Most, hogy harmincéves lettél, hogy látod, az lettél, ami lenni akartál?
Gyerekkoromban autóversenyző és motorversenyző szerettem volna lenni, ez nem igazán jött össze, hiszen modell vagyok. Azt gondolom, hogy büszke vagyok arra, amit elértem, főleg, mert debreceni lány vagyok egy főváros központú országban. Sok tervem és vágyam, célom van, de még nagyon sok időm van arra, hogy megvalósítsam azokat. Az első harminc év volt az első etap, ami nagyon intenzív volt. Sokféle élethelyzetben voltam, ez nem feltétlenül jelenti, hogy csak jóban. Annyit éltem az elmúlt harminc évben, amit más egy egész élet alatt, ami szuper dolog. Nyilván köszönhetem ezt a modellszakmának is. A következő harmincban nyugodtabb életre vágyom. Kicsit médiamentes, szerényebb, letisztultabb, bensőségesebb időszakot szeretnék.
Mire vágysz leginkább?
Nagyon sok helyen, sokféle helyzetben voltam, egyre vágyom most: szeretnék egyedül lenni a saját gondolataimmal, kicsit befelé figyelni. Hogy ki vagyok én, mit akarok, mik a terveim, mik a céljaim, milyen úton akarok most továbbmenni. Ez lehet, hogy a harmincassal jön, nem tudom. Az ember gondolkodik olyanban, hogy család, de nem akarok a média szeme láttára megöregedni, egyszerűbb életre vágyom. Kicsit felszínes az életem kívülről nézve, fotózások, rendezvények, interjúk, mindenféle emberekkel mosolygok, nagyon vágynék egy teljesen más, nyugodt, értékekkel teli életre, ami távol van mindentől.
Hogyan tudsz 'befelé figyelni', ahogy említetted?
A hétköznapokban elvonulok, ha hazamegyek, sosem hallgatok rádiót, sosem nézek tévét, nem hallgatok zenét. Nagyon szeretek csendben lenni. A csendben előjössz te, a gondolataid, a félelmeid, vágyaid, a belső hangod tud érvényesülni. A cigarettázás, a moziba járás, folyamatos bulizás, folyamatos barátokkal való lógás, a tévézés szerintem elvonja az ember figyelmét, arra, hogy magadra figyelj.
Azt nyilatkoztad, hogy tengerpart mellett szeretnél családot alapítani. Ezt hogyan képzeled el és miért pont ott?
Nagyon szeretnék gyereket. Úgy szeretnék gyereket nevelni, hogy az én gyerekem ne egy ilyen mekiben zabáló, kétévesen mobiltelefont nyomkodó, playstationöző kozmopolita gyerek legyen, hanem igazi természet gyereke. Papírsárkányozzon például. Szerintem a mai gyerekek már azt sem tudják, mi az, hogy pickázni. Ilyen szempontból konzervatív és hagyományőrző vagyok, persze haladok a korral. Szeretném, hogy amikor a gyerek még kicsi, akkor lelkileg erős legyen, tengerpartra, hegyközelbe vinném, ahol még nincs annyira felpörögve az élet, nincsenek az emberek megsérülve lelkileg. Ha egy ilyen környezetbe nőne fel körülbeül 6 éves koráig, akkor erős lenne később, erre szüksége is lesz.
Most, hogy a nyugalomról beszélsz, egyáltalán nem úgy tűnsz, mint aki bulizik. Eljársz partykra?
Itthon nem szeretek partizni, nem tudom magam úgy elengedni, mert elvárások vannak. Nem mindegy, hogyan érkezel meg, hogy nézel ki, úgy kell kinézni mindig, mintha most jöttél volna le a címlapról. Ha picit rosszabb kedved van, akkor azonnal beléd kötnek. Külföldön szeretek bulizni, mert ott egy szürke turista vagyok, azt imádom. Jólesik, ha odajönnek az emberek, általában pozitívak a megközelítések. Ha elmegyek bulizni, érzem azt az energiát, hogy mindenki engem néz. Jólesik, ha odajönnek egy fotót, aláírást kérni. De nem tudom magam úgy elengedni, hogy egypercenként odajönnek fotót kérni, és mindig feltesznek egy kérdést. Aztán be is bátorodnak, ha isznak. Ez nekem terhes.
Akadt durva eseted egy bátor rajongóval?
Egyszer egy azonos nemű vonzalmakat tápláló lány volt, hogy így mondjam, akivel gondom akadt. Folyamatosan italokat küldött nekem egy rendezvényen, közös képeket akart, folyamatosan mondta, hogy ‘legalább egy csókot, vagy szájra puszit akkor'. Mondtam neki, hogy nem. De hogy ő látta rólam a képeket a Playboyban, és akkor felvilágosítottam, hogy azok nem olyan képek. Később a rendészeknek kellett távoltartani a lányt, aki kicsit erőszakos is volt. Kinézetre nem volt annyira fiús, viszont a habitusa, a temperamentuma erőszakos volt. Én a végtelenségig türelmes, készséges vagyok az emberekkel, és ez nem csak az imázsom miatt van, hanem mert ilyen ember vagyok.
Semmit nem tudni a magánéletedről...
Próbálom a magánéletemet távoltartani a médiától. Annyi mindenről beszélek, a családomról, a testvéremről, a munkámról, a lelki világomról, legalább hadd legyen már valami, ami csak az enyém. Ha azt mondom, nincs pasim, akkor az van, hogy valami baja van ennek a nőnek, miért nincs senkije. Ha azt mondom, van pasim, kinyomozzák, és mindenbe belekötnek. Hogyha egy fiatalabb sráccal jártam, az volt a baj, ha túl jóképű, akkor biztos buzi, amikor Kedves Feri volt, akkor meg csak a lóvé miatt, sosem tudja elfogadni a média. Mindig támadják, és én nem fogom kitenni magamat ennek, ahogy a másikat sem. Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha nem beszélünk róla, mert azt nem tudják támadni.