horoszkóp

Gesztesi Károly lefaragja a zsírokat, felteszi az izmokat

2011.04.06. 11:00
Negyvennyolcadik születésnapjára még egyszer össze akarja szedni magát a színész, aki jelenleg facér, és az idén inkább csak a gyermekeinek él. Filmek nem lesznek, a nagyszínpados drámákat pedig mind hazugnak tartja.

Gesztesi Károly pálinka arca lett, ennek örömére a sajtó is meghívták, kóstolja meg a 895 Hunniumot és az elhanyagolhatatlan magyaros hozzávalókat. Mennyiben főzted te ezt a pörköltet, amit itt kínálnak?

Semennyire, hiszen reggel öt óta főzik. Amúgy is én inkább kertben szeretek főzni, sülteket. De igen ritkán főzök, hiszen annyi jó étterem van ma már, nem egyszerűbb rendelni valamit, mondjuk, a Vapianóból, mint megfőzni? Vagy egy kemencés csülköt ki tud megcsinálni, hiszen három napig pácolják, tizenkét órát sütik...

Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen hevesen érdeklődik utánad a sajtó?

Biztos, hogy nem én kreálom a velem kapcsolatos médiakampányt, úgyis kiszagolják, amit akarnak, hosszútávon tehát felesleges lenne eltitkolni a magánéletemet is akár. A bulvár egy szükséges rossz. Ők jót tesznek nekünk, mi nekik. Ti ebből éltek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem használ, ha az ember mindenfélével bent van. Igyekszem szűrni, csak akkor szerepelni, amikor tényleg van értelme.

Sikerül?

Ha hozzá kell valami értelmes témához szólni, például, hogy miért szeretek együtt lenni a volt szerelmeimmel. Arra szívesen válaszolok, hiszen gyerekeim anyját miért tagadnám meg? De bármiről, ami a világban történik, szívesen beszélek.

Ez a mostani pálinkakóstolós nagy zabálás fiúbuliként lett aposztrofálva a sajtó képviselőinek. Zongoráztál Kökény Attilával, Kálloy-Molnár Pétert is láttam pörköltet majszolni.. A való világban szoktak tőled tanácsokat kérni az igazi barátaid?

Nem. Vagyis, de. Akkor fordult elő, mikor az utolsó válásom után (Liptai Claudiától - a szerk.) majd' egy évig nagyon padlón voltam, és utána hirtelen jól lettem, akkor kérdezték, hogy hogyan sikerült kilábalnom. Sok fórumon látták, hogy nem voltam túl jól, az újjászületésem szembetűnő volt, tudták, hogy ez magától nem jön rendbe.

Végül hogyan sikerült?

Úgy, hogy elköltöztem egy szállodába, ott laktam fél évig, és jött egy reggel, amikor már nem nyomott agyon a plafon, jó volt ránézni a Dunára.

Akkor igaz a közhely, hogy az idő mindent megold?

Igen, igaz, akkor teljesen magamba fordultam. Az emberek mindig keresnek valamit, amit megoldásnak hisznek: ivás, nőzés, olvasás, elvonulás. Én mindent kipróbáltam, elmentem külföldre, az ország összes wellness szállodáját bejártam, fél évig szállodában laktam, de amikor hazajöttem, mindig ott volt az a szar, hurcoltam magammal. Egyik reggel aztán lementem és reggeliztem, ezen mindenki nagyon meglepődött, addig nem láttak reggelin.

És most?

Rengeteget edzek, tíz éve van saját edzőm, akit még akkor ismertem meg, amikor a Getnót forgattuk. Barátok lettünk, egyik gyerekem keresztapja. Áprilisban leszek 48 éves, azt mondtam, most még egyszer összeszedem magam, lefaragjuk a zsírokat és feltesszük az izmokat.

Bokszolsz?

Általában súlyokkal dolgozom és futok.

Fogsz még házasodni?

Fogok. Nem tudom, bármi előfordulhat.

Ezek szerint szeretsz szerelmesnek lenni.

Nagyon szeretek, de most facér vagyok. Szerelmes amúgy sem vagyok sűrűn. Voltak jó és rossz kapcsolataim az elmúlt időben, mind lezártam, mert más dolgok töltik most ki az életem. A sportolás, vagy az, hogy rengeteget vagyok a gyerekeimmel. Kitaláltam nekik egy csomó mindent, vízilabdától a fociig. Rengeteg dolgot elhanyagoltam eddig, most ezeket szeretném bepótolni, ez az év erről szól.

Film?

Nem lesz a nyáron, mert úgy áll a filmszakma, hogy nincs. Azok se kapnak pénzt, akikkel szeretek dolgozni, de amint hallom, más se igen kap.

Színház?

A József Attilában játszom, a Centrálból és a Madáchból eljöttem, utóbbi egyszerűen nem az én világom volt. A József és a színes szélesvásznú álomkabát Fáraóját még szerettem, de amikor elkezdtük próbálni az Arthurt, az már nagyon nem volt az én esetem. Már képtelen vagyok arra, hogy ennyit ugráljak, mint ezek a huszonéves srácok. Mindkét térdem tele van szalagszakadással, műanyaggal a sok sport, meg kaszkadőrbalesettől. Már eleve nem is tudok térdelni. Pitinek éreztem, hogy ott van negyven energiától kicsattanó ember, én meg csak saját magam tudom hozni, ami persze remélhetően elég a közönségnek. De úgy éreztem, hogy a rendező sincs velem nagyon megelégedve, így eldöntöttem, hogy hagyjuk ezt abba, és Szirtes is úgy vélte, hogy ez nem olyan rossz ötlet.

Műsort vezetnél?

Volt róla szó annak idején, hogy vezessük a Mokkát Claudiával, de az már tényleg családi vállalkozás lett volna, nem akartam. Attól függ, milyet. Volt kezdeményezés, talkshow jellegű műsorra, de egyik sem tetszett. Ha ilyesmibe fognék, annak átütőnek kell lennie. Hinnem kell benne, már húsz éve mennek így a dolgaim, és beválik.

Átütő, mint a Jóban Rosszban? Már nem nézi le a szakma ezeket a szappanoperákat?

Már elfogadott, sőt előfordul, hogy igen neves művészek telefonálnak a producernek szerepért kortól, nemtől függetlenül.

A gyártási módszerre sem panaszkodnak?

A mi sorozatunk rendkívül tiszteletben tartja, ha valakinek színházi elfoglaltsága van. Szerintem még túlságosan is. Nem kéne ezt ennyire elfogadni, hiszen a színész olykor sokszorosát keresi meg a sorozattal, és a próbáik miatt hátráltatják az én, meg a többiek munkáját, akik viszont pont ezért mondanak esetleg nemet egy színházi felkérésre. Nyilván lesz ennek egy határa, hiszen nem lehet az, hogy valaki játszik öt darabban, és csak éjszaka tudunk vele dolgozni, mert kikérem magamnak én is, meg a többi kolléga is.

Milyen színházat tudnál elképzelni magadnak?

Soós Peti (Tűzvonalban) rendez a Jóban Rosszban-ban is, és beszéltük, milyen jó lenne összeállítani a jó csapattal valamit, valahol. Mindegy, hogy hol. A jó csapat nekem Stohl, Szabó Győző, én. Csak egyet szeretnénk csinálni, egy jót.

Van jövője ennek a színházi életnek?

Mindig volt, óriási sikerrel játsszák a darabokat, hiába olyan drágák a jegyek, elmennek rá az emberek. Kivívtam sok ember ellenszenvét azzal, hogy elmondtam, nem hiszek abban, hogy nagyszínpadon komoly drámákat lehet játszani. Nagy vígjátékokat, nagy zenés darabokat kell.

Közönségdarabokat?

Igen, de nem azért, mert nem mennek be rá a nézők, hanem azért, mert hazug a színpad. Manapság, amikor megannyi, teszem azt, a gyerekét tartó, síró nőt látunk, ezt a színpadon középhangon, jól artikulálva úgy kell előadni, hogy a hátsó sorokban is hallják. Tök kamu, ezért nem megyek be ilyenre színházba. A Soós Petiékkel stúdiódarabot képzelünk el, ahol közel van a közönség, és két méterről meg lehet ijedni attól, milyen hitelesek vagyunk. Abban nem hiszek, hogy komoly drámai darabot hitelesen elő lehet adni egy nagyszínházban.