"Nem vagyok én rosszban senkivel, de hadd legyen már véleményem"

Egy évig nem vállaltál új szerepet, hogy a kislányod mellett lehess, az élettársad se dolgozik?

Nem, ő is otthon van, most fél éves a gyerek még nem ment vissza. Én pedig - ugyan nem vállaltam új darabokat, de még így is - húszat játszom egy hónapban, és nem csak az anyaszínházamban, hanem máshol is vendégszerepelek.

És ha bejön egy filmfőszerep?

Akkor valószínűleg igent mondok rá. Mivel az adót is be kell fizetni, és az is az én feladatom. De nem panaszkodom, mert jól érzem magam, egyébként is kicsit elgondolkodóban vagyok, hogy merre tovább, mit csináljak, milyen emberekkel, milyen színdarabokban.

Elég volt? A Színművészeti elvégzése óta a Katonánál vagy.

Vajon működik ez így, hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozok? Most operát énekeltem, meg kiruccantam a Rain Man-be, különböző személyiségekkel találkoztam... és mindig picsogni kell valamiért, most azért picsogok, hogy hogyan tovább. Mindig ugyanazzal a négy-öt rendezővel, ugyanazon az egy helyen egyfelől nagyon jó és biztonságos, másfelől a repertoárrendszer hosszútávon nem feltétlen elégíti ki az ember vágyait.

Pont most, mikor megállapodtál, gyereked született, most vágysz kalandokra?

Tudom, ilyenkor kéne leginkább hátradőlni és azt gondolni, hogy minden oké, de pont most nem szabad ellustulni. Együtt vagyok a családdal egy évig, van időm kitalálni, hogyan tovább, ez jó.

Mi a baj a repertoárrendszerrel?

Tulajdonképpen semmi. Védik, és ez fontos is, hiszen a világon kevés helyen játszanak minden nap más előadást és ez unikális. Ettől függetlenül egy színészt nem feltétlenül tesz boldoggá. Ezzel arra célzok, hogy a Katona egy prózai színház, ami nem jelenti feltétlenül, hogy én musicalekben akarok riszálni, de valami izgalmas szerepben szívesen kísérletezik az ember. Ilyen volt számomra a Varázsfuvola. Most Pély Barnával és Zsédával lépünk fel egy koncerten, és ez is újdonság, mert soha életemben nem énekeltem még nyolc hegedűvel Metallica számot. Persze az se lenne baj, ha a filmmel is lehetne számolni, mint kihívással.

Oké, mi a baj a filmmel?

Manapság egy „mainstream” színésszel, mint én - aki nem alternatív vonalon mozog -, már pont azért nem dolgoznának, mert túl sokan ismernek, mert nálunk ez így divat. Lassan ciki, ha sokat forgattál. Külföldön, ha jó filmekben játszanak a színészek egyre több szerepet kapnak, nálunk ez fordítva történik. Az, hogy híres vagy, két dolgot jelent. Vagy tré közönségfilmeket, vagy nem forgatsz, mert túl híres vagy. Egyszerűen a magyar filmezés nem arról híres, hogy okosan használná a színészeit. Jó is lenne, ha valaki úgy lehetne itt sztár, hogy közben jó filmeket csinál.

Hogyan celebesednek el a sztárok?

A kereskedelmi tévéből ismernek meg az emberek, csak így leszel valaki, nem azért, amit csinálsz, hanem abból, hogy elmész bájologni a hülye műsorokba, meg megjelensz ott, ahol az újságírók, tisztelet a kivételnek. Nálunk nincs olyan, hogy filmsztár, vagy ha van, akkor az olyan filmekben játszott, hogy inkább szégyelli magát érte, mintsem büszke lenne rá. Az a baj, hogy nagyon gyorsan elmegy az idő. Nincs nekem húsz évem arra, hogy a magyar filmipar kitalálja magát. Nincsen törzse a magyar filmnek. Valami egészséges közép hiányzik, kábé, mint a franciáknál. A Kaméleont is csak azért vállaltam el, mert nagyon tetszett a forgatókönyv, de elégedetlen vagyok azzal, amilyen lett, de sokan szeretik, mert ahhoz képest. Mindig ez van Magyarországon, ez a műfaji besorolása a magyar közönségfilmnek, hogy ahhoz képest...

Ahhoz képest mi jön most?

Telik-múlik az idő és egyre inkább zavar ez, mert veszik el tőlünk, aztán az embernek gyereke születik, szeretne tovább lépni, de nem tud, mert a politika állandóan beleugat, mert aki a segget nyalja, az kapja a pénzt, nem lehetsz te itt rosszban senkivel, és ez engem nagyon zavar.

Ha rosszban vagy mindenkivel az segít?

Nem vagyok én rosszban senkivel, de hadd legyen már véleményem.

Gyakran keresnek meg a közönségfilmek rendezői?

Egyszer-kétszer előfordult, de amúgy nem nagyon. Merek akkor is nemet mondani, ha megsértődnek.

Mi alapján döntesz?

Jó könyv, meg hogy van-e benne kihívás.

Vannak jó forgatókönyvek Magyarországon?

Nem nagyon. Szerzői filmek vannak, hiszen például Mundruczó, vagy Pálfi írja őket saját magának. A magyar művészfilm az egyetlen dolog, ami viszi a hírnevünket. Cannes-ban a fiatal generáció megítélése nagyon jó, de ettől a magyar színész még nem forgat. Mert ők meg nem olyan színészeket foglalkoztatnak, akiket ismer más is, ide megint túl híres vagy. Az ő sikereiktől a szívem büszke, de szakmailag ettől nem leszek kielégült. Két szék közé esik a mostani generáció, az előttem lévő talán már nem, a mögöttem jövő az meg még jobban. Az ember azért kapart, mint a hülye, hogy a szerepei által megismerjék és amikor ez megtörténik, akkor meg néz ki a fejéből, mert azt mondják rá, hogy vele már nem lehet sajnos, hiszen a fél ország ismeri. Szerintem, bassza meg, ez nonszensz. És múlik az idő, a zsánerklubból kijöttünk, azt' húzhatunk a vérbe. A fél szakmai életed elment úgy, hogy hümmögtek körülötted, hogy az MMK-val mi legyen, meg ki kapja a pénzt, meg kit szeret éppen az aktuális kultúrpolitika.

Kicsi az ország, sok a színész, kevés a film.

Igen, negyven millió ember felett már van értelme, mert tudsz pénzt csinálni belőle.

De most akkor meg is magyaráztuk az egészet.

Igen, de nekem ezzel valamit kezdenem kell, és csinálnom kéne valami mást, már nyolc éve is tehetetlennek érzem magam, amikor a Mediawave díj után három évig nem forgattam egy kockát se. Azt gondoltam, hogy most jöttem ki a főiskoláról, hát minek kell nekem ennyit várni, és ahhoz képest nekem elindult a filmes karrierem, tehát befoghatom. De nagyon dühít, hogy ebben az országban nem lehet ötvözni az ismertséget a minőséggel.

Jó sötéten látod a dolgokat...

Egyébként boldog és kiegyensúlyozott ember vagyok, keresek olyan dolgokat, amivel még nem foglalkoztam.

És a nagy családról szőtt álmaid?

Még abból is lehet valami.