Egy ismeretlen nővel voltál az X-Faktor felvételén - mindössze ennyi információval szolgált rólad a Reflektor magazin hétfői adása. Téged ennyire ritkán látnak csajjal, hogy már egy ilyen dologgal is bekerülsz a hírekbe, vagy most valóban egy komolyabb dologról van szó?
Ezen röhögök. Az a kedvencem, hogy most mindenki nekiállt nyomozni. Nyomoznak! És ez annyira mélyen megtisztelő. Azt is beazonosították, hogy ugyanezzel a lánnyal voltam a Nobu megnyitón is. És hát köztudott, hogy ha két helyre is ugyanazzal a lánnyal mégy, akkor ott már biztosan van valami. Az igazság viszont az, hogy tele vagyok barátokkal, és az ominózus lány is közülük való. Ráadásul eredetileg úgy volt, hogy négyen megyünk, aztán az utolsó pillanatban ketten is visszamondták.
Hosszú ideje nem hallani arról, hogy komoly kapcsolatod lenne. Úgy gondolom, ez lehet az ember saját döntése is, de nálad ez elhatározás kérdése, vagy vágysz családra, csak valami miatt nem jön össze? Esetleg meg sem mondanád, ha lenne valakid.
Nyilván, aki évek óta egyedül él, az nem is akar komoly kapcsolatot. De ez szerintem nem elhatározás kérdése. Nem hiszem, hogy valaki eleve úgy dönt, hogy szingli lesz. Az ember többnyire a saját viselkedéséből veszi észre végül, hogy mit döntött. A filmekben persze az van, hogy az emberek leülnek reggel és eldöntik, hogy fognak élni, de a többség nem ilyen. Általában az amerikai filmekből veszik a kliséket, amiket közölnek másokkal, hogy ők ezt szeretnék: családot, gyereket, kocsit, lovat, gazdagságot – ezeket szoktuk akarni, aztán, amikor nem ez van, nem gondoljuk azt, hogy ezt mi irányítottuk így.
Beszéljünk most rólad.
Két eset lehetséges: vagy tényleg nincs évek óta senkim, vagy egyszerűen csak nem gondolom, hogy annak a marháskodásnak, amit a szakmámnak hívnak, részese kell, hogy legyen bárki. Az ember mások kezébe teszi a magánéletét, de ha az sincs neki, akkor mi marad? Ha közszereplővel járnék, nyilván két okból is kiadja az ember: egyrészt, mert hecc, másrészt, mert úgyis ez a szakmája. A civil lányok viszont haragudni szoktak rám, ha kiadom őket a médiának, és ezzel kiteszem őket annak, hogy mindenfélét írnak róla. Ha civillel lennék, nem adnám ki.
Mindig mondod, hogy a csajok a szép pasikra buknak, magadat pedig nem tartod annak. Hogy szoktál csajozni ennek tudatában?
Ha egy levelet tudnék küldeni a múltba, annyit írnék egykori gimnazista önmagamnak, hogy vállig érő hajat és bajuszt ne. Akkor valószínűleg nem úsznám meg az első 21 évemet szűzen. Az emberek többsége, ha nem úgy néz ki, mint valamilyen görög szobor, akkor utána erre még nagyon bután rá is játszik, és rendszeresen elcsúnyítják magukat, ahogyan én is csináltam. Sok olyan ismerősöm van, aki nem egy különösebben feltűnő szép ember, akár fiú, akár lány, de menet közben még kellemetlen alkat is lesz belőle. Annyira nem hisz magában, annyira megelőlegezi a bukásokat, hogy rögtön lekurvaanyázza a vele szembejövő első ellenkező neműt. És persze nem is jönnek össze, mert úgy azért ritkán. Nem elég, hogy nem dekoratív, de mindemellett azt várja el, hogy még szeressék is a kellemetlen természetét. Na, az nem szokott menni.
Egyébként mindenképp igazságtalan az ember. Én is hamarabb kezdek ki egy általam szépnek tartott emberrel, másrészt nem feltétlen azt látom szépnek, ami a lapokban van. Már tudom, mire megyek, mind külsőleg, mind belsőleg, és azt is tudom, hogy abból melyik százalék szokott engem boldogtalanná tenni. Nagyon bírom a belül bizonytalan, tulajdonképpen félkész, az életben a helyét kereső lányokat, akiket lehet terelgetni. Aztán egy ideig elvagyunk, majd a végén közlik, hogy mindent megtanultak, és elmennek. Engem mindig lecserélnek valami kőművesre, hogy ő meg azt tanítja. Erre mondta a pszichiáter ismerősöm, hogy följebb kell lőni, és akkor nem hagyják ott az embert. Jó, de az meg akkora macera.
Komolyan tudnak téged venni a csajok? Egyáltalán: tudsz komoly lenni, ha arról van szó?
Komolyan is vesznek, meg nem is. Ha hülyeségeket beszélek, érteni kell, hogy hülyeségeket beszélek, de komolyan vesznek akkor, amikor kell. Annál nagyobb gond ne legyen, minthogy szórakoztató pasas vagyok. Ha valamin röhög a lány, az nem baj.
Csináltál már nagy marhaságot nő miatt?
Az ember ilyenkor csak marhaságot csinál. Egyszer udvaroltam Debrecenbe, heti háromszor jártam le, volt, hogy csak ebédre. És megtörtént már, hogy SMS-ben szakítottam valakivel a Heti Hetes alatt. Nem túl látványos, de jópofa. Verebes István odasúgta, hogy: „Szakítasz épp?” Mondtam neki, igen. Rám nézett, de tényleg úgy, mint akinek bevizelt a kutyája, és azt mondta halkan: „Hülyék.” De olyan nagyon lágyan. És akkor megértettem, hogy minden kornak megvannak a maga problémái, amik mindig hülyeségnek tűnnek valamivel később.
Sírtál már nő miatt?
Igen. Volt olyan, aki egy teljes szerszámosládával érkezett a kapcsolatba, és tudta is kezelni, de az volt a mániája, hogy én is segítsek. Egyszer a kezemre basztam miatta a kalapácsával. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy sírtam nő miatt, de akkor hosszan.
De voltál annyira szerelmes, hogy padlóra kerültél a szakítás után?
Szakítás után mindig, mindenki padlóra kerül. Az emberek eljátsszák a macsót, meg jópofákat próbálnak mondani, ha szóba kerül ez a téma, ami persze nem jó dolog. De nyilván jobb, ha én dobom ki a csajt, minthogy ő engem. A kedvenc formációm egyébként az, amikor engem dobnak ki egy fiatalabbért, de azt is fel tudom dolgozni. Mindent fel tudok dolgozni. Ha az embernek a szakmája, hogy gondolkozzon, akkor minden bizonnyal ezt is képes megoldani.
Mit jelent számodra egy párkapcsolatban az a kifejezés, hogy hűség? Elvárod a másik féltől, illetve meg tudod adni?
Nekem az a megfigyelésem, hogy ilyen elvont dolgokat eleve elvárni hülyeség, tévútra viszi az embert. Ezeket le kell gyártani. Le kell gyártani magunkban is, meg a másikban is. Senki nem akarja átbaszni a másikat, senki nem akar félrekúrni, csak amikor úgy érzi, hogy muszáj. És sokszor érzik úgy az emberek, hogy muszáj, de van ennek egy algoritmusa. Ha valaki jól érzi magát a másikkal, ha valaki úgy érzi, hogy a helyén van, ez nem következik be, mert van az az állapot, hogy nem jut az eszébe. Persze, nagyon nehéz ezt elkapni, olyan ez, mint a pályára állási sebesség a műholdaknál. Ha kicsit nagyobb a sebesség, akkor elpattan a faszba, ha picit kisebb, akkor visszapattan a légkör határáról, és elég, mint a szar. Szóval, szerintem van hűség, csak az egy nagyon vékony szelete a dolgoknak. Az a társasjáték lényege, hogy magamban is össze kell gyártani, meg a másikban is. A másiknak az állapotáért is dolgoznom kell, és a sajátomért is. És hagyni, hogy a másik segítsen. Amint az egyik passzív és kiszállt, akkor jön az egymásra mutogatás.
Egyik barátom mondta a gyerekének egy szállodában, hogy ne vidd be a szendvicset a medencébe. Kérdezte a gyerek, hogy jó, de miért. Mert ott elkezdenek ordítani, mindenki beteg meg öreg, én meg ideges vagyok, és ha elkezdenek a fiamra ordítani, én a hajánál fogva fogom kihúzni a medencéből és kibaszom az ötcentis vastag üvegen – volt a válasz. Ezen gondolkodtam, hogy ez mekkora bölcsesség. Az emberek nagy része elrontja a kapcsolatát két jól irányzott mondattal, meg félévnyi oda nem figyeléssel, és utána keresi a bűnöst. Pedig már bevitte a szendvicset a termálmedencébe, csak azon vitatkozunk, hogy ki szólt be miatta. De az már nem mindegy?
Szokott érdekelni, hogy ki miért fekszik le veled? Hogy azért, mert te vagy A Celeb, vagy mert vicces vagy, vagy, hogy végre fogd be a szád?
Igazából ez nem akkora probléma, vagy én nem érzem annak. Mindig mindenki azt akarja, hogy ő állati fontos legyen a másiknak, de a másik ne legyen neki annyira. Lásd: én szakíthatok, te meg nem. Fiúk és lányok ugyanígy erőlködnek, mint megannyi ego-védelmi szakember. Én jól vagyok magammal, bármi tudok lenni. Ha valaki csak „azért”, akkor azért. Egyébként meg nagyon hamar elunnak engem azok, akik a tévével szeretnének kefélni – nagyon nem vagyok olyan. Depresszióra hajlamos, idegesítő ember vagyok, állandóan kioktatok mindenkit, embertelenül eltolódva a verbalitás felé. Az emberek zöme nem verbális elsősorban, én meg az érintés helyett is beszélek. Ezer okból nem vagyok alkalmas arra, hogy lobogtatható celeb legyek, de ha valaki benézi, akkor dugunk és kész. Rengeteg így megismert barátom van.