Említette a VIVA Comet sajtótájékoztatóján, hogy a mai zenekarokból elsősorban a kitartás hiányzik a sikerhez. Milyen tanácsokkal látna el egy frissen alakult zenekart?
A mai világ más, mint amikor mi fiatalok voltunk, de sikert elérni, és azt tartóssá tenni minden időszakban nehéz. A fiamnak is készülőben van egy zenekara. Ha ő kérné a tanácsomat, akkor az a következő lenne: a Neoton Família erénye az volt, hogy Erdős Péter [az 1988 előtt monopolhelyzetben lévő állami Hungaroton sokat bírált popmenedzsere – a szerk.] megfogalmazta, kinek kell játszanunk. Innen kéne kezdeni a dolgot most is. Magunkban kell érezni azt, hogy kiket akarunk megszólítani.
Erdős Péter mit mondott, kiket kell megszólítania a Neotonnak?
Azokat, akik nem csövesek, akik nagyon szeretik a szüleiket, konszolidáltabb életet akarnak élni. Leírta, hogy milyenek. Ők nagyjából olyanok voltak, mint mi, így olyan volt, mintha magunkról énekeltünk volna. Azt hiszem, egy olyan országban, ahol nagyon fontos a nyelv – függetlenül attól, hogy sokan tanulnak angolul meg németül –, ott a slágereket magyarul szeretnék hallani az emberek. Ezért elsősorban magyarul kéne énekelni.
Ma milyen stílusban érdemes zenélni Magyarországon?
Nem annyira érdemes az amerikaiakat vagy a többieknek a majmolni. A modern pop- vagy rockzenének van most itt az ideje. Ha tehetném, legszívesebben visszakanyarodnék az ősfelálláshoz: ének, gitár, zongora szóljon a színpadon, és minél kevesebb szintetizátor, illetve elektronikus hangzás.
Ma már nem lehet megélni lemezeladásból, így a mostani zenekarok csak a fellépésekből tudják fenntartani magukat, így a színpadi fellépés egyre magasabb színvonalú.
Ez ránk is igaz volt. Nyugaton működik, hogy komputerről nagyon olcsón, de pénzért lehet dalokat letölteni. Ez nem olyan nagy ügy, és mindjárt megváltozna a helyzet, ha itthon is így lenne. Nem lehet megtenni se az előadókkal, se a szerzőkkel, hogy arra alapozzunk egy szakmát, hogy kalózként letölthetem innen-onnan a dolgokat. A másik, az élő koncert előtérbe került, bár annak idején ez fordítva volt. [Erdős] Péter azt mondta, a Neotonnal abból fogtok élni, amennyi lemezt eladtok. A koncert promóció. A Neoton tényleg az utolsó pillanatig a legolcsóbb – a legkevesebb gázsit kaptuk – zenekar volt, de éppen ezért a legjobban promotált koncertező. Nagyon sokan jöttek el, mert olcsók voltak a jegyek. Most fordítva van: a lemez a promóció. Ha megoldódik a letöltögetés kérdése, akkor olyan lemezt érdemes csinálni, amit öröm kézbe venni. De a legfontosabb, hogy magyarul énekeljünk a rajongóknak. Vissza kell kanyarodni az ősrockhoz. Én ebben látom a mai magyar sikert.
Mi hiányzott annak idején a Napoleon Boulevard-ból, ami a Neotonban megvolt?
Vincze Lilla egy nagyon nagy kaliberű előadó. A rajongójuk voltam és vagyok is. Ők a nyolcvanas évek legvégén alakultak, és egy picit sajnálom, de azt kell mondjam: kifutottak az időből. Pont akkor volt egy váltás a magyar popzenében, de nem hiszem, hogy kevesebbet ért volna a munkásságuk. Más korban éltek, mint mi. Náluk talán nagyobb volt a személyi ellentét, mint nálunk. Ez volt a hátrányuk.
Mi tartotta egyben annyi éven keresztül a Neoton Famíliát?
Az életmű. Nálunk is voltak nagyon komoly ellentétek. Tavaly írtam is egy könyvet Napraforgó címmel, amelyben elmeséltem ezeket a történeteket a saját szemszögemből. Akárhányszor elváltunk, veszekedtünk, ott volt az életmű, amit nem lehetett semmibe venni, és mindig volt valaki, aki azt mondta, hogy magunk és Péter miatt se hagyjuk ezt a porba hullni. A mostani díj valójában a VIVA tévé dicsősége, hiszen ők nyúltak utánunk. Nekünk merték adni a Magyar Könnyűzenéért nevű díjat.
Miért merészség a Neotont díjazni?
Minket a sajtó és a hivatalos szervek nem szerettek. Mivel Erdős Péter volt a menedzserünk, nagyon sok mindenki nem fogadta el a zenekart, de ez már egy másik történet. Ezért nem lehet reklamálni. Mi megkaptuk Péter zsenialitását, neki köszönhetően jöttünk létre.