Kovács Ákos, aki réges-régen rendező szeretett volna lenni, az utóbbi húsz évben rengeteg területen kipróbálta magát - kivéve a rendezést. 1987-ben megalapította a Bonanza Banzai nevű zenekarát, 1992-ben elvégezte a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdaság szakát, majd szólókarrierbe kezdett és az Olivér című darabban színészként is kipróbálta magát. Ezenkívül verseket ír, zenét szerez (többek közt Bertold Brecht Baal című darabjához és a Terror Háza tárlatához) és eközben még arra is volt ideje, hogy családot alapítson és néha politizáljon is. A sok-sok munka persze kifizetődött, hiszen hazánkban talán neki van a legnagyobb és a legstabilabb rajongói bázisa. Most pénteken is több százan gyűltek össze az énekes nevével fémjelzett borpatika előtt, hogy találkozhassanak idoljukkal.
Ákos Cupido szerepében
Elsőként egy kétgyermekes pár léphetett be. Bár ők kicsit később érkeztek, mint a többiek, az elsők udvariasan előre engedték őket. Sőt, Ákos még az asztalon heverő sütivel is megkínálta őket. Anditól és Tamástól - már a kedélyes hangulatú dedikálás után - megtudtuk, hogy a Bonanza idők óta szeretik Ákost és annak idején egy koncerten találkoztak. "Az embernek is, a zenének is és a szövegnek is különleges jelentése van számunkra. Nagyon nagy hatással van az életünkre." Andi azt is elárulta, hogy már a gyerekek is hallgatják a sztár zenéjét és ha elég nagyok lesznek, majd ők is elkísérhetik a szüleiket egy-egy koncerte. A pártól azt is megkérdeztük, hogy mi lehet Ákos titka. "Nagyon erős karakter. Nagyon meg tudja fogni az embereket. Vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem szeretik. Az ő egyéniségének köszönhető ez szerintem."
Név szerint
Az énekes több rajongót is a nevén szólított. Közülük is kitűnt Antal, akivel Ákos egy rövid múlt idézésbe kezdett. A harmincéves fant természetesen alaposan kifaggatuk arról, hogy honnan ered ez az ismeretség. "Nagyon régen alakult ki, még 1992-ben, amikor nagy Bonanza rajongó voltam." Attila több lánnyal együtt elment a sztár lakáshoz és smirglipapírral el kezdték leszedni a firkákat a lépcsőházban. "Úgy tudtuk, hogy az Ákos nincs otthon. Aztán nagy meglepetésünkre kijött, hogy mi mit csinálunk itt. Innen indult az egész kapcsolat és akkor ez egyre fokozódott. Egyszer behívott a lakásába minket, megmutatta keszülő szólólemezéről az egyik dalt. Teljesen spontán dolog volt." Antaltól azt is megkérdeztük, ugyan úgy rajong-e, mint tizenöt évvel ezelőtt, vagy felnőtt fejjel már másról szól ez az egész. "Ez már nem rajongás, már több annál" - hangzott a válasz.
Ikon
Miközben a tömeget figyeltük, észrevettük, hogy az egyik lány felemel egy művészi Ákos-portrét. Kiderült, hogy az egyik rajongó, nevezetesen Tenki készítette. "Körülbelül 2003-ban csináltam. Ez a kedvenc képem Ákosról." Az alkotót arról faggattuk, mi inspirálta. "1993 óta csinálom, tudomásom szerint Magyarországon egyedülálló módon kollázstechnikával hobbiként munka, illetve most már a főiskola mellett. A kedvenc zenekarom a Depeche Mode. Az egyik lemezük borítóján volt egy rózsa. Azt akartam, hogy az meglegyen nekem nagyban a szobában és kipróbáltam, sikerült. Az akkori barátok barátnők mondták, hogy miért nem próbálok meg arcképet is." Tenki műveit, mint megtudtuk, már többször ki állították. A képek közül egy-két darab pedig nagyon becses helyre, vagyis kezekbe került. "Ákosnak és a zenekarból többeknek is, például Zalánnak, Samunak is van már egy-egy példánya."
Összetartó csapat
Miközben Tenkit faggattuk, egy lelkes kis csapat drukkolt neki a háttérben. "A fórumon ismerkedtünk meg. Ilyen alkalmakkor, vagy koncereteken mindig találkozunk. Az ország különböző részereiről származunk - Szeged, Szolnok, Gyöngyös. Ilyenkor találkozunk, dumálunk, az már csak a hab a tortán, hogy emberünk éppen bent ül vagy koncertet ad." Igazi kemény mag révén természetesen személyesen ismerik Ákost, és elbeszélésükből kiderül, milyen nagyformátumú személyiség is valójában az énekes. "Jöttünk már be a Borpatikába több ilyen műsorra, előadásra. Volt egy nagyon szimpatikus jelenet, amit soha nem fogok elfelejteni. Véletlenül úgy jött össze, hogy nem volt asztalunk és ők saját asztalukat ajánlották fel nekünk. Volt olyan, hogy úgy voltunk bent tízen-tizenöten a Vendégkönyből, hogy odajött hozzánk és hajnalig beszélgettünk. Nem édelegtünk, mindenféléről beszélgettünk" - mesélte Schepi. "Pontosan ugyan olyan ember, mint mi vagyunk, aki annyival több, hogy ehhez van nagy tehetsége, amit csinál" - tette hozzá.
Rajongás korhatárok nélkül
Egy igazi sztár arról ismerszik meg, hogy nem csak a tizenévesek rajonganak érte. Csilla, aki kissé indiszkrét kérdésünkre elárulta, hogy hatvan éves, két gyermekének köszönhetően figyelt fel Ákosra. "A lányaim imádják és én is szeretem. Rajtuk keresztül ismertem meg. Főleg a nagyobbik lányom, ő kiskorától kezdve imádja. Most pedig a kisebbik csalt elmagával." Csilla amellett, hogy nagyobbik gyermeke nevében szerez aláírást, azért jött el, hogy élőben is láthassa rajongásának tárgyát. "Egyszer már találkoztunk az állatkertben, de ha gyerekekkel van, akkor ugye nem lehet vele beszélgetni." Ha minden jól alakul, talán teljesül Csilla legnagyobb álma és egy Ákos-koncerte is eljut majd. "Nem tudtam még eddig elmenni. A kisebbik lányommal szeretem volna, de jövőre elmegyünk."
A távolság nem jelent akadályt
A rajongók bizony mindenre képesek imádott sztárjukért: Alida és Anita, a két zalaegerszegi lány például hajnali ötkor kelt csak azért, hogy fél tizenegykor már el tudják foglalni helyüket a bejárat előtt, hiszen már tapasztalták, hogy egy Ákos-dediklásra nem lehet elég korán érkezni. Persze nem ez az első eset, hogy a lányok vonatra ülnek az énekes kedvéért. "Hogy ha koncert van, akkor is rengeteg helyre megyünk. Volt, hogy ott nyaraltunk, ahol volt a koncert. Állandóan utazunk utána, ha van valami. Egyébként elég extrém, hogy reggel ötkor keltünk és este tízkor érünk majd haza" - mesélte Alida.
Egy kis figyelmesség
Mivel a meteorológusok már több napja fenyegetőznek azzal, hogy esni fog, a szervezők erre az eshetőségre is felkészültek és egy korábbi turnéról maradt promóciós esőkabátokat osztottak szét a sorban állók között. Bár a nagy zuhé elmaradt, egy rövid zápor elkapta a rajongókat. Ennek ellenére többen bontatlan csomagolásban szorongatták a hasznos relikviát. Köztük volt Ramóna (19) is, akit arról kérdeztünk, hogy mit kezd majd a becses tárggyal. A lány, aki már tizenkét éves kora óta rajong az énekesért, saját bevallása szerint mindenképpen elrakja az esőkabátot. Sőt, lehet, hogy hordani is fogja. "Igazából mindent gyűjtök, ami Ákossal kapcsolatos. Lemezek, koncertjegyek, poszterek, cikkek, pengető, dobverő, ilyesmi." A többi rajongóval ellentétben ő nem kedvenc tárgyait íratja alá. "Általában sosem hozok semmit. Csak a személyes találkozás miatt jövök. Nagyon közvetlen. Nincsenek sztárallűrjei" - erősítette meg Ramóna a fórumozok állítását.
A legjobb testvér
Míg a tavalyi dedikáláson egy igazi baráttal találkoztunk, most megismerhettünk egy önfeláldozó nővért. Renáta, aki a beszélgetés elején felhívta figyelmünket arra, hogy ő nem Ákos-rajongó, tizenhat éves húgát, Dalmát kísérte el. "Muszáj, a húgom kedvéért. Nem annyira ismeri Pestet. Így én, mint kísérő, navigálom." Már távolról feltűnt, hogy Renáta egy jól megpakolt reklámzacskót szorongat a kezében. "Tavaly volt szerencsénk egy kilencórás sorban álláshoz. Úgy hogy most felkészültünk." A jószívű nővértől azt is megtudtuk, hogy táskában a könnyen beazonosítható Raffaellós doboz mellett "tömény kínai kaja" és egy pár üveg üdítő és jegestea lapul.
A kívülállók szemével
A járókelők, főleg a külföldiek természetesen nem igazán értették, hogy miért áll több száz ember egy étterem előtt. Egy holland turistacsoport például fotósunktól érdeklődött, hogy mire várnak az emberek. Kollégánk készségesen válaszolt kérdéseikre és elmagyarázta nekik, hogy a tömeg nem az épületet szeretné megnézni, hanem egy híres magyar énekes miatt állnak sorba. A két, közelben dolgozó építőmunkás, Zoltán és Zoltán már nem volt ennyire meglepődve, hiszen már délelőtt óta figyelték az egyre növekvő tömeget. "Sokan vagyunk, de nem elegen" - mondta az egyik Zoltán, a frappáns célzások nagymestere. Többek közt azt is értette ez alatt, hogy nem találja extrémnek a sokaságot, de Zoltánnal együtt azonnal le is szögezte, soha nem rajongtak igazán egy sztárért sem. "Csak szolidan. Így nem gyakoroljuk ebben a formában. Ez az időszak kimaradt az életünkből. Lehet, hogy majd negyven éves koromban megpróbálom" - vázolta a múltat és a jövőt Zoltán.