Régóta otthon volt már a gyerekeivel, adrenalinbombára vágyott, ezért próbálkozott a stand-up comedy műfajjal Kormos Anett. A Showder Klub első női fellépője korábban soha nem állt a színpadon, és nem is nagyon izgatta ez a lehetőség. Némi exhibicionizmus persze volt benne, mivel írással foglalkozott akkoriban, csak ő az a típus volt, aki a monitor mögül volt bátor – soha nem mert kiállni. Mivel azonban folyamatosan megjegyzéseket tett a tévében látottakra, miszerint azt ő is meg tudja csinálni (legyen szó műkorcsolyáról vagy stand-upról), férje úgy döntött, megleckézteti párját, és Kormos nevében jelentkezett a Mondom a magamét című műsorba.
Nőknél nem divat a humor
„Annyira nem törődtem ezzel az egésszel, hogy egy nappal később mentem el a tehetségkutatóra, mint amikor nekem meg kellett volna jelennem. Egyetlen célom volt, mégpedig az, hogy ne kerüljek a tévé képernyőjére, hogy ne tudják meg az ismerőseim, mert elég égőnek találtam” – mesélte a Velvetnek Kormos Anett. „Amikor viszont bekerültem az elődöntőbe, mindjárt vérszemet kaptam, és akkor már szerettem volna továbbjutni. Fogalmam sem volt, van-e nyeremény, vagy, hogy mi a nyeremény – úgy voltam vele, ha már lúd, akkor legyen kövér.”
Kormos végül második helyezést ért el a versenyen, ami egyből különböző lehetőségeket hozott magával. Mint mondta, tényleg nem volt ezzel semmi célja, éppen ezért szégyellte is magát egy kicsit, mikor kiderült, hogy a mezőnyből sokan hihetetlen elszántsággal próbálnak már évek óta egyről a kettőre jutni. „Biztos vagyok abban, hogy előnyt élveztem amiatt, hogy nő vagyok, de nem gondolom azt, hogy a humorérzékem alulmúlja a férfiakét. Hogy a rutinom alulmúlja, hogy az eszköztáram alapvetően más, mint a férfiaké, ez teljesen biztos. Nyilván nem űzhetek olyan humort, mert nem állna jól, és a közönség is elájulna. Nem káromkodhatok, nem mesélhetek hányós történeteket, mert ez női szájból nem hangzik jól.”
Az ország első női stand-uposa úgy véli, igenis van a nőknek is humorérzéke, csak nem divat, hogy humorosak legyenek. „Mi viszont szeretünk divatosak lenni. Félünk kikukucskálni az álarc mögül, amit ránk erőltet a környezetünk, és persze mi magunk is” – magyarázta, és elmesélte, hogy még mindig kap olyan leveleket, hogy miért akar beférkőzni a férfiak közé, miért nem megy inkább a bányába dolgozni, ha annyira akarja az egyenjogúságot. „Nem akarom. Egyszerűen azt érzem, hogy van humorom, és nem hiszem, hogy nekem ezt el kellene titkolnom, csak azért, mert nem férfi vagyok.”
Kormos szerint ez lehet az oka annak is, hogy olyan kevés női humorista van a világon: „Nálunk a jó pasi az, aki gazdag, okos, vicces. Mondják: olyat férfit válassz, aki két szeretkezés közben meg tud nevettetni. Ha ezt átültetnénk nőre, így hangozna: olyan nőt válassz, aki két szeretkezés közben meg tudja főzni a másnapi ebédet. Egy nőnél, hogy legyen humoros, nemhogy nem feltétel, de sokszor inkább hátrány. Ráadásul nem könnyű úgy humorosnak lenni, hogy közben a nőiességedet is megőrizd, hiszen a nőiesség és a humorosság között eleve feszül nálunk még valami ellentét. Még én is belefutok olyan helyzetekbe, hogy elsütök egy poént, és utána jövök rá, hogy ez túl sok volt, ezt tőlem nem akarják hallani.”
Sunáznák
Egységesen pozitív képet nem lehet kialakítani – vélekedett a humorista. Amikor kiderült, hogy képernyőre fog kerülni, tudta, hogy ezzel haragot vélt ki egyes emberekből. „Hogy ugyan sokkal több rajongóm is lesz, mint valaha, de sokkal több haragosom is, mint valaha volt. Csak meg kell nézni, milyen rajongói leveleket kapnak a férfiak: „Aranyos vagy”, „Cuki vagy”, - írják a nők. Nekem a férfiak, akik ugyanolyan értelemben rajonganak, mint a nők a fiúkért, azt írják: 'Sunáznám'. Mindemellett nagyon ritkán állítanak meg, inkább csak mutogatnak, hogy nézd, ez az a csaj a tévéből.”
Kormos Anett reagálása a sunázásra:
A humorista így reagált a sunázásra az egyik Facebookos bejegyzésében:
"Még valami. A férfiak egy része, azt írja: sunázna. Két gyerekem lett sunázásból, tehát ezt én már nem bóknak veszem, hanem fenyegetésnek. Mást tessék kitalálni!"
A rajongók mellett viszont ott van az ellentábor is. Kormos sokaknál kiverte a biztosítékot azzal, hogy ironikusan beszél az anyaságról, és többen úgy vélik, gúnyt űz saját gyerekeiből. A humorista viszont úgy véli, hogy a nők többsége hasonlóan gondolkodik, mint ő, mert belefáradtak már a színlelésbe. „Fontosak a szerepek, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, de nem kell talán eljátszanunk, hogy ezeknek mindig, minden körülmények között maradéktalanul meg tudunk felelni. Mert ez nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy a gyerek mindig okos, szép és szófogadó. A humornak nagyon fontos szerepe van abban, hogy felszabadítsa a gátlásokat” – magyarázta. Kiderült az is, hogy miként működik a poéngyártás: „Nem lehet csak a saját életedből meríteni, mert annyira senkinek nem vicces az élete, hogy abból folyamatosan poénok szülessenek. Nyilván vannak vicces szituációk, amiket, ha kiforgatsz, egy kicsit felnagyítod, vagy párhuzamokat keresel, akkor már mindjárt lesz belőle valami szellemes.”
Kormost egyébként a legtöbb kritika azért éri, mert nem mosolyog. Ő viszont nem gondolja azt, hogy röhögnie kell a saját poénjain. „Hazudnék, ha azt mondanám, a kezdetektől fogva tudatosan választottam az eszköztelenséget. Eleinte nagyon be voltam rezelve, tudtam, hogy ripacskodásra, vagy nagy arcjátékokra, gesztikulációra nem vagyok képes, arra koncentráltam, hogy el tudjam mondani, amit akarok. Most pedig már úgy gondolom, a fanyar humor ne legyen mosolygós-grimaszolós. És ez persze nem jelenti, hogy úgy érzem, már nincs mit csiszolni a tökéletes előadói készségeimen.”