Egyik feljelentőnk nemrég arról számolt be, hogy Albert Györgyi gumicsizmában és pulóverben érkezett meg a Cotton Club Singers koncertjére. Bár Anett nehezményezte az újságíró laza öltözékét, Albert Györgyi gyorsan magyarázattal szolgált. „Választhattam: vagy hazamegyek és átöltözöm, viszont lekésem a koncertet, vagy bízom abban, hogy az együttes tagjai, akik nagyon jó barátaim, értékelni fogják, hogy elmentem. Nagyon kényszeres ember vagyok, utálom lekésni az előadások és koncertek elejét” – tette hozzá. Albert Györgyi emlékeztetett, Angliában még mindig nagyon divatos a gumicsizma, amit a britek nem csak az utcára vesznek fel. „Ráadásul kint a mintás, virágos csizmák a legkelendőbbek, rajtam pedig egy egyszerű, szürke színű darab volt.”
Másik két feljelentőnk viszont a Gustóban találkozott az újságírónővel, ami nem meglepő, hiszen ez a törzshelye. Albert Györgyi állítása szerint azért szereti a helyet, mert a bécsi kávéház és az olasz bisztró keveréke. Iszting és Tóthlili becenevű olvasónk is megemlítette, hogy a kávézóban egyre több a szabadidőruhás fiatalember. „A vezetőség nem csinál ügyet abból, ha nagyestélyiben érkezik meg az ember, vagy szombat reggel mackónadrágban, kikönyökölt pulóverben jelenik meg, vagy ha délelőtt fél tízkor pezsgőt rendel”– kommentálta a többiek számára kicsit zavaró tendenciát az újságírónő.
Albert Györgyinek csak egy szívfájdalma van, hogy december huszonkettedikén nem lehetett ott a kávézó éves záróbuliján, melyre csak és kizárólag a törzsvendégek voltak hivatalosak. Az újságírónő ugyanis december huszonegyedikén elutazott angol barátaihoz, akik meghívták őt az ünnepekre. „Harmadszor is elváltam, és nagyon nem szerettem volna itthon tölteni a karácsonyt és a szilvesztert. Óriási dilemma volt, hiszen csak 21-ére tudtam jegyet szerezni.” Az újságírónő ismerőseivel kitalálta, hogy videóüzenetet küld Londonból a többieknek, ebből a tervből azonban nem lett semmi.
Albert Györgyi, aki decemberben egy hétig vezette a Csak Csajok-at Dombovári Vandával, mindenestre megfogadta, hogy az RTL Klub Reggeli című műsorának kedvéért megpróbál felhagyni az éjszakázással. Bár ez az öt nap megviselte, biztos abban, ha az állandó szereplőkhöz hasonlóan kéthetente, minden nap hajnali ötkor kellene felkelnie egy műsor miatt, meg tudná csinálni. Elmondta, annak ellenére, hogy gyakran kritizálja kollégáit, elismeri, hogy óriási felelőséggel jár egy élő műsor. Mivel csak egy hétre ugrott be és nem belsősként szerepelt, így nem érezte ennek a súlyát. Hozzátette, ne felejtsük el, hogy bizony a műsorvezető is ember, akinek bizony lehetnek rossz napjai.
Arra viszont ügyelt, hogy a csatornával kötött megállapodás alapján ne politizáljon. „Nekem volt gyerekszobám, megtanultam, hogy kopogni kell, mielőtt belépünk egy ajtón, hogy köszönni kell az idős embereknek, szóval tiszteletben tartottam a kérésüket.” Igaz, egyszer majdnem elszólta magát. A stúdió vendége volt ugyanis egy féléves oroszlánkölyök, aki rögtön eszébe jutatta macskáját, Kovács Pistit. Mivel ez a név az utóbbi pár évben politikai színezetet nyert, egyszerűen lepistizte macskáját.
Megtudtuk, hogy Albert Györgyi házi kedvence csak részben kapta a nevét az SZDSZ 2006-os választási kampányában szereplő kisfiúról. „Nagyon jó barátom Pataki Ági és a férje, Kovács Gábor, az ő kisfiúkat szintén Kovács Pistinek hívják. Ha valaki meglátja a cicámat, akkor azonnal látja, hogy nem egy Szabó Lajos” – mesélte el a név másik eredetét.
Albert Györgyinek két rendszeres munkája van jelenleg, minden csütörtökön este nyolctól egy kulturális műsort vezet a Jazzy Rádióban, és interjúkat készít a Nők Lapja számára. Bár a rádiózást és az írást tartja a „legjobb műfajának”, szívesen igent mondana egy televíziós felkérésre is, ha olyan típusú műsort vezethetne, mint Oprah Winfrey vagy Barbara Walters. Leginkább viszont a CNN-es Larry King női megfelelője szeretne lenni. King szintén rádiósként kezdte. „Az intim műfajokat szeretem leginkább. Nem szeretem, ha mögöttem ott a közönség, mint például az Élesben, amit Szombathy Pállal és Fiala Jánossal csináltam. Engem már az is zavar, ha be lehet telefonálni.”
Nem szereti a nagy celebeseményeket sem, szívesebben megy el olyan megemlékezésekre, amiket egy-egy általa tisztelt és becsült művész tiszteletére rendeznek. „Magamat szuverén és autonóm embernek tartom. Másrészt, ha meglátom, hogy ki miben veszi át a díját, elkezdek szorongani. Nem vagyok se a legszebb, se a legjobb, se a legmagasabb, se a legszőkébb, se a legnagyobb hasú. Egyszer kaptam díjat. Amikor a Calypso rádiónál dolgoztam, a Magyar Rádió nekem és még tizenegy kollégának ítélt egy nívódíjat.”Albert Györgyi külföldi eseményekre sem jár el, szívesebben mulatja az időt egy kockás abroszú óbudai vendéglőben, vagy egy olasz kisvendéglőben.
Albert Györgyit nemrég egy makói sajtórendezvényre is meghívták, amit Baló György, az m1-es Szólás Szabadsága műsorvezetője moderált, és rajta kívül meghívták a híres sportriportert, Vitray Tamást, valamint az Index főszerkesztőjét, Uj Pétert. „Nem igazán értettem, hogy mit keresek én ott, hiszen én voltam az egyedüli nő, másrészt ők elit újságírók. Az én témám természetesen a bulvár volt.”
A magánéletben persze jól megfér egymás mellett a hagyományos és a könnyedebb hangvételű újságírás. Albert Györgyi ugyanis mindennap elolvassa a két vezető napilapot, majd a bulvársajtót lapozza át. „Csütörtökön pedig rohanok megvenni a Magyar Narancsot, és az egyik heti bulvármagazint, pénteken pedig az Élet és Irodalmat, valamint a másik hírességekkel foglalkozó hetilapot.” Hozzátette, nem érti, hogy ma Magyarországon miért baj az, ha valakit a komoly, közéleti témák és a szaftos sztorik is érdeklik, ha azt a valakit nem lehet besorolni egy kategóriába sem. „Toleranciában még van hova fejlődnünk” – zárta le a beszélgetést az újságírónő, aki depressziójáról és kapcsolatairól is írt már könyvet.