A zenész nem szereti SP-t, mert hamisan énekel. A fiatalokat pedig azért sajnálja, mert nincsenek, nem voltak meséik, és a hamis hang is utat talál hozzájuk. Dopeman szerint mindenki a világvégét várja, de ő azt reméli, a lánya túléli.

Stohl András balesete után a bulvárlapok állandóan a te véleményedre voltak kíváncsiak. Mikor untad meg ezt a történetet?

Nem tudom, de nem is akarok ezzel kapcsolatban megszólalni. Nem nagyon izgat. Nem értem, mit akarnak rajtam keresztül Stohltól. Én Stohl életében a legtávolabbi pont vagyok, ami létezhet. Semmilyen ügye, semmilyen elterelése nem származott a velem való történetéből. Gondolom, a könyvem kapcsán vettek pont engem elő, ami egy szerencsétlen történet. Abban a könyvben elmondtam csomó mindent, ami számomra fontos volt. Kellett valami botrányosat írni, hogy menjen a könyv. Akkor úgy gondoltam, ő egy vagány figura, akinek az életében benne van a mulatás meg a többi, és hogy őt ez nem zavarja. Hiszen mulatoztunk. Ha az ember elolvassa egy akármilyen rockernek vagy színésznek az életrajzi könyvét, rájön, csak arra szól, hol mennyi LSD-t és másfajta anyagot vett magához.

Hogyan lett a könyvből rendőrségi ügy?

Leírtam egy rövid történetet, és feljelentett egy újságíró. Ismeretlen tettes ellen indított eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda. Nekik nem mondtam senkiről semmit. Számtalan cetli volt a könyvömön a droggal kapcsolatban. Stohlnak miattam sosem volt rendőrségi ügye, mert én rendőrséggel nem beszélgetek. Ez alap. – [Közben Dopeman öccse, Pityinger Péter megjegyezi, hogy nincs is miről beszélgetnie a rendőrökkel.] – Hagyjuk már ezt itt. Mossuk magunkat állandóan. Nem akarom kimosni magam, nem vagyok egy hú, de konvencionális figurája a társadalomnak. Elfogadom, ahova sorolnak. Semmi gondom ezzel.

Ha újraírhatnád a könyvet, mire figyelnél oda?

Nem írnék bele senkit. Köcsög világ van, maradjunk ennyiben. Hipokrita, képmutató műmájer világot élünk. Mindenki ítélkezik mindenki felett, közben mindenki bólogat mindenhez, ami történik, és azzal nyugtatja a lelkiismeretét, hogy másokat köpköd. Ez nem az én világom.

Dopeman

Miért, milyen a te világod?

Nem okoz gondot, hogy bárkinek a szemébe mondjam a véleményemet. Itt van ez az SP gyerek, mikor bent voltam, kint volt, mikor kint voltam, bent volt.

Miért jutott ez most az eszedbe? Nem szeretitek egymást?

Nem szeretem, amit csinál.

Mi a bajod vele?

Szar. Hamisan énekel. A fürdőszobai éneklés legalja alatt énekel szar számokat. Mikor ilyen zenei öröksége van a huszonegyedik századnak. Nem rólam kell beszélni, mert amikor azt mondom, én tudok zenélni, és jó zenét csinálok, akkor huszonhat álentellektüel meg mindenféle fasz fel fog háborodni, hogy szar, amit én csinálok. Nem probléma.

Ha SP-t degradálod, akkor tízezer tinédzser fog felháborodni.

Szopjon le a tízezer tinédzser. Tíz éve még jó volt a zene, nem volt hamis. Én a szakmáról beszélek. Engem nem zavar semmilyen műfaj, nem zavar, ha valaki valamit csinál, csak az, ha rosszul csinálják. Ráadásul szarért díjazunk embereket. Gyerekként is ismertem már sok mindenkit, persze lázadtam a szüleim ellen, hallgattam a rapet is, de akkor is, ismerem a gyökereket. Végső soron zenész vagyok. Amikor csinálok egy zenét, abban benne van az összes hagyomány: Bachtól kezdve Mozarton át Duke Ellingtonon keresztül, benne van mindenféle hagyomány, hogy hogyan kell zenét csinálni. Mindegy, hogy te house-t csinálsz vagy heavy metalt, vagy technót, akkor is vannak bizonyos dolgok, amik nem működnek: például, ha hamis a hang, az nem jó.  Ha a hamis hang tetszik a tizenéveseknek, akkor atombombát is le lehet dobni. Mit számít? Ha a hamis hang utat talál az emberekhez, akkor mit kérdezünk meg egymástól? Ne háborodjon fel senki, hogyha hazudnak a politikusok. Megesszük a hazugságot.

Szerinted ki énekel tisztán a fiatal előadók közül?

Senki. Mező Misi, de ő már öreg. A mostani fiataloknak nincsen egyéniségük. Nem vagyok egy öreg csávó, fogom magam, kimegyek az erdőbe, lefutok hét és fél kilométert, a magyar ökölvívó válogatottból a legjobbakkal bokszolok, mit tudom én, hány menetet. Melyik fiatal tudja ezt utánam csinálni? Nem oktalanul beszélek, a zenében is odamegyek, megcsinálom, amit kell. Nem ez a lényeg. Hanem: mi van ezeknek a fiataloknak? Eszik a Mc Donald'sot meg beöltöznek nőnek? Meg felrakják magukat kurvának a nem-tudom-én-milyen portálra? Mit számítanak? Hallod, nem kaptak még illúziókat sem. Meséik sincsenek. Nekem voltak illúzióim. A nyolcba nőttem fel, a kocsisort néztem végig, Egy modernkori San Francisco utcáiban. Nekem volt mesém, volt családom. A világ igazságtalan, ezt mindenki tudja. De nem kell elfogadnom.

Nem a fiatalok tehetnek arról, hogy ilyen világot kaptak. A szüleik annál inkább okolhatóak.

Nem ők tehetnek róla, de menjenek azok is a picsába. A nőmnek a harmincharmadik születésnapjára, Benedek Elektől a Világszép Nádszálkisasszonyt vettem meg. Díszborításban. Azt mondtam neki: ezek voltak az én meséim, ezt olvasd a lányomnak. Nem akarom bántani a fiatalokat. Nekem nincs bajom a csibészkedéssel. De mit tudnak ezek a csibészségről? Mindegyik játssza a gengsztert, az összes ilyen kis köcsög. Futkosnak az utcán, minket utánoznak. De ha engem elvisznek, nem beszélek a rendőrökkel. Ezek meg szurkálnak, szerepelnek, meg játsszák az eszüket, beszívnak. Ha valamelyiket elkapják, azonnal feldob mindenkit a rendőrségen. Miről beszélünk? Tesó, ez nem generáció. Várják a világvégét. Én is azt várom. Remélem, a lányom túléli.