tenni. Amikor 2005-ben megint csúcsra járt az ügynökség, úgy gondoltam, ennél följebb itthon nincsen, köszönöm szépen, akkor jöjjenek a fiatalok. Ezért is hagytam abba a napi gályázást a cégnél, mert azt gondoltam, számomra kevés a kereskedelmi reklámokban rejlő kihívás.
Mi lehet akkor az oka a magyar reklámkultúra verbalitásának?
Elméletem szerint a magyar reklámkultúra azért volt sokáig verbális, mert azok az értelmiségiek, akik erre a pályára vetődtek a rendszerváltás környékén, egy verbális kultúrából nőttek ki, nem pedig egy vizuális kultúrából.
Továbbmegyek. A magyar ellenzéki, vagy ha úgy tetszik, az alternatív underground kultúra, amely szemben állt a kádárizmussal, az is alapvetően verbális volt. Ezért természetes, hogy akik az elején elkezdtek megmondóként dolgozni, a verbalitás oldaláról jöttek, volt aki pszichológus, közgazdász vagy rendezvényszervező volt előtte, jómagam pedig magyar-történelem tanár.
De ez elmúlt. A Mac-korszak beköszöntével gyakorlatilag mindenki tud már otthon képet alkotni, machinálni valamilyen programmal. A fiatalabb generációk sokkal szívesebben beszélik az ilyen típusú képalkotói nyelvet, ami ráadásul globális, és kiszabadulhat a hazai keretekből.
Ez nem biztos, hogy jó.
Ez nem lenne gond, de érdekes, hogy furcsa módon mégis visszalopakodott a verbalitás a hirdetésekbe, mint meghatározó tényező, mert gyakran arra sincs pénz, hogy egy rendes képet megalkoss, hogy egy szép fotót csinálj egy autóról. Akkor újra itt a „kéne valami jó duma” igénye. Ez az 1.0-ás verbalitás tehát az anyagi szegénységből is fakad, nem okvetlenül csak a szellemiből.
Mennyire figyeled a mostani reklámokat?
Annyira nem izgatnak, hogy elemezzem őket. Ha elkapok egy reklámblokkot, akkor nem kapcsolok el, bár általában unalmas. Az utcai plakátokról is ez jut leginkább eszembe, nem állítom, hogy minden hónap 5-én figyelem az új óriásplakátokat. Pedig engem motivál, ha azt mondhatom mások munkájára, hogy „de kár, hogy nem én csinálhattam.”
Mitől lesz sikeres egy kampány?
Ezer oka lehet, de van egy nagyon érdekes motívum, ami a rendszerváltás óta megfigyelhető. Amit ma Magyarországon cool, trendi, szerethető, rokonszenves kampánynak gondolnak, az mindig a való élethez való kapaszkodásból születik meg. Vagyis mindegyik az abszurditásból fakad, abból, amit a magyarországi élethelyzetek teremtenek. Mondok példákat. Tavalyi Sziget-reklám: Ki a király?, vagy az RTL Klub csirkés reklámja, vagy talán a Budapest Bank Emese-kampánya. Mindegyik a magyar abszurd újragondolása, reprodukálása, és ezek hozzák az áttörő sikert. Van egy humorfaktoruk, amire nagyobb tömegek rezonálnak, éppen azért, mert a mindennapok mélyrétegeit idézik, nem pedig kiglancolt világra mutogatnak.
Az emberek ugyan megtanulták azt a fajta játékszabályrendszert, amely szerintük meghatározza a reklámokat: „üzengetnek nekem, én meg úgyis tudom, hogy ezek itt mind hazudnak, de sebaj, akkor viszont legalább szeretném jól érezni magam, miközben reklámokat nézek.” Mi szórakoztat? Ami valódi, ami hiteles, amiben humor és katarzis van. A többi nagyon művinek, megépítettnek tűnik. Erre az internet még jobban ráerősített. Minél kevesebb pénz van az embereknél, annál inkább áhítoznak egy olyan szintre, ami elérhetőnek tűnik, és miközben egyre feljebb néznének, egyre lejjebbről kell felfelé nézegetni.
Amikor minden nagyon csillogó, amikor tökéletes hajjal szambázik ki private jetből a drájvetter csaj, azt nem veszem be. Így kiszállni legfeljebb a metróból tudok, ahol nemcsak a sérómat, de a fejemet is letépi a szél a Moszkva téren. Ahogy azonban azok a srácok pingpongoznak a Sziget-reklámban, az közel áll a szívemhez, az itt van Káeurópában. Ezek a népszerű sikerek Magyarországon, és nem véletlen, hogy ezek sosem hoznak el nemzetközi díjat, mert máshol, más kulturális közegben nem működik úgy a kódjuk.
Mennyire lehetnek hatékonyak a celebreklámok?
A celeb kategória megosztó lett Magyarországon. Tévéfüggőknek el lehet rajtuk keresztül adni, netzabálóknak már nem. Nagyon nem mindegy, milyen termékhez választasz celebet. Hogy Bódi Sylvivel mennyi csempét lehetett eladni, meg nem mondom. Lehet, hogy meglepő kutatási adatok derülnének ki, és hogy rengeteg csempét adtak el vele. De az is lehet, ha más utat választanak, sokkal többet adnak el.
A celebes reklámnak gyakran az a veszélye, hogy jobban emlékeznek a híres emberre, mint magára a termékre. Nem mindegy tehát, milyen helyzetbe rakod, mi a viszonya az adott termékkel, marad-e a fogyasztónak intellektuális energiája egy film esetében azoknál a részeknél, ahol be kéne vésned az üzenetet is. Sokat számít a hitelesség is, mert ha Clooney-t látod gyorskávéval bénázni a jó csajok között, akkor ez nem esik rosszul, és még emlékszel is a márkára. Egy szívtipró világsztárt, akit ilyen szerepekben ismertél meg amúgy is, elfogadsz ebben a szituban is, talán szeretnél is a helyében lenni, satöbbi, satöbbi.
Mennyire akarsz még a nyilvánosság előtt maradni?
Amennyire a kommunikációs termékeim igénylik. Nagyon régen, még a múlt évezredben kötöttem egy íratlan szerződést az ördöggel, mármint a médiával: én mediatizált dolgokkal foglalkozom, ezért adom magam a médiának. De az ezredforduló környékére megtanultam, a média nem csak akkor ír rólam, amikor én szeretném, akkor is a nyakamban liheg, amikor szabadulnék tőle. Ma már határozottan csak akkor bonyolódok bele magamutogatásba, amikor az érdekem egy projektem miatt. Ez mára leszűkült az ARC-ra, a Vágtára, a Médiaunióra vagy valamilyen jótékony ügyre. Próbálok ízlésesen bánni vele, több-kevesebb sikerrel.
Ha idejönnének az RTL-től, és azt mondanák, az X-Faktorhoz keresünk zsűritagot, jönnél-e, igent mondanál? Ez nyilván nagy magamutogatással járna.
Elképzelhető, hogy igen. De azért fontos megjegyeznem, hogy a magyar celebség nem más mint a teljesítmény nélküli magamutogatás. Az, hogy valaki médiasztár vagy jó színész, zenész, műsorvezető, aki felfut, az nem megélhetési híreskedést jelent. Lovasi, Stohl, Novák, Fábry, Eszenyi csak celeb lenne? Nem mondanám, csak azért, mert sokat szerepelnek. Van mögöttük hiteles teljesítmény. Ilyen értelemben én sem számítom magam celebnek. Ha érdemes beülni az X-Faktorba, mert érdekesnek ígérkezik, és előnyökkel jár, akkor miért ne ülnék be? Ha ez azzal jár, hogy engem meg kell futtatni a médiában – mert ez ezzel jár -, akkor azt mondom, ez foglalkozási ártalom.
Nyilván nem azért vállalnám, hogy celebként jegyezzenek, és meghívjanak ilyen-olyan gálákra. Így is meghívnak a feleségemmel, de így se járunk sehova. Inkább az a kérdés, hogy ráérek-e? Mondjuk, abba egyébként beleillene, ha felkérnének, hogy jövő évtől szeretnék visszatalálni a saját alkotói életemhez, szeretnék újra dalokat írni, musicalt készíteni, zenekart csinálni. Ez elég fenyegetően hangzik, ugye?
A kérdés másik oldala: szerinted a tehetségkeresés mennyire működik, mennyire van igénye, szüksége erre az országnak?
Attól függ, honnan nézzük. Médiaszereplőként sokszor foglalkoztam tehetségkutatással. Az ÁSZ című tévéműsorom annak idején 5 éven keresztül tehetséges vidéki fiatalokat mutatott be, és éppen kategorizálhatatlan tehetségük volt az érdekes. A Lámpaláz fiatal színészeket mutatott be, és az ARC gyakorlatilag nem más, mint lehetőség arra, hogy a tehetségek megmutatkozzanak. Vannak tehát ilyen hagyományaim, és nem áll messze tőlem, hogy beüljek egy zenei tehetségkutatóba.
A másik oldalról pedig azt mondom, hogy ne vetítsünk magunknak. Ezek a műsorok egyben jól álcázott, professzionális valóságshow-k. Tehetségkutatónak is hívhatjuk őket, de a pszichológiai vonzerejük abban van, hogy hónapokon keresztül találkozol önjelölt emberekkel, és úgy szerkesztik meg a műsort, hogy beleszeress valakibe vagy gyűlölj valakit, de kíváncsi legyél rá, és hosszú ideig kövesd a sorsát. Aminek ráadásul az az ígérete a tömegeknek, hogy látjátok, tegnap még senki volt, holnapra sztár lesz, megváltoztatjuk az életét az orrotok előtt! Mindezt persze a bulvár sajtó brutális éhsége tüzeli. Hogy ennek a műfaja majd popzenei köntöst ölt magára, az oké, legalább nem a bigbradörök jönnek vissza. Látod, ott terem az igazi celeb, aki csak letolja a gatyáját és híres lesz.
A Megasztárban azért letettek valamit az asztalra.
Nem kétlem. De az a fő probléma, hogy egy ilyen kicsi popzenei piacában is megroggyant országban nincs lemezvásárlás. Hiába dobsz ki sztárokat a piacra - mert ugye kiemeli ez a műsor ezeket a srácokat egy pillanat alatt, gyorsabban futnak be, mint Elvis Presley - viszont utána ott állnak, és kiderül, nincs háttéripar, menedzsment, lemezeladás. Mi marad? Jó esetben koncertek, vagy haknik, elkopás, lepusztulás. Ráadásul nagyon fiatalok, sokszor kevés tapasztalattal és kultúrával a hátuk mögött, ami segíthetné őket abban, hogy hosszútávon is tudjanak gondolkodni a pályájukról. Ritkán nyúl hozzájuk utána komoly formátumú ember – tisztelet a jó szándékú kivételeknek -, mert a nagy menedzserek az ingatlan bizniszben vannak, a médiacápák között találhatók, vagy éppen tőzsdéznek, mert ott a nagy zsé.
A komoly menedzselési technikák Magyarországon a popzenében legtöbbször hiányoznak, ezért nagyon nehéz a nyerteseket jól futtatni, és gazdálkodni a tehetségükkel. Mondok egy példát. Az általam nagyon szeretett Oláh Ibolya elment egy filmbe főszereplőnek, amiről szerintem lehetett tudni, hogy ez nem az a film, amiben szerepelnie kéne, mert nem az ő pozícióját erősíti, hanem legfeljebb a film produceréét. Ha én lettem volna a menedzsere, nem engedem el Ibolyát. Aztán, hogy hallgatott volna-e rám, az más kérdés.
Nagyon rövidtávon gondolkodnak, nem?
Nincs meghúzva egy ív, nincs végiggondolva a stratégia. Kijönnek a huszonéves gyerek, akiket a show végén mindenki ünnepel, de holnap is lesz nap, és nyolc év múlva is lesz nap. Későn derül ki, hogy a legfontosabb a popszakmában, hogy szerző legyen, aki jó dalt ír nekik. Olyan slágert, ami róluk szól, őket „pozicionálja”, az ő zenei személyiségüket építi. Nem mindenki úgy születik, mint Müller, Lovasi, Kis Tibor és társaik, akik maguknak megírják az életművüket, és még el is danolják.
A felfedezett srácok általában fiatal és rokonszenves hangok, jó kisugárzású sztáralkatok, és ennyi. Igazából mentorálni kellene őket.
Nagyon sokan ezért buktak el, mert nem voltak jó dalaik.
Ha megnézed a klasszikus énekesnőinket, mondjuk itt van a nagyszerű Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Katona Klári hármas. Koncz és Katona pályáját meghatározta az is, hogy a Szörényi-Bródy és a Presser-Sztevanovity páros írta a nagy dalaikat, és ez hosszú távon megemelte őket. Kovács Katinak érzésem szerint nem jutott ilyen ennyire sikeres és állandó dalszerzői háttér, neki ilyen szempontból sokkal recésebb lett a pályája.
Malek Miki – az ifjabb – mesélte egyszer, hogy Madonna lemeze úgy készül, hogy egy erre szerződtetett zenei vezető kiválogat akár hatvan-hetven különböző ismeretlen fiatal szerzőtől dalokat, zenei ötleteket, és összehangszereli őket. A szerzőket kifizetik egy összegben, megveszik a jogokat, és teljesen átépítik a nótákat, hogy az aktuális lemezen egy zenei képet mutassanak. Ez csak egy példa a sztárgyártás hátteréből, de sokat elmond a nagyságrendekből. Nálunk erre nyilván nincs sansz, itt csak a kisipari, gyakorlatilag maszek módszerek működnek. De mégse reménytelen: a tehetség az tehetség, kis segítséggel megtalálja magát.
És te mit szeretnél most alkotni?
Szeretnék musicalt írni, van több téma, amin már dolgozom, de ezeket nem akarom elkiabálni, mert az előző terveimből nem lett semmi. Dolgozom egy érdekes projekten Rúzsa Magdival és Novák Petivel. Magdinak egy önálló színházi dalestet rakunk össze, így új műfajban mutatkozik majd meg, és nagy, szenvedélyes dalokat énekel, úgy, hogy minden dal róla szól. Az est várhatóan ősztől lesz látható Budapesten.
Azt olvastam, újra írsz az Első Emeletnek is dalszövegeket.
Pár hónappal ezelőtt felhívott Berkes Gabi, hogy menjek el egy Első Emelet klubba. Ilyenben gyakorlatilag nem volt részem húsz éve, az Emelettel gyakorlatilag kilencvenben írtuk az utolsó dalokat. Nagyon másfelé kanyarodott az életünk, és úgy néztem az Emeletre, mint más az általános iskolájára: jó volt, szép volt, de már vége. Távoli és kamaszos sületlenségnek tűnt, amit csináltam, mint kezdő dalszövegíró. Elmentem ebbe a klubba, és azt vettem észre, hogy kedves és szórakoztató. Ahogy élőben játszották a régi dalainkat, valahogy visszataláltam egy érzéshez, ami fiatalkorunk barátságáról szólt. Jó szívvel tudtam újra nevetni a zenekarral eltöltött órákban, leginkább azon, hogy hiába hullott ki a hajunk, mindenki ugyanúgy nyomja a brutál vicceit, mint régen. Mondták, hogy írnak új dalokat, mondtam, csináljuk együtt, írok szöveget szívesen.
Azon gondolkodtam, hogy mennyi mindenkinek írsz dalokat, de saját magadnak olyan dalt, ami téged mutat be, nem írsz.
Ezzel adósa vagyok magamnak, nem mintha bárki is tüntetne azért, hogy ez legyen. 2006-ban szerettem volna az új zenekaromat megcsinálni, de egy baráti vacsora alkalmával Berkes Gabi és Michel már konkrétan az édesanyámat emlegették, mert jó pár évvel azelőtt megállapodtunk, hogy egyszer visszahozzuk a Rapülőket. Megértettem, hogy tartozom nekik és magamnak is azzal, hogy csináljuk meg rendesen, de ezzel azt értem el, hogy az akkor forrpontján lévő új zenei programomat sikerült semmissé tenni. Azóta pedig nem maradt rá időm, például a Vágta miatt. Ha elkezdek zenélni, akkor már nem akarok mást csinálni mellette, főleg nem ezt a menedzselési munkát. Megatonnányi energiát vesz el, és semmi másra nem marad időm.
Család mellett nem olyan egyszerű, a menedzser élet nem ugyanaz, mint a zenész élet.
A zenész élet szerintem könnyebb lesz. És főleg örömtelibb.
De más időszakokban.
Az lehet, de az sokkal fontosabb, hogy egy jó kedvű ember megy majd haza. Nem hiszem, hogy ez probléma lesz. Úgy emlékszem, hogy a zenészség mellett sokkal több és könnyedebb a magánélet. Nagyon vágyom rá, hogy visszatérhessek oda, még ha tíz évet hagytam is zene nélkül eltelni. Mindig azt mondom, ha Jaggernek és Zoránnak ilyen jól megy, akkor nekem is belefér majd.
Még több a velveten
- Celebek Cristofel klipjéről: vicces vagy sokkolóA celebek is alig találnak szavakat Cristofel rendkívül népszerűtlen zenei kísérletére.
- Ördög Nóra átlátszó szoknyát, Szirota Jennifer pikkelyes mellet vett felSpoiler jön, óvatosan: férfi esett ki a Csillag születikből, amima is számtalan látványelemmel szórakoztatott.
- Michelle Rodriguez hülye szemüvegben bulizott Cannes-banOlyan ez a színésznőnek, mint az egyszeri hippinek Ozora. Csak éppen többet fürdik.
Kommentek
2010.05.05 11:19:23Babu2000
Nem csak a zeneipar, hanem az összes területen már régen nem a tehetség számít, hanem, hogy milyen a kapcsolatrendszered, mennyire vagy pofátlan és könyöklő, ill. mennyi pénz/hatalom van a háttérben. Sajnos ez meg is látszik az ország működésén.
2010.05.05 11:19:48BeregeLanka
pedig milyen kreatív volt ezt:[link]
lecserélni erre:[link] anno igaz, Geszti bácsi? Ezzel valóban megmutatta, hogy Ön milyen kreatív is tud lenni.. Csak garulálni tudok!
2010.05.05 11:21:39BeregeLanka
illetve: gratulálni
2010.05.05 11:29:30shitgun
Uncsi. És rossz fej.
2010.05.05 11:43:56szovirag
A Jazz+Az-t nagyon szerettem... Geszti pedig megertette az idok szavat. Uzlet- es erdekember lett. Why not?
2010.05.05 11:45:04Kütyüuniverzoom
Mondjak egy ütős szlogent? Bikicsunáj :D
Tessék!
2010.05.05 12:02:21Môžeš mi pomôct'?
[link]
2010.05.05 12:08:59egymilliopicikrisztus
Hali Geszti!
Szerintem emberből vagy, és ez tetszik. Épp elég állat van körülöttünk.
2010.05.05 12:09:15rágypéksérotomsik
Ez a faszi egyszerűen jó arc. Intelligens, művelt, értelmes, empatikus - Ember.
Mindig voltak, vannak és lesznek kommentelők, akik a világ legnagyobb koponyáit vagy a maguk kategóriájában legjobb eredményt elérőket is fikáznák Czeizel Endrétől Muhamad Aliig.
2010.05.05 12:20:07Publius Decius Mus
Ha jobban megkaparnánk ő is a politikai klientúra része és többnyire nem a piacból él, ez csak duma. Dehát ezzel sokan vannak még így.
2010.05.05 12:26:47Môžeš mi pomôct'?
Czeizelben az a legrosszabb, hogy meggyőződése - értük meg, MEGGYŐZŐDÉSE! - hogy nóbeldíjas lehetne ha ITTHON nem fúrják. Endre, Endre... Nóbeldíj? Azt még Lola se kap. Jó, igaz, Fecó megkapta, de ő egy KLASSZIS.
2010.05.05 12:28:44tour_guider
Nagyon jó fejnek tünik a Péter... Látszik, hogy eléggé ért ahhoz, amit csinál és jól is csinálja! Respekt!
[link]
2010.05.05 12:29:48bébi
Végre egy nagyon értelmes ember.
2010.05.05 12:32:36megitális rózsa
Gagyi ember, gagyi gondolatokkal.
2010.05.05 12:34:34steve71y
na ..
2010.05.05 12:35:10steve71y
Az előző beszólásom hova lett?
2010.05.05 12:36:54Jozsó_
Ez hihetetlen, hogy ma Magyarországon létezik olyan ember akivel lehet egy rendes interjút csinálni, képes kerek egész mondatokat összerakni, aminek van eleje vége.
Döbbenet.
2010.05.05 12:37:40steve71y
Akkó még 1x.
Mi ez a normális cikk?
Mitörtént a velvettel, nem féltitek a fogyasztói társadalomba nevelt olvasóitokat ettől a terjedelemtől?
Amúgy végre egy ilyen mert itt zömmel csak a szart lapátoljátok egyik kupacból a másikba aztán meg vissza...
2010.05.05 12:39:13Kilgore Trout
Publius Decius Mus: És még zsidó is, nem?
2010.05.05 12:43:19miaturo
BeregeLanka,gondolom, nem arra célzol, hogy Geszti lopta a dallamot. Megvette a jogokat, a szövegét írta, és menedzselte. Geszti szerintem zseniális, mindenféle területen.
2010.05.05 12:44:28mennyi?husz!
Ha valakivel akkor vel szivesen leulnek egy jot beszelgetni mert jo az, hogy amit en csak elgondolok a kis agyammal es ugyvelem igazam van jo a meglatasom azt o be is mutatja, leirja, elmondja, reszleteiben, ertelmesen es lenyegre toroen. Ez az interju most is megerositett ebben!
2010.05.05 12:49:06Kiskræpæk
"A magyar ellenzéki, vagy ha úgy tetszik, az alternatív underground kultúra, amely szemben állt a kádárizmussal, az is alapvetően verbális volt. Ezért természetes, hogy akik az elején elkezdtek megmondóként dolgozni, a verbalitás oldaláról jöttek, volt aki pszichológus, közgazdász vagy rendezvényszervező volt előtte, jómagam pedig magyar-történelem tanár."
LoL
Geszti az alternatív underground kultúrában nyomult.
LoL
Más:
Nem csak szellemi-termék tolvaj vagy Geszti, hanem Ultra-gáz is.
2010.05.05 12:49:18basmodeus
Interjú jó, de azért Geszti Pétertől nem kéne ennyire hasraesni, lopott ő eleget-ötletet.
2010.05.05 12:56:42sh0shanna
Ez az ember egy irritáló dumagép. Az meg a másik, hogy a nagy kreativitását honnan lopkodta össze...
2010.05.05 13:03:10miaturo
[link]
Intelligenciát, tehetséget nem lehet lopkodni. Próbálnátok meg ti, Kiskræpæk, sh0shanna, basmodeus.
2010.05.05 13:06:09kakaósbögre
inkább százszor a geszti mint mondjuk a kozsó vagy a hajdúsarkakatapéter.
2010.05.05 13:10:12Korbeporgorugok
Ede bazmeg!!! :-DDDDDDDDD
2010.05.05 13:11:33oszi68
egyetértek miaturo, Geszti egy "tényező" és nem csupán a médiában. olyan tehetség, aki már letett valamit az asztalra. Nyomja csak tovább!
2010.05.05 13:18:54Demotivation postah
Hát ja, megasztár, satöbbi...:[link]
2010.05.05 13:19:15sunázósün
Valaki felsorolhatná, hogy mit lopkodott össze, mert ez így csak puffogtatás. (nem házra, autóra gondolok, hanem szellemi termékre)
A "Magyarország" nem ér, soha nem állította, hogy ő a zeneszerző, sőt, azt se hogy egyáltalán az.
2010.05.05 13:28:28Opin-ion
Sokmindenért respekt neki, de mint riporter, rákérdeztem volna a Magyarország c. dal körüli furcsaságokra. Máig nem bírtam megemészteni, nem illik a képbe.
2010.05.05 13:32:18miaturo
opin-ion, csak kérdezz. De ezért a pénzért belenézhettél volna a wikipediába:
"Geszti Péter a Cirque du Soleil New York-i előadásán hallotta először a dalt. Az énekesnő Francesca Gagnon volt.
Geszti Magyarországra való visszatérte után felvette a kapcsolatot a dal jogtulajdonosával, majd felajánlotta, hogy megvásárolná a művet.
Miután Geszti megírta a magyar dalszöveget, angolra fordították, és elküldték New Yorkba, jóváhagyásra. Az énekesnő kiválasztásánál a Francesca Gagnonhoz hasonló orgánummal rendelkező Oláh Ibolyára esett a választás."
2010.05.05 13:56:17Kiskræpæk
2010.05.05 13:19:15sunázósün
Ez itt pl. egy 'véletlen egybe-esés'. :)
[link]
2010.05.05 14:03:32rágypéksérotomsik
#
2010.05.05 12:32:36megitális rózsa
Gagyi ember, gagyi gondolatokkal.
Igazad van. Maradj is meg győzikénél, ő a te szinted.
2010.05.05 14:18:16miaturo
Kiskræpæk, én lelkiismeretesen végigolvastam, néztem a vádban említett egybeesést. Az én nagybátyám is Gyula, még hasonlít is. Most akkor én is kérjek jogdíjat?
2010.05.05 14:24:29Kiskræpæk
miaturo
Nem, inkább készülj a Tabáni koncertre, érted. :))
2010.05.05 14:50:05megitális rózsa
rágypéksérotomsik,
csak nem te vagy az interjúalany?
2010.05.05 14:51:23megitális rózsa
miaturo,
neked ez zene?
2010.05.05 14:55:55miaturo
Köszi Kiskræpæk, a kettő nem zárja ki egymást.
megitális rózsa, igen zene. Ízlések és pofonok... De én nem cikizlek, ha te mondjuk Bangó Margitot szereted is.
2010.05.05 15:05:40guli
Rettentő közhelyes, de az igazi tehetségek nem a médiában találtatnak meg, ha mégis, akkor sem biztos, hogy ők a legjobbak. A fiam 18 éves korára többszörös világbajnok hipp-hopp táncos volt már, jelenleg egy európai profi csapatba készül a jövő évi Las Vegas-i VB-re, de ember nincs, aki tudná, hogy ki is ő valójában, maximum a növendékei.
És ezzel nem ő az egyedüli, többezer ilyen tehetség keresi az útját csak azért, mert nem akar a rivaldafényben páváskodni.
2010.05.05 15:08:09miaturo
Grigorij, nem gondolod komolyan ugye, hogy ha valaki lopni akar, akkor hangról-hangra lemásol egy dalt? Gesztiről egyébként szerintem sok minden elmondható, de az nem, hogy másokat majmolna. A plakátos esetet meséld el, azt nem hallottam, mindjárt dokumentálhatnád is.
2010.05.05 15:57:03MS.Komment Elek
Végre egy normális riport és nem holmi celebecskékről van szó, vagy agyonnyüstölt témákról, hogy ki miért halt meg és annak hozzátartozója épp hogy van.
Tisztelt Velvet! Csak így tovább! Ez a szint legyen a minimum.
Ami pedig Gesztit illeti...
Mindannyiunknak vannak hibái. Az övéivel leginkább együtt tudok élni.
Munkahelyemről ismerem személyesen. Totál jó fej és emberséges. Nem érzem rajta a büszkeséget. Örülök minden cikknek, ami vele készült riport.
Kevés tehetség van, aki munkáját így tudom értékelni, mint az övét.
Örültem a cikknek. Jó volt, velős volt. Nem elsietett nyúlfarknyi írásoska.
Még több ilyet, hajrá!
2010.05.05 16:03:37miaturo
Bunkó jakab, ilyen állatja is van a Jóistennek, mint te.
2010.05.05 16:05:12MS.Komment Elek
Boldog Szülinapot Geszti Péter! - Ha jól tudom május elején van.
2010.05.05 16:08:02rágypéksérotomsik
megitális rózsa: nem, nem én vagyok az interjúalany. Becsületes iparosként kommentelek ezer más cikket is - ritkán elismerően, mert szkeptikus vagyok és utálom az asztalra semmit sem letevő cölöpöket, a dilettánsokat, a magamutogató üresfejű médiaprostikat, a mindenkit beperlő hajdúpetiket és az összes taplófejű nagyarcú barmot, aki a porszívómból is folyik - ha akarom, ha nem. Ámde fejet hajtok az intelligencia, a tehetség, a hozzáértés, és a megnyerő személyiség előtt ... nekem ezt Geszti is hozza. Néha elgondolkodom azon, ki lehet az a személyiség, akit egyáltalán nem érne negatív kritika???? Na de ettől kerek a világ!Még ha némelyik kiveri is időnként a biztosítékot.
2010.05.05 16:46:10megitális rózsa
miaturo,
még egy-két cigányt felsorolhatnál.
Körülbelül Kovács Ákos zenei színvonalával egyenlő Gesztié.
De fel ne izgasd magad, az a lényeg, hogy tudod: minőségi zenét hallgatsz.
2010.05.05 17:11:00ésénmitszóljak?
kreatív áfacsaló
[link]
2010.05.05 17:30:57Quentin vagyok Montargis-ból
európai lépték (kisbetű)
ARC-cal (nem ARC-al)
jólesik (egybe; jól esni az eső szokott)
menedzserélet, zenészélet, jókedvű - egybe
Helyesírás 1-es.
Mondjuk arról meg lehetett volna kérdezni Petikét, hogy akkor hogy is van azokkal a több tízmilliós adósságú cégekkel, amik az ő nevén futottak, és a többtízmilliós adóbefizetés helyett megszűntek, majd más néven, de ugyanolyan profillal újraindultak.
(Konkrétan Geszti Péter az ország egyik legnagyobb adócsalója. Így könnyű... Az előző 8 évben meg nem foglalkoztak vele - nem nyomoztak az adócsalásai miatt utána -, mert köztudottan az SZDSZ egyik legfőbb szekértolója volt.)
2010.05.05 17:45:27metacinum
Gyerekek, ez egy szimpla promócikk az X-Faktornak. Majd csodálkozzatok, amikor GesziPeti véletlenül pont zsűritag lesz. Naugye.
2010.05.05 19:45:22plb
Kreatív? Ez? Ugyan már. Mindent amit csinált, úgy másolta.
2010.05.05 20:40:50flippant
Kovács Pistike kérdezi: A Peti bácsi még mindig az SZDSZ tanácsadója?
2010.05.06 18:10:24Alil
már nem. de mi az az szdsz? :)