horoszkóp

Molnár Anikó szerint alkalmazkodni tudni kell

2006.02.24. 08:05
Az egykori villalakó már nem érzi magát úgy mint egy képregényhős, és a hedonizmus jegyében tölti napjait. Nőies idomait pedig szívesen mutatja meg mindenkinek a márciusi Playboyban. Rövid interjú a Nap Celebjével.

Másfél hónapja műsorvezető vagy a Budapest Rádióban. Hogy megy a rádiózás?

Azt gondoltam, hogy ez egy nagyon egyszerű dolog. Kívülről legalábbis így tűnik. De a pletykákkal ellentétben ez egy nehéz szakma. Ez egy összetett, nagy odafigyelést igénylő munka, amit könnyű elrontani, ha az ember nem elég felkészült. Mind a technikai, mind a tartalmi hátteret el kell sajátítanom. Hatalmas felkészültséget igényel egy jó műsor, mert az is kiderült az elmúlt másfél hónapban, hogyha ad hoc módon kvázi improvizálva megy a dolog, a hallgatót ez nem fogja érdekelni a műsor. Egyszerűen nem lesz érdekes.

Vannak példaképeid a magyar rádiózásban?

Szily Nóra természetessége miatt tetszik, Rádió Petra pedig vagánysága miatt.

A blogodban arról írsz, hogy újabban mintha megcsappant volna az akaraterőd, továbbá azt, hogy ha a lustaság fájna, akkor sírnál. Az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy ez az akaratgyengeség mintha főleg a nassolásban teljesedne ki. Súlyproblémákkal küszködsz?

Azt nem mondanám. De valóban felszedtem pár kilót, ami nem zavar, mert szerintem nőiesebb lettem. Az elmúlt hosszú éveket úgy töltöttem, hogy állandó lelkiismeret furdalásom volt, ha olyasmit ettem, amitől hízik az ember. Utána pedig rohantam a konditerembe. Állandóan azon kattogtam, hogy elég vékony vagyok-e vagy sem, mit ehetek és mit nem. Aztán, amikor bekerültem a villába, eltört bennem valami. Az életritmusom hirtelen lelassult. Aztán amikor kijöttem, hirtelen annyi bántás ért, hogy megfogadtam magamnak, hogy nem akarok állandóan megfelelni.

Akkor egyfajta szeretetpótlás lett az étkezés?

Igen úgy is mondhatjuk. Mindenben elkezdtem a vidámságot keresni. Úgy döntöttem, hogy egy finom falatot sem fogok magamtól megtagadni. Egyszerűen kinőttem abból a korból, hogy állandóan a súlyomon parázzak. Hirtelen megszerettem a borokat, és az élet minden területén olyan tevékenységeket keresek, amelyek örömöt okoznak nekem. Legyen az a sport, vagy akár az evés. A mozgásban nem azt keresem, hogy szálkás izomzatom legyen, és nem is a fitnesszterem monotonitását, sokkal inkább a játékosságot.

Újabban keveset látni a bulvárlapokban. Direkt tűntél el?

Igen. Volt egy pont az életemben, amikor az volt az érzésem, hogy a bulvársajtó eluralkodott felettem. Paranoiássá váltam, és féltem elmenni az újságárus bódéja előtt, hátha látok valamit, amit rólam írtak, a megkérdezésem nélkül. Az volt az érzésem, hogy szinte képregényhőssé formáltak, akinek az életét egyik napról a másikra kitalálja két-három ember, akiről az sem tudom, hogy kicsodák. Aztán amikor az egyik kereskedelmi rádió reggeli játékában az volt a feladvány, hogy hányszor kell Anikónak otthagynia Klausmann Viktort ahhoz, hogy kiforgassa egész vagyonából, akkor betelt a pohár.

És a nemrég megjelent könyveddel, amiben visszaszólsz a médiának, az összes dühödet kiadtad? Van még benned tüske valaki iránt?

Igen, hogy úgy mondjam, tisztába akartam rakni a gyereket. Ezzel persze magamat is teszteltem. Azt szerettem volna megtudni, hogy mennyit érek az emberek szemében, ha nem kötöm mindenki orrára, hogy éppen kivel vagyok együtt. Ha visszafogom magam, akkor például kíváncsi lesz-e rám bárki. Azt kell, hogy mondjam, sikerült kimentem magam ebből. Kiderült, hogy így is érdeklem az embereket. Visszatérve a kérdés második felére, tüske nincs bennem. Senki iránt sem. Kidühöngtem magam, ahol lehetett. Most már megnyugodtam, letisztítottam a gondolataimat. Most már csak arra szeretnék koncentrálni, hogy jól érezzem magam.

Azok közül a férfiak közül - Klausmann, Bochkor -, akik miatt támadtak, hogy érdekből vagy együtt velük, tartod valamelyikkel a kapcsolatot?

Nem. Senkivel sem. El kell tudni engedni embereket. Le van zárva az összes kapcsolatom ezekkel a férfiakkal. Ők is élik az életüket és én is.

A blogodban arról is írsz, hogy klasszikus szingliéletet élsz manapság. Ez azt jelenti, hogy nincs már meg az a titokzatos, civil férfi az életedben, akiről azt írtad, hogy végre mindent megkapsz tőle, amit szeretnél?

Igen, annak vége. De róla most sem szeretnék többet mondani. Szingli vagyok. Nincs pasim. Szabad a szívem.

A villába visszamennél?

Erre magam sem tudom a választ. Azt hiszem inkább nem. Bár ha mondjuk egy fél év múlva kiderül, hogy a rádiózásban megtalálom a számításaimat, és mondjuk az elmúlt három év kellett ahhoz, hogy ezt a munkát megkaphassam, akkor talán igen. Abból a szemszögből kell majd előbb-utóbb megvizsgálnom, hogy segített-e a villába való beköltözés az életemet, vagy sem. Egyelőre nem tudom.

Mik a terveid? Korábban azt mondtad, hogy még két könyvet akarsz írni.

Igen. Egy társkeresős, a szingli témakörrel foglalkozó könyvet tervezek valamikor írni, egy nem pontosan definiált időpontban. Valami olyasmit, ami arra adná meg a választ, hogy miért nem mentem még férjhez harminc évesesen. Bár egyáltalán nem gondolom azt, hogy ebben bármi rossz lenne. A másik könyvtervem még titok. Ezért nem is beszélek róla. Félek, hogy valaki lenyúlná az ötletet.

Ismét meztelen sorozat jelent meg rólad, ezúttal a márciusi Playboyban Egészen máshogy festesz a fotókon, mint a korábbi, rövid hajas, bőrkabátos sorozaton. Melyiket szereted jobban?

Szerintem sokkal nőiesebb vagyok a mostani képeken, magabiztosabbnak tűnök rajtuk. Még a plusz kilókkal is jobban tetszem magamnak.

Nem félsz attól, hogy az újonnan kialakított, az életben helytállni tudó, független nő imázsodon ront majd, ha megint meztelen képeket látnak rólad az emberek?

Nem, ez eszembe sem jutott. Nem hiszem, hogy az emberek ilyenek alapján ítélnék meg a másikat.

El fogsz menni szavazni?

Szerintem igen. Bár egyáltalán nem érdekel a politika. Mindig ahhoz alkalmazkodom, ami van. Lehet persze, hogy ez rossz. De hát a világot úgysem tudjuk megváltoztatni, se magunkra formálni. Úgyhogy muszáj alkalmazkodni. Ez így egészséges. Különben csak önző emberek élnének, és én nagyon nem akarok az lenni.